Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-07-20 / 29. szám

BELFÖLD. A győri evang. egyházmegye f. é. julius 10-6u tartott közgyűlése. Ugy hiszem, hogy evangyéliomianyaszentegyházunk alkotmányos életére nézve nem kevés fontossággal bir az a nyilvánosság, melylyel a világ elé lép, midőn évenkint tartott gyűlésein ügyeit intézi s maga magát nemes célok elérésére elhatározza. Valamint az is jó hatást gyakorol, ha tudjuk: egyik-másik egyházmegyében a valláserkölcsi élet s az egyház ügyei átalában a tétlenség pooványában sinlődnek-e vagy a haladás zászlója alatt harcolják ama nemes harcot, melyben élet van? A közérdekeltséget neveli s az egyház javát célozza tehát az én tudósításom is a győri evang, egyházmegye közgyűléséről. A gyűlés ünnepélyes ének s ima után d. e. 10 órakor vette kezdetét, felpéci ev. hitrokonaink templomában, számos világi és egyházi képviselő jelenlétében. A gyűlést nt. Mészáros István esperes ur nyitotta meg rövid buzgalmas beszéddel, jelezve a küzdtórt, melyre minden az egyház ügyeiért melegen dobogó szívnek lépni kell. A gyűlést megnyitottnak nyilvánitotta. Ekkor a gyűlés az esperes ós evangyéliomi anyaszentegyházunk egyik legérdemesebb s átalánosan ismert bajnoka, Eőry Sándor ur kettős elnöksége alatt folytatta tanácskozásait. Mindenekelőtt az üresedésbe jött egyházi jegyzősr

',ék töltetett be. Megválasztatott e hivatalra Molnár Lajos felpéci lelkész, buzgó fiatal erője a haladó kornak. Per longum et latum, a gyűlés folyamát rajzolni nem fogom. Csak azon pontokat érintem, melyek a haladást jelzik s közös célját képezik egyházi életünk törekvésének. Az iskolaügy azon célpont, mely felé napjainkban állam és egyház vergál, még pedig oly buzgalmas izzadsággal, mintha egy elmulasztott századot akarna pótolni. S a ki előre lép, az halad is. S bár a cél távol van s a neveléseszme sok tekintetben csak ajkainkon ól, de nem a valóságban, mégis a győri egyházmegye nem áll e tekintetben sem az utolsók között. S ez nem csekély érdem, szemben az akadályokkal, melyen a legbuzgóbb ügyszeretet is megtörik és porba hull. Csak egyet említek. A tényleges valóság ugy áll, miszerint van iskola, hol 150 közül alig marad examenra 80. Ritkán az elöljáróság hanyagsága okozza ezt. A ..int a tavasz zöld palástot von a természetre s a libák uralni kezdik a helyzetet, azaz a pázsitot, azonnal megbomlik a phalanx, s a kis muzsafiak hátat fordítanak az iskolának. Pandúrral igen, de szép szóval nincs hatalom, mely őket iskolába hajtsa. A szegények pedig imígy szólnak: nincs pénzem sem ruhára, sem tandíjra, sem könyvekre; s e miatt szenved a nevelés ügye ! Szenved ugy, hogy a világosság ennek következtében, hová leginkább kellene, a kunyhók szellemi sötétségébe nem hathat! Az iskolabizottmánynak műgonddal s jelesen szerkesztett jegyzőkönyve egyházmegyénk tanügyének állásáról oly kimerítő képet adott, hogy abból egyrészről örvendeteshaladásunkat, s az iskolaügy iránti meleg részvétét egyes gyülekezeteknek; másrészről pedig a hiányokat és ennek okait világosan megérthettük. A hiányoknak s igy elmaradásunknak okait a jelentós a hanyag iskoláztatás, mulasztás, s hiányos felszerelésben találja, s a midőn a jelentós szerint egyes iskolák rosz lábon állanak, azt alig lehetne a győrmegyei ovang. tanítóknak felróni. Ép en ezért éretlen volt a gyűlés egyik tagjának azon indítványa, mely szerint az iskolavizsgálók ennekutána ne classificálják az iskolákat. A gyűlés is elvetette azt. Igenis öörmmel, és minden a tanügyért tisztán lángoló kebel szent örömmel mondja, hogy p. o. a róthi, kapi, malomsoki iskolák ugy felszerelés mint tanitás, ugy építkezés mint a gyermekek pontos iskolába való járása tekintetében kitűnők. Valamint a téthi iskolára is elmondjuk, hogy gyenge. Ugy is mit adhatunk mi az emberiség legméltóbb munkásainak, a tanítóknak jutalmul? Nyomorult koldusbotot, melyre 300 forint van irva. Derítsük fe) homlokukat az elismerés koszorújával, s ha megérdemlik, én szent örömmel adom meg nekik a kitűnőt. S a kit nem jellemzek kitűnőnek, ott bizonynyal elmondom, hogy nem a szegény tanitó, hanem a hanyag szülék s rosz iskola stb. stb. vétkesek. Az iskolajelentések következtében egyik iskolánk anyagi helyzete kérdéssé tette, hogy ha valamely iskola képtelennek érzi magát a törvény kívánalmainak, p. a tanitófizetésnek eleget tenni, mit tegyünk ez esetben ? Ez érdemben határoztuk, hogy az esperességi elnökség megvizsgálja, ha a kérdéses gyülekezet csakugyan képes-e iskoláját a törvény értelme szerint fenntartani. Ha nem, akkor közadakozáshoz fordulunk ; meit. iskoláinkat mint felekezetieket fenntartani igyekszünk ez idő szerint. Az iskolák elöljárói határozatilag utasíttattak, hogy a törvénynek szigorúan érvényt szerezzenek. A hanyag szüléket polgári hatóság által is kényszerítsék kötelességeik teljesítésére. Ezzel az iskolaügy be lőn fejezve. Vita tárgya lett azon miniszteri leirat, mely ildomtalannak stb. stb. tartja, hogy a magyarhoni evangélikusok külföldi fejedelmek ajtaján alamizsnáért kopogtatnak Egyik veterán lelkésztársunk erre jól jegyezte meg a péterfilléreket, melyeket Róma gyűjtet azon Magyarországon, hol épen anyagi hiányok, pénz, nyomor gátolják a népnevelés haladását. Valyon ildomosnak találja-e Trefort ur, hogy ama korhadt trónust s a sötétség egyik fejedelmét mi szegény magyarok péterfillérezzük? Követeink ilyen értelemben nyertek ez ügyben utasítást a ker. gyűlésre. Egy másik miniszteri leirat házasságügyben alkalmat adott a gyűlésnek, miszerint kifejezést adjon a kerületi gyűlésen abbeli óhajának, hogy kormányunk minél előbb rendezze vallásegyházi ügyeinket, szemben az uralkodó egyházzal s az állammal.