Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-06-29 / 26. szám

százezrek vétették fel magukat ez egyletbe, ifjak és leányok. A pápa örömmel üdvözölte ez ifjú hadsereget, melynek mind imáiban, mind egyéb törekvéseiben főcélja a szentszék védelme; s egyszersmind megáldotta azon decoratiókat, melyek az egylet tagjai közt a buzgalom tüzelésére, a haladás jutalmazására kitüzettek. Ily decoratió felvételénél meg kell ujitni az illető tagoknak fogadásukat, mely szerint soha oly egyletekbe nem lépnek be, melyeket az egyház kárhoztat, és ogy a szentszéknek jogait mindenha védeni fogják minden erővel. „Hűségükért jutalmaztatásuk napján s haláluk óráján, ha áhítattal imádják Jézus nevét, pápai áldást nyernek teljes búcsúval. Azok, kik tanulmányaik végzéséig hiven teljesítették a „katonaság" elvállalt kötelezettségeit, s kiknek ezért a legfelsőbb decoratió adatott, a kétszeres privilégiumot — két pápai áldást teljes búcsúval — megoszthatják elsőfokú rokonaikkal." Ez s hasonló jelenségek felemlitésónél ellenvethetné egy katholikus, mi köze lehet a protestánsoknál? ahoz, ha a kath. egyházban a vallásosság emelésére, s a szentszéket megillető tisztelet. fentartására az illetékes hatóság által jónak talált intézkedés tétetik? Igaz, mikor a vallásosság a megváltó szellemében élesztetik, ki mindeneket szeretni, az ellenséggel is jót tenni tanított, ki a felvilágosodás terjedésével igazságot s az igazság által szabadságot jósolt követőinek: akkor távol minden bizalmatlanságtól, tisztelettel a szent ügy iránt csak áldást kérünk a munkára. Azt azonban meg fogják bocsátni ellenfeleink is, hogy a midőn a vallási téren a jezsuitáknak: messze kiható működésével találkozunk, a mult keserű tapasztalatai nyomán az Ezsau-kezek felköltik a gyanút keblünkben. A jezsuiták vallása nem az emberszerető Jézusé ; az a türelmetlenség, sötét fanatismus és rabszolgaság vallása. Azt bevallja minden őszinte katholikus, hogy a jezsuita-rendet a protestánsellenes reactió szülte s növelte oly végzetes hatalommá; elismert tény továbbá, hogy e rendnek főcélja volt — s az még ma is — a reformatió vívmányait lerombolni minden áron, E célért lankadatlan erélylyel, vas következetességgel küzdött folyton; hogy azonban ezze} az emberiség ügyének, s a keresztyénség jó hírnevének mennyiben használt, azt a múltnak ismerete mellett könnyen megítélheti mindenki. Annak apusztitó vallási viszálynak, mely két század előtt Európa nagy részét vérfürdőkkel s romokkal tölté el, kérlel -hetlen élesztőit s terjesztőit a történet a jezsuitákban fogja ismertetni mindig. A béke, felvilágosodás barátainak, valláskülönbség nélkül, a jezsuita tervezetekkel szemben okuk van elmondani, annyi szomorú előzmények után, a timeo danaos-t. Csak a fanatismus növelése van célba véve a fenteralitett egyletek s főkép az utóbbi alapításával. A jezsuiták nagyon jól tudják, hogy az ifjú keblekbe oltott elvek megtermik a férfikorban a várt gyümölcsöket. Az érettebb kora mivelt egyének között ma már nem találván mindig kellő viszhangra, a még hajlítható ifjúságba törekesznek bevésni a maguk elveit; uj nemzedéket akarnak nevelni, telve rajongással, türelmetlenséggel, melyre feltótlenül számithasson az uj erővel megindított reactió. Az ifjú növendékek százezreiből - állítanak fel egyletet, melyet neve, pápai katonaság, eléggé jellemez. Ez egylet fiatal tagjainak életfeladata a szentszék érdekeinek védelme. Egyelőre csak bőjtöléssel, imádsággal áldoznak érette, mindezzel azonban egyszersmind erősitik magukat s előkészítik hatályosb fegyverek forgathatására is. A növendékek először csak annyit tanulüak meg, hogy a pápát, a kegyelem s boldogság teljhatalmú sáfárát üldöző ellenségek környezik; másrészt pedig, hogy annak érdekeit szolgálni egyenlő az üdvözüléssel. Az imádkozás, folytonos vezeklés, a megújított fogadások egybe forrasztják lelküket a vállalt kötelezettséggel. Egy óhaj, remény tölti el gondolatvilágukat: kitűnhetni mielőbb az üdvösséget osztogató pápa szolgálatában; ha az élet mezejére kilépnek, szomjúhozzák a hűségüket s erejüket megpróbáló alkalmat. És ekkor már e hadfiakra első sorban nem családjuk, nem hazájuk számithat, hanem a szentszék érdeke, illetőleg a zászlóvivő. Ez adja ki a jelszót, mely elveket kell üldözni, mily társulatokat kerülni, mely eszmékért kötelesség harcra kelni. Önállásról szó sem lehet; szabadság, honszeretet, mind alárendelt fogalmak, melyeknek irányadó értelmezője a pápa érdeke. Ez érdekért készek a jól begyakorlott tagok kockára tenni mindent, s a beszitt fanatismussal, mely az eszközökben nem válogat, várják az intő szót a hatályos fegyverek felemelésére. Hisz önfeláldozó hűségükért, a jezsuita vezérektől kitűzött zászló alatt, jutalmul egykor teljes bucsut nyernek; s minél töb-