Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-06-08 / 23. szám

polui, talán szintén szeretik ugy a hogy az egyházat s némi részben nekik is szivökön fekszik annak sorsa és érdeke ? A másik ez: T. D. urnák fényes elégtételt adott ellenemben a tiszáninneni legközelebbi egyházkerületi gyűlés, midőn lemondva még azon tervéről is, hogy jövőre csak theologusok menjenek legatióba, ez intézményt megtartotta a maga régi alakjában, gyermek legátusaival együtt. Én kivánok türelmet az ilyen igehirdetők meghallgatására s épülést a hallottak után ; ön pedig őrüljön rajta, hogy a collegium papja csakugyan nem ütött fejére a szegnek, s győződjék meg, hogy egyházkerületünk távolról sem az én rosz irányú és szellemű telepitvényem. S miután már aszegbe van verve, hagyjuk abba a kellemetlen szóváltást, mely mindkettőnktől időt rabol s mely részemről épen azért, mert igen furcsa, kezemnél levő okmányok ós bizonylatok közlésével lenne összekötve, semmi szin alatt sem lesz folytatva. Mitrovics Gyula. T Á 1=1 C Könyvismertetés. Richárd Rothe. Ein christliches Lebensbild auf Grund der Briefe Rothe's entworfen von Friedrich Nippold. Erster Band. Mit einem Portrdt in Staldstich. Wittenberg, 1873. 545 l. A magyar közönség Rothe-t legfölebb azon pár rövid közlemény után ismeri, melyeket tőle vagy róla itt-ott lapunk közlőtt ; pedig nem sokat mondunk, ha azt állítjuk, hogy Németország Schleiermacher óta nem látott sem oly eredeti, sem oly mély gondolkozása és érzelmű theologust, amilyen Rothe volt. „Theologische Ethik" cimü, 1869-ben 2-ik kiadásban megjelent 5 kötetü vallástana azon nagyjelentőségű tudományos munkák közé tartozik, melyeket az angol „Standard-works*, minta-müveknek nevez. Mint a tudománynak szentelt genialis élet érett gyümölcse, e mű egy egész életnek való gazdag tanulmányt nyújt. Ki az uralkodó anyagiság közepett lelke szentebb aspiratioira hallgatva a világgal vagy épen magával is meghasonlott és oly hitet keres, melyre a tudomány világossága sugarait vetette s oly tudományt, mely az istennek hitében gyökerezik, Rothe nevezett munkájában a nemesebb élvezet kimerithetlen forrását találja. Miután pedig R. tudománya életében találta leghűbb kifejezését, jól talált életképe okvetlen tudományának is legjobb magyarázója és gyakorlati megfejtését adja a napjainkban annyit vitatott kérdésnek, hogy hit és tudomány egymást kiegészítő vagy egymást kizáró momentumai-e a szellemi létnek? Annál nagyobb fontosságú az olvasóra nézve biztosnak lennie a kép hűsége felől, mely oly nagy nyomatékú kérdésben gyakorlati megfejtést ád. S épen e tekintetben mondhatjuk Nippold munkáját szerencsésen sikerültnek, sőt remeknek. Ő Rothe saját leveleiből, tehát alkalmi bizalmas nyilatkozataiból állítja össze mindazon vonásokat, melyekből a kedves férfi szellemi képe előttünk szépen kidomborodik. S oly mesterileg jár el dolgában, hogy még a leggyöngébb gyermekkorra vonatkozókat, s a szülők jellemzését is a rokonok levéltöredékeiből szedi össze, Az életirásnak e módszere, mely először az angoloknál jött „Life and Correspondance" név alatt divatba, egészen az uj kor találmánya s Nippold ügyesen választotta azt oly egyéniség képe festésére, ki mindenestül, testileg úgymint szellemileg az uj kor szülöttje, a modern miveltségnek ritka tökéletességű embere, annak fénye, dicsekvése volt. Mint fentebb érintóm, Rothe élete legszebb kinyomata volt a tannak, melyet hirdetett. Szerinte a nagyjából legalább szabadság, egyenlőség és testvériség, evangyéliomi alapelveken nyugvó modern állam távol attól, hogy az apostolok és egyházi atyák működésével szemben állott gonosz világot képviselje, inkább oly társadalmi rend, mely a keresztyénség 19 százados behatása által szentesítve, az egyházat mint intézményt hovatovább mind jobban feleslegessé váló mozzanattá teszi, mert mind azt létesíteni hivatása, mit az evangyeliom az emberi nem feladatául tűzött ki. E nézet képezte életének ós fentebb jelzett nagy müvének alapgondolatát s ebből folyt egész életének azon antiklericalis iránya is, mely minden nemű „theologiai önzés", „egyoldalú papi látkör" és „papi uralom" elleni állandóan folytatott harcában nyilatkozott. E tekintetben is Rothe a modern világnak hü kinyomata volt, amennyiben benne a legnagyobb ellentétek egyesültek ós egyfelől mély kedélyesség és szabadelvüség, másfelől a zelotismusig fokozódott mysticismus, mely különösen az utféli rationalismussal szemben irataiban minden lépten-nyomon nyilatkozik, őt a legérdekesebb és legtanulságosabb egyének egyikévé teszik. Volt azonban jellemében egy vonás, melylyel korunkból teljesen kivált, s az a csaknem absolut önzetlenség és alázatosság, mely az egész embert rendkívüli jelenséggé tette. Gyermeteg kedélyű szerényebb embert a világ soha nem látott, mint Rothe volt, mi annál kedvesebb benyomást tett, miután nagyszerű lelki tehetségei őt korának legelső emberei közé emelték. A hely szűke nem engedi, hogy a könyv tartalmának habár csak vázlatát is adjuk; csak annyit mondunk, hogy abban az érdekes tartalom a remek szerkezettel vetekedik. Vegyétek és olvassátok és meg fogtok győződni, hogy nem sokat mondtam B a 11 a g i M ó r.