Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-06-01 / 22. szám

Iskolánk ének- és zenekara váltakozva készitgette az elhelyezkedett roppant közönséget, hogy Kis Ferenc rendes tanár megnyitó imájával istenéhez emelkedjék. Utána az egyik gondnok Nagy Lajos lépett a szószékre, s emlékbeszédével az ünneplő közönséget a szó teljes értelmében elragadta. Az ének és zene ismét szólott, s Székely Miklós? iskolánk egyik szép reményű növendéke, saját maga készitette alkalmi költeményét szavalta el. Öröm volt hallani a zugó tapsvihart, melyben még a gondnoki emlékbeszéd után jött költemény is részesül. Szándékosan mellőzöm a szószék embereinek bemutatását, méltatását, mert az érdekelt közönség egy önálló emlékkönyvben fogja olvashatni az elmondottakat. Csak anynyit jegyzek meg, hogy az ünnepély méltó volt tárgyához, céljához, s a ki részt vett benne, azon el nem titkolt óhajjal távozott, hogy a mi az ünnepélyből sajtó által megmenthető, az meg legyen mentve. Jelen voltak az ünnepélyen a helybeli testvértanodák, egyházközségek és város elöljáróin, képviselőin kivül első sorban Udvarhelyszék tisztsége Dániel Gábor főtiszt úrral élén, ezen kívül a politikai társadalom valaménynyi helyben székelő hatósága, sőt maga a katonai tisztikar is testületileg. Jelen volt egyházmegyénk helyettes esperese is többed magával, ámbár az ünnepnap sok lelkész urat otthon tartóztatott. Nagy őrömet szerzett iskolánk elöljáróságának az enyedi egyházmegye két küldöttével, képviseltetvén magát Basa Mihály esperes ós Tóth Mózes lelkész urak s.íemé-" lyében, kik mindketten iskolánk egykori növendékei. Üdvözlő levelével tisztelte meg iskolánkat legidősebb gróf Teleki Domokos, tanodánk egykori drágaemlékü főgondnoka. Üdvözlő leveleikkel, távirataikk al tiszteltek meg a marosvásárhelyi, ko'ozsvári, zilahi, pesti, debreceni, nagykőrösi és pápai főiskolák, Nagy Péter püspök ur és egyházkerületünk igazgató-tanácsa. Iskolánk egyik ujabbkori növendéke, Felméri Lajos egyetemi tanár ur pedig alapítvány-bejelentéssel fejezte ki örömét, háláját. • Az ünnepélyt lakoma követte Nagy Lajos gondnok ur házánál és szívességéből, mindvégig emelkedett ünnepélyes hangulatban lévén a társaság. Az első pohár volt a királyé ós szeretve tisztelt családjáé. Éltették egyházkerületünk igazgató-tanácsát, püspökünket s ezt táviratilag azonnal meg is kiildötték. Éltették a szabad nevelés elvét s ennek képviselőit, a protestáns tanodákat. Igen, az enyedi egyházmegyét iskolánk iránti magatartásáért. Kis Ferenc tanárt, mint iskolánk monographiája megiróját, kinek müve épen az ünnepélyre jelent meg. Éltették a tanodánkról még betegségében sem feledkező, legidősebb gróf Teleki Domokost. Éltették az ünnepély magasztalt szónokát, iskolánk fáradhatatlan gondnokát, Nagy Lajost a szíves házi gazdát. Szóval, a sziv teljességéből nem egy pohárköszöntés származott. Örömnapunkat táncvigalom zárta be a reform, leánynevelde termeiben. Ez isten kegyelméből és egyik főgondnoknó , méltóságos Ugrón Jánosné bálanyai gondosságából annyira sikerült, hogy a felkelő nap sugarai oszlatták szét vendégeinket. Iskolánk iránt való áldozatkészségüket itt is többen kitüntették, mint a bálanya, Biró Pál, Tibád Antal királybíró, Bodor Pál és Solymosi János gyógyszerész urak s maga a helybeli ref. egyházközség, mely termei átengedésével segített bajunkon, nem lévén ez idő szerint városunkban szabadon semmiféle báli helyiség. . És most azon óhajtással zárom be levelemet: Adja isten, hogy collegiumunk uj századi missióját megértse, s azt be is tölthesse! Szakács Mózes. TÁRC -A.Kérdés Bátori úrhoz. A „Prot. Egyh. és Isk. Lap" f. évi 15-ik számában, a nagybányai egyházmegye f. évi márc. 20. s 21-én tartott közgyűlésének nevezetesebb tárgyait közié Bátori'ur. Ugyan kérem, miután ön ugy látszik rendes levelezője e becses egyházi lapnak a nagybányai egyházmegyéből, miért nem ir bővebben, részletesebben a mi dolgainkról, egyházmegyei életünkről ? Megérdemli e kis egyházmegye, hogy országszerte ismerje a prot. közönség. Buzgóbb, áldozatkészebb ily parányi egyházak aligha találtatnak. Van reá példa, hogy husz-harminc tag képes feutartani az egyházat, iskoláját stb, és közcélokra is áldozik. De ha magát az egyházmegyét tekintjük, bizony sok jót és célszerűt látunk ott. Ott van p. o. a több mint 800 darabból álló lelkészi könyvtár, mely évenkint mindig szaporodik. Ott van a papi özvegyek s árvák virágzó gyámintézete, melyet több egyházak is segélyeznek folytonos állandó évi adományukkal. S továbbá látni fogjuk, hogy vaunak nemcsak „testben lélekben szegény" (mint ön kifejezé), de valóban jeles, kitűnő tanítók; ezeknek értekezletök, gyámpénztáruk, képzettségök, szorgalmuk, kevÓ3 sikerrel, de még kevesebb fizetéssel jutalmazva! És miért nem emliti ön, ha már a tanítókról szól, a lelkészeket is; mert bizony ezek közt is találkozik „testben lélekben sok szegény," miért nem emliti, hogy nincs testvéri szeretet közöttük ? mely sok jót létrehozna, többek között a „papi értekezletet". Hányszor volt már