Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-07-20 / 29. szám

Szőnyegre került a gyámintézeti ügy. Olvastatott a a magyarhoni gyámintézet Miskolcon taitott gyűlésének jegyzőkönyve, melynek értelmében egy bizottság lett kiküldve, hogy a gyámintézet és a Gusztáv Adolf-egylet között létező testvéries viszony az érdek és cél egységének megfelelőleg szerveztetnék. Esperességünk ez ügyben határozatilag kimondta, hogy a Gusztáv Adolf-egylettel való testvéries viszonyt fentartani igyekezik, de eddigi joggyakorlatát fel nem adja és a külföldi Gusztáv Adolfegyletbe olvadni nem fog. Főbb vonásaiban igy folyt le gyül03ünk. Még több ügy is volt tárgyaláson, de azok szorosan csak egyházmegyénk háztartását érdeklik. Egyetemes egyházunkat csak annyiban érdekelhetik, a mennyiben jól esik megjegyeznem, hogy esperességünk valláserkölcsi életében inkább haladás mint hanyatlás jeleivel találkozunk. A hol mint nálunk, oly számos szabadelvű, s egyházügyeink iránt a legmelegebb érdekeltséget tanusitó, buzgó, értelmes világi urak lépnek az egyház küzdterére, ott a vallás-erkölcsi s egyházi élet organismusa alkalmatos arra, hogy haszonnal munkálja isten országát. Takács Ferenc, lelkész. Egyházlátogatás a tiszamellékl ev. egyházkerületben. A tiszamelléki ev. egyházkerület superintendense, Cékus István, a gomöri egyházmegyében tartott ez idén egyházlátogatást. Junius 7-én délután lakhelyéről Rozsnyóról több kocsikon helyet foglalt ottani tisztelőinek kisóretében elindulván, Pelsőcön a megyeház udvarán az egyházmegye nevében szép számú egyházi s világi tagokból alakult küldöttség élén Latinák Rezső esperességi felügyelő által lelkes szavakkal üdvözöltetett. Hivatalos körútját a hosszu-szói, gömör-panyiti, sajó-gömöri, süvettei, jolsva-taplocai, jolsvai ós chizsnyói anyaegyházakban s az ezekhez tartozó kecsői, pelsőc-ardói, mellétei, lökösházi, mikolcsányi, perlász;

, miglészi, mnisanyi és lubenyike leánygyülekezetekben junius 8-tól 23-ig ejtette meg. Kisórői valának: Hoznék Náthán főesperes, Latinák Rezső esp. felügyelő, kit, miután mindenütt meg nem jelenhetett, koronkint Jankó Miklós ügyvéd s egyházkerületi jegyző, Sonntagh Pál érdemült esperességi felügyelő s Maiéter Ede szolgabíró helyettesitének, végre pedig tollvivői minőségben alólirt egyházkerületi jegyző. A kitüntetés külső jelvényeinél, melyekkel az érkező s távozó főpásztor mindenütt fogadtatott, ugy mint diadalivek, koszorúk, harangzugás, tarack-durrogás, lovas-bandériumok stb. már csak azért sem kívánok tovább időzni, mivel azokra ő a maga részéről semmi súlyt nem helyez s csak is a Jolsván állomásozó 51-ik sz. m. k. honvéd zászlóalj tiszti karának azon figyelmét, mely szerint a főpásztornál mindjárt a nevezett városba történt megérkezésekor teljes díszben testületileg tisztelgett, továbbá azon patriarchalis vendégszeretetet, melylyel Szentiványi Miklós sajó-gömöri földbirtokos és érdemült egyházmegyei felügyelő, a sajó-gömöri egyház és gymnasium ezen bőkezű s nemes keblű pártfogója, az egyházlátogatás egész ottani tartama alatt az egész nagyszámú vendégkoszorut mindig nyilt házában fogadá s végül azon ritka buzgalmat, melyet a hosszu-szói egyház felügyelője, Radvánszky Károly országgyűlési képviselő tanúsított az által, miszerint kizárólag ezen egyházlátogatás kedveárt utazott le Pestről egyházába, hogy ott a főpásztort fogadhassa, az ottani iskolát saját költségén, több mint 80 frtnyi értékű taneszközökkel szerelte fel, kívántam méltánylólag kiemelni. A többire nézve legyen elég annyit mondanom, hogy a látogató főpap mindenütt az őszinte tisztelet, szeretet és ragaszkodás jeleivel fogadtatott De nem is csoda, mert hiszen 46 éve mult, mióta a nevezett gyülekezetek Jozeffi superintendens által ilyetén látogatásban utolsó izben részesittettek s a most javakorát élő nemzedék közül vajmi kevesen voltak még hasonló ünnepélyességnek tanúi. Legmeghatóbb mozzanatai ezen körútnak azon üdvözlet, melylyel a főpásztor a gömör-panyiti egyháznak mint születéshelyének templomába belépe s melynél midőn mély medindulással emlékezék meg azokról, s mondott áldást reájok, kik vele itt mint szegény sorsú fiúval jól tevének, nem maradt az egész gyülekezetben szem szárazon; továbbá azon fogadtatás melyben a főpásztort mint egykori kedves és áldott emlékű lelkészét a sajó-gömöri egyház részesité, hol az elemi iskola s az algymnasium növendékeinek ós tanítójának, illetőleg igazgató tanárának üdvözlő szavai után azon egyszerű de értelmes és minden szépért lelkesülő földművesekből álló olvasókör fogadta az érkező vendéget dalárdává alakulva egy egyszerű földműves tagtársnak szabatos karvezérlete alatt, jól iskolázott négy hangú énekkel s részesité őt az elfogadás estvójén szintén általa előadott dallamokkal fűszerezett fáklyás-menetben is, mely körnek épen ő vetette meg ottani lelkészkedése alatt első alapját, s a mostani lelkész Mikola György a főpásztornak igazán szivéből vette a szót, midőn üdvözlő beszédében arra utalt, miszerint az ünnepelt vendégnek kebelét kell, hogy örömmel töltse el azon áldásos gyümölcsök szemlélete, melyeknek, — hogy csak egy példát említsünk, a virágzó takarókmagtárnak is — ő vetette el itteni hivataloskodása idejében magvát. Csoda-e, ha a főpásztor épen sajó-gömöri éveire a legszívesebben emlékezik vissza. Megható volt végül Kocmann Pál süvettei lelkész és alesperes papi hivataloskodásának a főpásztor jelenlétében s előlmüködése mellett megtartott félszázados jubileuma is, mely azonban a lapokban már közölve lévén, annak bővebb részletezésébe nem bocsátkozom* Az egyházak látogatásával karöltve járván az iskolák megvizsgálása is, a tanítók kőzött első sorban kiemelőleg dicsérő felemlitést érdemel a fiatal sajó-gömöri tanitó Bogár Lajos, ki a hat külön osztályba sorozott Összesen 126 fiu és leánynövendókei vizsgáján a legújabb tanmóiszerben való teljes otthonosságot s a tanügy iránti sziv-