Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-07-20 / 29. szám

vei-lélekkel való odaadást tanúsító szabatossággal pontossággal és nem lankadó éberséggel örvendeztet^ meg hallgatóit. Dicsérő fölemlitést érdemel a szintén modera ké .zettségü gömör-panyiti fiatal tanitó Rőcey János is, ki a/.on rövid két hónap alatt is . mióta jelen állásában működik, elismerésre méltó eredményt tudott felmutatni. Hadd róvjam le a méltánylás adóját a derék veteránok : Bence Károly hosszu-szói és Márcsek Dávid jolsvai s u szegényes existentiájuk dacára is jóakarattal előre törekvő Vánca Endre mikolcsáni és Jankó Lajos rniglészi tanítók irányában is, meg nem feledkezvén a süvettei öreg tanitó Faluba Jánosról sem, ki tanítói hivataloskodásának épen ötvenedik évet tölti be ez idén. Hogy a kiemelt fénypontok mellett az árnyoldalak sem hiányzanak, azt nagyon természetesnek fogja mindenki találni ott, hol a tanítói javadalomnak még oly özönvíz előtti curiosumai is előfordulnak mint Kecsőn. melynek valaha még jogot is hallgatott öreg tanítója 6 frt. 24 krnyi készpénzt, 8 köböl rozsot s 4 köböl zabot huz, némi csekély accidentiák mellett gyülekezetétől, s e mellett is tetemes hátralékokról panaszkodott. Az anyagi szegénység mondható általában amaz achillesi sarknak, mely a magyar prot. egyház jövőjét komolyan fenyegeti s felvirágzásának útját állja. Felismeré s hangsúlyozta ezt mindenütt a körutazó főpásztor, ajánlva mindenütt a segély legbiztosabb nemét, az önsegélyt, bátorítva lelkesítve a csüggedőket s a kicsiny kitüeket, hivatkozva most már virágzó gyülekezetek példájára, melyek magtárak s hasonló intézmények által vetették meg jólétök alapját, buzdítva nemcsak a nyilvános ülésekben, de felkeresve házanként is azokat, kiknek közreműködésétől sikert remélhetett, mindenütt és mindenkor világos tanújelét adváü annak, hogy a főpásztori gondjaira bizott egyházak felvirágoíását szivén viseli. Koronázza fáradozását kivánt siker! Farbaky József, egyházkerületi jegyző. Száz forint alapítvány egy falusi iskolában. Jól esik az embernek, főleg a népnevelés ügyét szivén hordozó hazafinak csak hallani is azon követésre méltó példákat, miket a napi sajtó a népnevelés terén időnkint a nyilvánosság elé hoz. Feldobog keble az embernek, midőn olvassa, hogy egy pozsonymegyei főispán nem épen abban találja magas hivatala fényes érdemeit, n«m abban keresi a valódi honfiúi dicsőséget, hogy uribázáuál vagy megyéje székhelyén mennél nagyobb lakomákat adjon, hanem sokkal fontosabb lévén előtte a kor lelkének intő szava, a népnevelés ügyének szent érdeke, a hazánkban mindeddig szellemileg elhanyagolt megyei fegyencek részére, saját megyéjében „rabok könyvtára" felállítását indítványozza s a korszerű jótékony célra 200 forintot azonnal föl is ajánl, mely üdvös indítványt a megyei közgyűlés is meleg részvéttel fogad. Avagy nem hajlunk-e meg tisztelettel egy Gyürki Ábrahám előtt, ki polgári hivatala magas állásán is szivén hordozza az emberiség ügyét s főispáni fizetését jótékony célokra, gyámintézetre, tanítói ösztöndijak emelésére ajánlja föl ? És avagy nem kiváló tisztelettel üdvözöljük-e az oly tanfelügyelőt, ki nemcsak nevét hordozza e szép jövedelmű s rangú uj állami hivatalnak, hanem miként egy Zichy Antal 800 forintnyi összeget adományoz a budapesti iskolák alaptőkéje javára ? Egy ilyen szép, ilyen követésre méltó példát mutatok fel legújabban falusi iskoláink életéből e lapok hasábjain, midőn elmondom a nyilvánosság előtt, miként Bodon Pál, alsó-vályi lakos, a bazaszerte egyházias érzelmeiről ismeretes jeles két Bodon méltó utódja, 100 forint alapítványt tett le e napokban a szútori népiskola javára, annak fenmaradandó emlékeül, hogy néhai boldog emlékezetű édes atyja, a híveitől oly igen szeretett Bodon Károly 12 éveken át szútori lelkész lévén, a fent nevezett nemes szivü adományozó e kisded egyszerű helységben született. E szülőfölde iránti hálás megemlékezésből tett alapítványa a nemesen érező alapitónak, saját rendelkezése folytán oly módon kezelendő, hogy ezen alapitványpénz lehető legbiztosabb helyen kamatoztatván, e szegény falusi iskola szellemi és anyagi hasznára örök időkre fenni aradjon; és ezen száz forintnak fele kamatja, mint ösztöndíj, minden évben a szútori iskola egy olyan növendékének adassék, rendesen közvizsga alkalmával, az iskolalátogatók jelenlétében, ki a napi -élet e legszükségesebb kellékeiben, az olvasásban, Írásban és számvetésben legkitűnőbb leend; a másik felét pedig mindig a legszegényebb iskolás gyermek nyerje el, a kinek viszont az olvasásban, Írásban és számvetésben jelesen kitűnő gyermeknek kell lennie. És most van is az iskolában ipar, szorgalom és igyekezet, minden gyermek kitűnő akar lenni az elemi tanok e kitűzött három ágában; még az iskolán kivül is egyre számol, ír és olvas a gyermek s a mi időt eddig játszásra fordított, most azt ösztönszerűleg, még otthon is tanulásra használja. Falusi iskoláinkban azt tapasztaljuk, hogy a végtelen sok könyvnélkülöztetés miatt, e három ágában az iskolai tudományoknak, nem kevés helyeken igen gyenge lábon állanak a falusi gyermekek. A szüle ennélfogva kibékithetlen ellensége a sok könyvnélküli tanultatásnak ; de ha gyermeke szépen ir, folyvást olvas és jól számol, a könyvnélküli tanítás ellen egy szót sem emel. Olvasni értelemmel s az olvasottak felett gondolkozni tudni, hogy azt a gyermek magától fogalmazva, mint az amerikai iskolákban, el is tudja beszélni jól és értelmesen : ez legelső és legnagyobb feladata a népiskolának. Hol ez nem igy történik, ott sem az iskolában, sem a küléletben soha értelmes és szenvedélyes olvasó nem lesz a köznép gyermeke, mely igen nagy hátrányára