Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-07-13 / 28. szám

A tanárok fizetését a törvény 1000 ft. minimumban állapítja meg s kimondja, hogy a tanárok más intézetben nem működhetnek. A bizottság a fizetés megállapítását autonomikus jognak tekinti. F i 1 ó a tanárokat illető megszorítást túlzottnak, sőt sérelmesnek mondja, a mennyiben korlátozza az egyéni szabadságot. Ballagi elfogadja az 1000 ft. minimumot s azt hiszi, hogy ha egyszer az a törvényben is megállapíttatik, a felekezetek akárhonnan is elő fogják azt teremteni. Nagy Péter a törvényjavaslat ellen szól s a bizottság véleményét fogadja el; Takács szükségesnek tartja a megszorítást a tanárokra nézve, azonban az „elöljáróság beleegyezésével" megengedhetőnek tartja a más intézetekben való működést is. F ö r d ő s L. megjegyzi, hogy szívesen adunk mi nem egy, de kétezer ftot is tanárainknak, ha tehetjük; de ebbe az állam nem szólhat bele; a tanárok megszorítását ő sem tartja helyesnek. Révész mindkét dologra nézve Fi ló véleményét fogadja el. Végill a minimumra nézve kimondatott, hogy ennek meghatározása autonom jogaink közé tartozik; továbbá a tanároknak más intézetekben való működése az elöljáróság beleegyezésétől tétetik függővé. A törvényjavaslat hátralévő pontjai felett kevesebb vita folyt. Kimondatott, hogy a felekezetek tanárai nem kötelezhetők az országos értekezleten megjelenni; saját értekezleteiken pedig a tanfelügyelőnek nincs joga elnökölni, s hogy pénzügyi viszonyokat illetőleg az állam csak az egyházi felsőbb hatóság utján érintkezhetik a tanintézetekkel. Ha valamely iskola háromszori megintés után sem tud megfelelni a törvényes kívánalmaknak, ez esetben az állam azt az iskolát csak nyilvánossági jogától foszthatja meg, de végkép be nem szüntetheti. Az államsegélyben részesülő felekezeti iskoláknál az állam csak annyi tanárt nevezhet ki, a mennyit fizet; az igazgatót ellenben mindenkor a felekezet választja, s az államot csak a megerősítés joga illeti. Ezzel ezen ügy befejeztetett. Elnök a bizottságnak a convent nevében szives köszönetet mond a terjedelmes munkálatért, mely a convent által tett módosításokkal, valamint a convent jegyzőkönyve is 500 példányban fog kinyomatni. Ballagi Mór indítványozza, hogy az egyetemes tanügyi bizottmány alapszabályainak revideálása végett egy bizottság neveztessék ki. Ugyanő jelenté, hogy a tanügyi bizottság által a népiskolai könyvek elárusitásával megbízott könyvkereskedő (Petrik) csőd alá került; igy tehát a dolog tisztázása végett Ügyvédhez kell folyamodni. A convent ezen utóbbi ügy rendbehozásával Polgár Mihály ügyvéd urat, a dunamelléki egyh.-kerület főjegyzőjét bizza meg. Az indítvány hosszabb vitára adott alkalmat. Pápai nem tartja szükségesnek az alapszabályok megváltoztatását. Ellenben Török Pál a Ballagi indítványára szavaz. Szentpótery szintén kívánatosnak tartja az alapszabályok átalakítását. K. Tóth Mihály magát az egyetemes tanügyi bizottmányt szeretné a revideálással megbízni. Végre is ezen utóbbi nézet fogadtatott el. Török Pál a dunamelléki egyh.-kerület nevében és megbízásából kötelességének tartja felhívni a convent figyelmét azon jelenségre, mely szerint a theologiai pályára vállalkozó ifjaknak száma évről évre fogy. Ajánlja, hogy ezen ügy a jövő conventre tűzessék ki, a mi el is fogadtatott. Ezenkívül a jövő conventre relegáltatott: a halottas és az énekes könyvek javítása s a papi vizsgák egyenlősítése. Ezzel a convent tanácskozásai véget értek. B. Vay ő excellentiája a következő zárbeszéddel rekeszté be: Mélyen tisztelt generál-convent! Meg fogja engedni a mélyen tisztelt general-convent, hogy midőn tanácskozásainkat ezennel berekeszteném, egyszersmind elnöktársam ne vében is megköszönhessem irántunk tanúsított kegye ssógét, nagy becsű bizalmát s azon kimóletteljes gyöngó dséget, melylyel elnöki tisztünk teljesítése közben öumagunk által leginkább érzett fogyatkozásainkat, elnézése s támogatása által lehetőleg kipótolni igyekezett. Egyébiránt azt hiszem, hogy nem lesz soha okunk megbánni ez alkalommal történt egybejövetelünket, és egyházkerületeink is csak megnyugvással s megelégedéssel fogják majd jelentéseinkből mindazt megérteni, mit hosszas és fáradságos működéseink felől tudomásukra juttatni kötelességünkben álland : megnyugvással különösen azon kölcsönös közeledés és méltányosság alapián, minden fontosabb és lényegesebb tárgyakra nézve létre jött egyetértést, mely egyedüli garantiája a későbbi, most már kirekesztőleg küldőink további eljárásától feltételezett sikernek. Rajtunk nem mult, érett megfontolás után egyetértőleg kimondani az elveket, némelyekre nézve javaslatba hozva a célszerűknek látszott kiviteli módozatokat, de maga a kivitel, egyházkerületeink körébe tartozik. Adják tehát az egek, hogy azok kivétel nélkül képesek legyenek feladatuk jelentőségót felfogni s átérezni azt, hogy csakis szoros egyetértés, vállvetés és erőnknek a particularismus felibe emelkedni tudó tömörülése s kellő áldozatkészség fognak bennünket célhoz vezetni. Kevés napok óta minden gondolkozó ember belátja, hogy hazánkban küszöbén állunk a valláskérdések végleges megoldásának; legalább a készület megtétele semmi esetre sem odázható már el messzebb időre ; hogy pedig egy ily processus nem indittathatik meg a nélkül, hogy egyszersmind a különféle áramlatok is meg ne eredjenek, a világtapasztalás bizonyítja; szerencsés eseménynek tartom annálfogva, hogy cónven tünk mindjárt az első órában kibonthatá azon zászlót, mely alá uj szövetségesünk, a velünk egygyé forrott Erdélylyel együtt sorakozni kiván. És hogy e részben magyar egyetemes egyházunk által támogattatni fogunk, abban ép oly kevéssé van kétségem, mint abban, hogy az épen érintett körülmények szerencsés találkozása s általunk célszerűen történt fel-