Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-07-13 / 28. szám

a maga filléreit. Az én nézetem szerint ez volna most is az eljárás, mert a protestáns egyház, mikor pénzről van szó, kényszereszközhöz sohasem nyul s én nem is óhaj­tanám, hogy valaha nyúljon, mert az már veszedelem lesz a prot. egyházra nézve. Hegedűs László: Régebbi időben a domes­ticára nézve voltak javaslatok készitve, de ezek az idő folyamában az ember emlékezetéből kivesztek. Az volna tehát most a teendő, hogy ezen b. javaslatot küldjük le az egyh.-kerületekre s kérjük fel azokat, hogy a helyi körülményeket tekintetbe véve, maguk igyekezzenek ilyen javaslatot késziteni; mert csak azok alapján lesz lehetsé­ges aztán egy közsegélyezési pénztár felállítása.— S z á s z G e r ő hasonló értelemben nyilatkozik. F i 1 ó L a j o s: Óhajtanám, ha már most történ­nék bizonyos concrét dolgokban megállapodás s a tervezet ugy közöltetnék az egyh.-kerületekkel, mint már a con­vent megállapodásának kifolyása. Továbbá az államse­gélynek csakis Vio"^ sietném elvonni a domestica ré­szére ; az adakozást azonnal meg kellene indítani; mig ellenben a mi az Ön megadóztatást illeti, elég volna csu­pán az elvet mondani ki s ennek foganatosítását az idő és körülményektől függeszteni fel. M ó r i c P á 1: Én megvallom, az államsegélyből elvonni egy fillért sem akarok; ellenben az önkéntes ada­kozást helyesnek találom ós nagy súlyt fektetek rá, bár a jelen viszonyokban nem lehet valami vérmes reménye­ket táplálni. A legnagyobb eredményt azonban az önmeg­adóztatástól várom Ez idő szerint leghelyesebb eljárás az volna, a mit Hegedűs ur indítványozott. Szentpéteri Sámuel: Talán elég lesz, ha csak a főbb elvek lesznek itt hangoztatva s ugy fog­juk leküldeni a tervezetet az egyh.-kerületekhez. E tekin­tetben tehát Hegedűs indítványához csatlakozom. Az én indítványom pedig az volna, neveztessék ki egy központi bizottság, mely a beérkezendő adatokat összegyűjtse, az egész ügyet mintegy előkészítse. H a j n a 1 Á b e 1 az Önkéntes adakozást tartja leg­célszerűbbnek. Kacsóh Lajos szintén sokat vár az adakozástól, de az adókivetést mégis jobbnak tartja, már csak azért is, mert a nagybirtokosok sokkal jobban sze­retik, ha tudják, hogy mennyit kell fizetniök, mintha szabad tetszésökre bízzák. B. Yav Miklós: Hogy a bizottság munkálata nem teljes, annak okát abban látom, hogy a küldöttség nem rendelkezett semmiféle adattal. Az egyh.-kerületek még kevésbé lesznek azon helyzetben, hogy az adatokat megszerezzék. Azért legcélszerűbbnek látnám, ha a con­vent egy bizottságot nevezne ki , mely beszerezvén a statistikai adatokat, egy rendszeres munkálatot készítene. B e n k ő János : Nagyon óhajtanám, ha először azzal jönnénk tisztába, hogy mik jelenleg a prot. egy­ház szükségei s mekkora tőkének felelnek meg. Csak azu­tán kellene felhívást bocsátani az önkéntes adakozásra. A megadóztatásnak uem vagyok barátja. Révész Bálint: Nem az a kérdés, hogy hány szegény van, hanem hogy miként teremtsünk pénzt. Én az államsegély felosztását nem tartom helyesnek. Az alapítványokat és hagyományokat ellenben igen célrave­zető kutforrásnak találom. Azt hiszem, mi mint lelkészek képesek leszünk oda munkálni, hogy gyülekezetünk bir­tokos tagjai a domestica céljaira alapítványokat tegyenek. Azonban az önmegadóztatás egyáltalában nem tartozik a convent jogkörébe ; ezt csakis akkor lehetne kimondani, ha a convent már szervezve volna s arra az egyh.-kerületek magukat felajánlanák. Szólnak még röviden Édes Albert, E in ő d i Dániel, E r c s e y Zsigmond és Kiss Áron, mire el­nök összefoglalja a vita eredményét, mely szerint a con­vent egyhangúlag szükségesnek tartja a közsegélyezési pénztár felállítását ; a hováforditást illetőleg a bizottság javaslata elfogadtatik ; a mi a jövedelmi forrásokat illeti, a convent az államsegély felosztását helyén valónak nem találja, hanem első kutforrásul az önkéntes adakozást je­löli ki; minthogy azonban ezen forrás a nagy mérvben mutatkozó szükséget aligha fogja fedezni s más forrás­ról is gondoskodni kell, e célra a convent egy bizonyos kulcs szerintiönmegadóztatást mondja ki; felhívja ennél­fogva az egyh.-kerületeket, hogy tanácskozzanak a felett: mi módon vélnék az önmegadóztatás elvét a domestica javára a gyakorlatban kivihetőnek és alkalmazhatónak ? Ezután az államsegély arányos ki­osztásának kérdése került tárgyalás alá. Ezen ügy azért vétetett fel, mert a jelenlegi kulcs szerint két egy­házkerület kevesebb államsegélyben részesül, mint a mennyi őt tulajdonképen megilletné. Nagy Péter ezen kérdéssel kapcsolatban fel­említi, hogy az erdélyi egyh.-kerület még ma is azon 65 ezer ft. évi államsegély egyötödét kapja, a mely ere­detileg csak a magyarországi 4 egyh.-kerület számára irányoztatott elő, úgyhogy mig a 150—160 ezer lelket számláló ágost. hitv. egyház 16 ezer ftot kap évenkint, addig a 352—358 ezer református csak 8 ezer fttal se­gélyeztetik. Kéri a conventet, hogy ez ügyben felszólalni s a minisztériumhoz feliratot intézni méltóztassék. Révész Bálint: Én az államsegély kérdését ugy veszem, mint mikor a gyermekek szülei elhalnak s a helyett, hogy munkához látnának, összejönnek, hogy az örökség megosztása felett veszekedjenek. Olyforma kérdés ez is. Én összevetettem a dolgot és ugy találtam, hogy ha a mostani felosztástól más kulcsra térnénk is át, alig lenne egy-két ezer ftnyi különbség. Azért azt indítvá­nyozom , álljunk el azon kérdésnek vitatásától és hadd maradjon ez ugy a mint volt; hanem inkább aziránt te­gyünk lépést, hogy ha már nem javadalmaztatunk ugy, mint egyéb hitfelekezetek, legalább emeltessék fel valami­vel az államsegély, a mire legfőbb indokul épen a Nagy Péter püspőktársam által előadott körülmény szolgál. F i 1 ó Lajos: Hogy az államsegély kiosztása az eddigi kulcs szerint történjék, elfogadom. Azt is párto­jom, hogy felirat intéztessék a minisztériumhoz, hogy a

Next

/
Oldalképek
Tartalom