Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1873-06-22 / 25. szám
egyházközséget, az egyházmegyét és az egyházkerületet külön-külön mindeniker a maga körében bizonyos mértékben megilleti, magától értetik, hogy midőn a nevezett testületek fölibe tetőzetül egy képviseleti utón létrejött hatóságot helyezünk ezáltal a nevezett testületek önkormányzati joghatósága ép oly kevéssé csorbul, amint nem csorbul az egyházkerületi gyűlés intéz vénye által az egyházmegyék, egyházközségek s az egyének autonómiája. Mert világos, hogy valamint az egyházkerületi gyűlés csak oly dolgok felett tanácskozik ós határoz, melyek az általa képviselt egyházmegyéket közösen érdeklik, ugy az egyetemes convent egyedül oly ügyekbe^ döntene, melyek az öt egyházkerületet egyetemlegesen érintik. Ezeket tudva, ha Tisza Knlmánnak a határozatképes convent máskülönben Ínyére volna, mi szükség volt 1867-ben a conventi intézmény ismeretlen voltáról, centralisatioról s több affélékről beszólni,J mikor tökéletesen elég lett volna pusztán annyit felhozni, hogy miután több egyházkerület a maga küldötteit azon világos utasítással bocsátotta el, hogy a conventeu történendő megállapodások jóváhagyás végett az egyes egyházkerületek elibe terjesztendők, a nagy részben oly küldöttekből alakult convent határozatképesnek nem tekinthető. Ez 1867-ben volt — mondja erre az ón t. barátom, — de ma már ,,valahára megszületett egy emberben ;iz eszme conventünk határozatkópesithetésóre," minek hát felidézni a multat és háborgatni amaz embert uj eszméje keresztülvitelében ? —- Helyes megjegyzés, de engedd meg, hogy ón egy viszonkérdést tegyek En téged eszes, energicus embernek ismerlek, ki hivatalos munkakörödben, nem egy üdvös eszmét vittél keresztül, tehát öntapasztalatból is tudhatod, mikép kell az embereket valamely uj eszme iránt capacitálni s annak keresztülvitelót lehetősiteni. De váljon jutott-e valaha eszedbe olyasmi hogy elébb az eszmét agyon gyalázzad, azután ajánlj módot annak keresztülviteióre ? Nem bolondnak mondanád az ilyen eljárást? Pedig, látod, vonásról vonásra ez törtónt a ti győri gyülósteken az egy emberben megszületett eszmével. Hires főgondnokotok elébb lefestette előttetek a veszélyeket, melyek a superinteudentiák eddigi szabad intézkedési jogainak központosításából származhatnak, sőt egyenesen kimondja, hogy „addig lesz Magyarországban a protestáns egyházak autooomicus joga, függetlensége ós szabadsága megóva, m; g az egy háziga',gatási hatalom különben is szükségtelen centralisatioja távol marad," s mikor mindezeket a couventnek az ő fejtben megszülemlett határozatkópesithetóse tekintetéből az eszme iránt lehető elidegenítésül elmondta, akkor indítványozza a javaslat kidolgozását a convent, alakulása szabályairól ós hatásköre határairól. — Itt, barátom, nincs más alternativa, mint vagy az, hogy szónok minden jóhiszeműsége mellett véghetetlen gyámoltalau ós korlátolt eszű, amit azouban Tisza Kálmánról állitv, absurdunmak is sok, — vagy hogy sem az ellenzésnél igazi motivumait nem nyilvánította, sem a közvéleménynek tett engedményével ne ti oda akart vágni, ahová nézett, szóval: diplomatikáit. Annyi bizonyos, hogy magatartása ez ügyben elhallgatott motívumokra mutat. De értsük meg egymást jól : én elhallgatott motívumokról szólok és szólottam. uein pedig nemtelen motívumokról. Az elhallgatott motívum lehet magában véve a legnemesebb mint amilyen volt a cikkeinben fölemiitett pátenskori elhallgatott motívumunk, mely a mellett általános értéke s a körülményeknél fogva üdvös is volt; de lehet ;iz elhallgatott és maga helyén üdvös motivum nem a kellő helyen alkalmazva veszedelmes is, midőn a kérdéses ügy a természetétől idegen irányba tereli az akaratot, mint szerintem a jelen esetben történik. E'Te nézve csak egyet hozok fel. Kemóllem, nem tartasz engem oly bárgyúnak, hogy a politikai pártkórdós jogosultságát teljes fontosságában méltányolni ne tudnám; de azért mégis állítottam ós ismételve állítom, hogy a politikai pártkórdésnek egyházi ügyeinkbe történő bejátszása azoknak sokszor igazi veszedelmükre válik ; amennyiben tehát politikai pártké'dések egyházi tóreni eltökólóseinkre befolynak, könnyen megeshetik, hogy azok a különben jóhiszemű Ítéletünket merőben megvesztegetik s ügyünket megrontják. Ha már most ón egy különben nagyeszű embert valamely egyes ügyben oly tévutakon látok botorkálni, melyekre jutását magamnak másból kimagyarázni nein tudok, mint abból, hogy nem az ügy természetéből merített, egyébkint tisztességes motívumok által vezettetik, s e magyarázatot okadatolva ki is mondom: ennek, ugy hiszem, nem gyanúsítás a neve, mint leveled cimezi, hanem psychologiai megfejtés, mely, ha az illetőnek némi tekintetben előnyére nem válik, az nem az ón hibám. De mire való mind ezeket feszegetni ? kérdi kétségkívül az ón tisztelt barátom. Megmondom. 49*
