Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-06-22 / 25. szám

Legtöbb bajunk a közügyek terén onnan szár­mazik, hogy hamar rabjai leszünk a szép szónak, mely szemünk elől rendesen még a tényeket is el­fedi. Ez ellen nincs más óvszer, mint eleve rámu­tatni a kelepcére ós a szó tekintélyével a csupasz té­nyeket állítani szembe. Hogy ama tekintély mily hatalmat gyakorol még a legtisztább eszű emberekre is, mutatja legvilágo­sabban épen a te leveled, melyben a convent ala­kulása szabályairól és hatásköre határairól kidolgo­zandó javaslatot, mint Tisza Kálmán fejében szü­lemlett valami ujdonat uj eszmét állitasz oda. — Mintha bizony mi, kik a convent állandósítását ós annak egyházszervezetünkbe való beillesztését sürget­jük, ezt csak ugy hübele Balázs formában akarnók, s annak szabatos szervezése, kidolgozott ügyrendje szük ségét rég ki nem mondtuk volna. Hiszen maga az, hogy a conventet képviseleti alapon alakultnak lenni óhajtjuk, már föltételezi azt, hogy a képvise­let mikéntisógét rendezni kell. Továbbá, miután mi az egyházkerületek önkormányzati jogát csak ugy kívánjuk megóva látni, mint akárki más, magától ér­tetik, hogy a convent hatáskörének pontos körülírását conditio sine qua non-nak kell tekintenünk. Csakhogy mi azt tartjuk, hogy oly égető ügyek felett, melyeket mind az öt superintendentia az egyetem illetőségéhez tartozóknak jelölt ki, s azok feletti tanácskozásra küldötteket delegált, e delegált ad hoc gyűlés határozni is jogosítva van, nem is látunk e feljogosításban semmiféle jogfeladást; mig a pusztán tanácskozó gyűlés, mely nem határozhat, szerintünk nem sokkal okosabb dolgot tesz, mint a ki szalmát csépel vagy rostával vizet merit. Még ®sak egyre nézve van szavam hozzád. Az általam felhozott tényre, hogy mi a népis­kolai törvény alkotásakor szakadozottságunk miatt nézetünket a törvényhozó testület előtt nem érvénye­síthettük, te azt veted ellenem, hogy a lutherieknek van conventjük s ime a törvényhozás őket sem kér­dezte meg, sőt épen az ón állitásom szerint az nem is volna rendjón. Ugy van. Szerintem az országgyűlés soha sem teheti függővé elhatározását a felekezetek vélemé­nyétől, s épen ezért nem is lehet kötelessége a fe­lekezeteket mint ilyeneket megkérdezni; de a feleke­zetek járulhatnak nézeteiket kifejtő emlékiratokkal a törvényhozó testület elibe, ós meg vagyok győződve, hogy oly testületnek mint a miénk, mely századok óta a nópnevelósnek s általában a miveltség terjesz­tésének legbuzgóbb tényezője volt hazánkban, egy oly testületnek, mondom, százados tapasztalatból me­rített véleménye nem kis nyomatékkal esnék latba az országgyűlési tárgyalásoknál. Nem folytatom ellenészrevételeimet; mert ugy hiszem, amit elmondtam, váltig elégséges, hogy azon régi igazságot juttassa eszedbe, hogy causa patro­cinio uon bona, pejor érit. Ballagi Mór. Felelet Tisza Kálmánnak. Fentebbi soraim ki voltak már szedve, midőn Tisza Káinján urnák az „Ellenőr" jun. 18-iki szá­mában kiadott nyilatkozata megjelent. Örülök, hogy a dolog ugy jött; mert ha Tiszának fenhójázó nyi­latkozatát elébb olvasom, alkalmasint az ón tollam is vastagabbat fog, ami azonban a kérdés tisztába­hozatalát nem igen mozdította volna elő. Most már a dolog érdeméhez nem szükséges szólanom. ítéljen a közönség, kinek van igaza, annak-e, ki midőn századok bajai fejünkre nőttek, egyesülésre ós egyesült erővel folytatandó cselekvésre nógat, vagy annak, ki az egyesülni ós cselekedni akarók munkakészségét nagy hangzású üres szókkal (centralisatio, autonomia veszélyeztetése stb.) való ijesztgetés által évek óta folytonosan semmivé teszi. — Minthogy pedig ón e semmit nem akaró, min­dent tagadó ós örökös akadékoskodásban kedvét ke­reső eljárásnak egyházunk terén kulcsát találni nem bírtam, kerestem azt oly helyen, ahol a pátens ide­jében tett tapasztalataim szerint egyedül találhatni véltem. S midőn erről a közönségnek egész bona üde beszámoltam, s logikai érvelésre alapított néze­teimet minden sérteni akaró szándék nélkül előad­tam, előáll Tisza Kálmán ur ós beszól rágalmakról, gyanúsításról s azt kérdi: „minő hitelt lehet adni oly ember szavainak, aki midőn oly éles megtáma­dást intéz, még arra sem tartja szükségesnek ügyelni, hogy hiteles irat által kideríthető v a 1 ó 11 a 11 s á­got ne mondjon. Azt mondja ugyanis Ballagi ur, hogy a dunántuli ref. egyházkerület indítványomra azt határozta el, hogy a határozati joggal nem biró convent jogköre, összeállítási módja szabályoztassók." Hogy ón semmi valótlanságot nem mondtam, azt ki fogom nyomban Tisza Kálmán ur saját sza-

Next

/
Oldalképek
Tartalom