Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-06-08 / 23. szám

Miután mi ezekből folyólag évek óta a protestáns egyház egyesitett erővel folytatandó müködósét sürgetjük, semmi sem természetesebb, mint hogy kifakadó örömmel kellett üdvözölnünk a hirt, miszerint julius 1-jére convent hivatik össze. Az utolsó convent óta már hatodik éve foly. Azóta valahányszor gyűléseinken egyetemes érdekű közügy került szőnyegre, az mindig a majdan összeülendő conventre utasíttatott, ugy hogy ma egész halmaza az olyan ügyeknek várja a conventen eszközlendő elintézést. Semmi sem mutatja egyházkerületeinknek a közügyek vezérlete köriili bölcseségót inkább, mint az, hogy azon érdekekről, melyeknek ápolása az egyetemes egyházat illeti, képviselői által kiváu közösen intézkedni. Minden józan embernek ugyanis el kell ismernie, hogy az egyházkerületek, midőn a legégetőbb szükségeket illető kérdéseket a conventre utasították, ezt nem azért tették, mert ama kérdések megfejtését nem óhajtják , azért sem , mert tán a bajokat, melyeket orvosolni kellene, olyanoknak tartják, melyek időnyerés által megs/üntethetők, s igy az elodázás c^tk halasztási szándókból történt volna; hanem tették azért, mert ama kérdések egyetemes természetüknél fogva csakis egyetértő akarat és közös elintézés által nyerhetnek célravezető megfejtést. Mindamellett még folyvást vannak, kik hamis felfogásból, fogalomzavarból a protestáns egyház egyetemének még csak nevétől is fáznak s az erők tömörülését az által hátráltatják, hogy az autonómiát megsemmisítő centralisatióról ós más hasonló agyrémekről mesélnek. Ily állításokkal szemben azt is mondhatnók, hogy bűnös játékot űznek az egyház ügyeivel, midőn üres szavakkal ijesztgetve gátolják a dolgok természetszerű fejlődésót. Azonban nem levén szándékunk vádaskodni, csak annyit mondunk, hogy amaz urakat az egyházban a politikai momentumon kivül semmi sem érdekelvén, nem csoda, ha az egyház szakadozott állapotában szerelmesek, mint a mely céljaiknak legjobban kedvez. Azt senki kétségbe nem vonja, hogy alig lehet méltóbb állapot jóravaló testületre nézve, mint ha az intézmények mentül szabadabb kezet engednek az egyes köröknek saját érdekeik eligazítására. De valyon csorba esik-e az egyes körök autonomicus jogán azáltal, hogy egyetemes céljaik elérése végett közös cselekvésre is egyesülnek ? Vagy hát a virágzó szabad egyház Skotiában autonómiáját feláldozta-e azért, mert egyetemes ügyeit a generál assembly által intézteti ? Nemde ellenkezőleg épen a generál assembly képezi a skót egyháznak szabadsága biztosítékát, valamint növekedő virágzásának főeszközét ? De mi nálunk, mintha csak a logika más törvényei uralkodnának, okos emberek nem átallanak tanokat hirdetni, melyek az egész világ eszével ellenkeznek. Legközelebb a dunántuli egyházkerületi gyűlésen törtónt, hogy szőnyegre kerülvén a convent kérdése, a kerület országos hirü főgondnoka ugyancsak hangoztatta a veszélyeket, melyek a superintendentiák eddigi szabad intézkedési jogainak központosításából származhatnak. „Addig lesz — mondá — Magyarországban a protestáns egyházak autonomicus joga, függetlensége és szabadsága megóva, inig az egyházigazgatási hatalom különben is szükségtelen centralisatioja távol marad." Nem hittem szemeimnek, mikor ezeket olvastam, és a gyűlésen jelenvoltaktól tudakozódtam a közlöttek valósága után. Ugy van. Országgyűlésünk nagyhírű pártvezérének tana szerint valamely testület egyes részeinek autonomicus joga, függetlensége ós szabadsága megóva csak addig van, mig rendezetlen állapotban egymás mellett, egymás működését, paralysálva léteznek; mihelyt a részek közös működésre szövetkezve képviselőik által közérvényü határozatokat hoznak, a képviseltek autonomicus jogukat, függetlenségüket ós szabadságukat eljátszották és a központosítás minden veszélyei reájuk zuhannak. Legeredetibb a dologban az, hogy ez ujdonat uj tant az igen tisztelt szónok oly képviseleti gyűlésen fejtegette, melyben épen ő elnökölt. Szép példája a logikai következetességnek! Valóban a jövő kor hihetetlennek fogja találni azt, ami május 13-án Győrött törtónt. Mind az öt superintendentia éveken keresztül készül conventre s ettől várja legégetőbb ügyei elintézését: az egyház nem érvényesítheti jogos igényeit az országos törvényhozás előtt — majd a convent fogja lehetővé tenni; nyomorban sinlő egyházak s ezeknek szűkölködő szolgái panaszkodnak — majd a conventen az egyház egyeteme segíteni fog ; számos benső ügyünk (presbyterium, énekügy, stóla kérdése, missio stb.) reformra vár — majd megteremti a convent. Öt éven keresztül folynak ez irányban a biztatgatások. Egyszer csak előáll egy gyakorlott szónok , tart egy