Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-06-22 / 25. szám

vaiból mutatni, de hogy ő szavaimatelforditve h a mi san idéz, ez tény. Elfogadok minden piszkot, melyet Tisza Kálmán ur nyilatkozatában, rám akar kenni, ha ez idézetben ritkított betűkkel szedett mondatot cikkemben felmutatja. Én az incriminált cikkben az egyházkerület határozatát nem is idéztem, mert föltettem, hogy olvasóim azt az elébbi lapomban Pereszlényi munkatársunk tollából folyt tudósitásból, meg a Pesti Naplónak jegyzetben idézett tudósításából ismerik. Már pedig nagy különbség van a közt, ha azt írtam volna, amit Tisza K. ur tollam aíá ád ós ritkított betűkkel szedve idéz, s a közt, amit én valósággal mondtam, hogy t. i. Tisza ur ugy beszólt, míkép ha tett indítványa a con vent rendezéséről elfogadtatik, fenmaradjon mindig a lehetőség a conventet egyébnek nem tekinteni, mintáz egyes superintendentiák értekezletének. Első esetben ugy tűnik fel a dolog, mintha állításom szerint a superintendentia határozott volna egy non senst, mig az én valóságos előadásom szerint az egyházkerület határozatáról csak azt állítottam, hogy fenhagyja Tisza Kálmán ur részére a lehetőséget a conventnek értekezleti voltát tovább is vitatni. S imn, hogy ón e tekintetben mily helyesen következtettem, mutatja legtisztábban maga Tisza K. urnák helyreigazítása, mely szerint indítványára első helyen az lett elfogadva, „hogy a jelenleg összejövendő convent vitassa meg: Van-e szükség határozathozatalra képesített conventre Ebből világos, hogy amint ón a nagyhangú ürességek felhordásából következtettem, Tisza K. ur most som hagyott fel a reménynyel, hogy tán még sikerülni fog neki sophismáival a conventet jövendőre is szégyenletes 11011 enssé aljasitaní, különben minek tűzte volna ki a convent határozatképességé kérdését a vitatkozás első tárgyául, mikor másféle conventet józan észszel senki nem kívánhat. De, igaz, épen a józan ész az, ami Tisza Kálmán ur szerint én reám nézve nem létezik. ,,Ballagi úrra nézve — mondja szokott finomságával — sem Amerika példája, sem amire az ottani ilynemű eljárás alapítva van, a józan ész, ugy látszik nem létezik. " Köszönöm a bókot, de még jobbau köszönöm az Amerikára való hivatkozást. Ott is voltak eleintén emberek, kik az államok szorosabb szövetkezéséről hallani sem akartak s készebbek voltak az ügyet kockáztatni, semhogy különködő szabadságukról, s szegről huzó helyi jogaikról lemondjanak. Midőn azért a szabadságharc befejezte után egyes államok önkormányzati jogukra hivatkozva a congressusnak az engedelmességet felmondták s ennek folytán bomlásnak indulás és általános hanyatlás mutatkozott: akkor Washington a fenforgott kérdést illetőleg egy, Jay külügyórhez irt levelében igy nyilatkozott: „Nem hiszem, hogy sokáig létezhessünk mint nemzet, ha nem szerezüuk valamikép egy központi hatalmat, mely épeu oly tekintélylyel mü• ködhessék az egész felett, mint a minővel más államokban az egyes kormányok bírnak. Félni attól, hogy a congressusnak jelen szervezetében, tágabb körű hatalom adassék nemzeti ügyekben, szerintem a képtelenség ós bolondság netovábbja. Használhatná-e a congressus e hatalmát a közérdek kárára, a nélkül, hogy önmagának ugyanannyi, sőt még nagyobb kárt ne okozzon? Avagy a testület tagjainak érdekei nem elválaszthatlanok-e küldőik érdekeitől?" Tegyünk ez idézetben convent kifejezést congressus helyébe és meghallhatja Tisza Kálmán ur Washington szájából, mi értéke van centralisatioról és autonomia veszélyeztetéséről való örökös lameutálásának. Igen jól tudom egyébként, hogy Tisza K. ur Amerika példáját más dologra való tekintettel idézte ellenem, de azt is tudom, hogy csakis Tisza Kálmán fenhój ázás ától telik a nagy közönséget oly bolondnak tartani, hogy elhiendi neki, miszerint ón, ki évek óta csaknem kizárólag foglalkozom e kérdésekkel, azoknak még első elemeit sem ismerem, vagy hogy tudva akarom egyházamat legdrágább palládiumától, önkormányzatától megfosztani. Hisz épen e kérdésnél ismételten kijelentettem szóval is, Írásban i^, hogy ugy kívánom egyházszervezetünk betetőzését, hogy ott is, mint minden fokozatokon keresztül, az önkormányzat nagy elve biztosítva és mindeniknek hatásköre kijelölve legyen. Nem is a körül forog a kórdós, hanem az egész egyszerűen igy áll. Az utolsó értekezletértékü convent szégyenletes eredménytelensége után mi azt hittük, belátják valahára közönségesen, hogy midőn a superintendentiák — máskép magokon nem segíthetvén — bizonyos előre kitűz öt t oly kérdésekre nézve, melyekben egyenként határozni nem tudtak, magok kebeléből egyéneket delegálnak, kik közösen határozzanak, — ez által addig is, mig az egyházszervezetben beillesztendő