Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1873-06-01 / 22. szám
erről szó, határozat stb.? A bölcsőt ringatjuk; pedig még nem született meg a kisded, s én félek, hogy ha világra jövend is, halva született leend az, mert nem fog akadni dajkája, ki tejjel táplálja; mert mondjuk ki bátran, hogy csak a testi, földi javak gyűjtése foglalja el ma még a lelkipásztorokat is; s a talentum mellett a vagyon, a birtok határozza meg voltaképen, melyik atyafi hány fontos — pedig vannak ám a vagyontalanok között is öt táleutomos sáfárok. De térjünk ismét a javára. Miért nem emliti ön, hogy micsoda üdvös szabály az nálunk, hogy a „szabad választás utján valamely egyházba jutott lelkész, tartozik első évi fizetősének felét elődje özvegye s árváinak, vagy ha ezek nem volnának, a lelkész-özvegyi s árva-gyámpénztárba adni." S ezzel kapcsolatban, miért nem róvja meg B. ur azon visszaélést, mely elkövettetik , már akár az egyházmegye, akár annak kormányzó-testülete, akár egyes tisztviselője vagy csak egyes tagja által is, e nagyon jótékony szabálylyal ? Hisz ön nagyon jól ért a gáncshoz; csakhogy bámulatos ugrásokat tesz a gáncsolás teréu. Például, elkezdette a tiszántúli egyházkerületen, azután áttért annak püspökére, onnan leugrott a mikolai lelkészhez s a szegény tanitókhoz. Az ön választotta dicsőség-létrához, még két épen oda illő lépcsőt kihagyott ; egyházmegyénket és az ombodi lelkészt; mert ama szabálylyal ezek által történt visszaélés, nevezetesen: a jelenlegi ombodi lelkész Apából a mult évben szabad választás utján eljutván a bizonyos 800—1000 ft. jövedelmű egyházba, érvényben álló, — mert ezt nem lehet tagadni, — szabályaink értelmében tartozott volna fizetésének felét, 4—500 ftot, nem elődje özvegye vagy árvainak, mert ezek nem valának, hanem a papi gyámpénztárba fizetni. És mi történt ? Az ombodi lelkész oly tudományos ügyességgel birt, hogy az ő 8—1000 ft. évi jövedelmét chemice szétbontotta, s a Sárközre helyzett egyházmegyei laboratóriumban finomul főzte a tiszteletreméltó egyházmegyei laboránsokkal, hogy a gőrebben végre csak ,50, mond ötven forintról szóló kötvényt tudott az esperest felfedezni az í 873-ik év tavaszán (eddig nem lehetett a forró gőrebhez közelíteni, hűlni kellett annak); és ez bizony nem is tetszett az esperes urnák, mint a ki ugyanazon szabály értelmében, egész lelkiismeretességgel, 500 ftot fizet elődje özvegye s árvainak. Ugyan, ugyan Bátori ur, mért nem rótta meg e visszaélésnél a tényezőket? mért kimélte meg a gáncstól az ombodi lelkészt ? bizony azt hinné az ember, hogy egy kenyeret esznek, mert hisz annyit csak tud ön, hogy az ombodi lelkész korántsem szűkölködik, mint a mikolai lelkész, a kit — pedig súlyos körülményeit ismeri — mivel államsegélyért folyamodott, oly gúnyosan kiemelt közleményében. Látja B. ur, milyen szép lett volna, az ombodi gazdag s a mikolai szűkölködő lelkészt egymás mellé állítani, s igy föltüntetni a két egyén közötti jellemző ellentétet: mindegyik kért, az ombodi lelkész, a szegény özvegyek s árvák pénzéből, a mikolai lelkész, az államsegélyből ; amaz gazdag lévén, nyert 4—500 ftot, emez a szűkölködő, nem kapott semmit ; az ombodi elvette a szegényekét, a mikolai adott a gazdagoknak; mert köztudomás, hogy csapással sújtott hallgatóinak, a csapással sokszorosan meglátogatott mikolai lelkész, elengedte egy évi fizetésének 3 /8 részét. Bátori ur, melyik csolekedatt jobban? azt kérdi Sulyok Mosóhelyről BELFÖLD. A dunántuli egyházkerület fryőr városában, május 13-Ík s következő napjain tartott tavaszi közgyűlése. A dunántuli egyházkerület Győr városában, a reform. lelkészlak diszes tanácstermében, május 13—15. napjain tartotta rendes tavaszi közgyűlését Tisza Kálmán főgondnok s Nagy János barsi esperes urak kettős elnöklete alatt; Nagy Mihály superintendens ur ugyanis , betegsége miatt nem jelenhetvén meg a közgyűlésen, a közgyűlés határozatilag Nagy János ur mint legidősb esperes által kivánta őt ielen ülés tartamára helyettesittetui; egyházi közügyeink e veterán * bajnokát bizta meg az elnöki teendők teljesitésével, ós a szabályszeres tárgyaihatás szempontjából megállapított ügyrend tapintatos vezetésével. A gyűlést megelőzött két napon, Kis Gábor tatai esperes ur elnöklete alatt, az egyházkerületi lelkészvizsgáló bizottság ült össze, s a vizsgára jelentkezett 11 ifjú atyafinak okmányai pontosan megvizsgáltatván, első napon az Írásbeli, másodikon pedig a szóbeli szigorlatok tartattak meg. A vizsgáló bizottság s két lelkész és három pápai hittanár mint censorok, eljárásuk eredményét a közgyűlés eleibe Írásban beterjesztvén, s mindegyik ifjú atyafi a vizsgát jó sikerrel megállván: az ünnepélyes felavatás, helyettes elnök ur által, május 14-dikén végrehajtatni határoztatott. Mondanom sem kell, hogy a felavatási ünnepélyen Győr város társadalmi életének minden rétege, eleme képviseltette magát, s az egyszerűségében fenséges cselekményt a diszes közönség buzgó figyelemmel kísérte végig. Különösen megható volt, mikor a felavatandó ifjú atyafiak ihletett ajkain megzendült ama magasztos egyházi hymnus dallama: „Jövel sz. lélek ur isten". A felavató lelkész-esperes lélekemelő imája, s az apostoli cselekmény lélekérintő hatásától fellelkesült közönség ihletett éneklése zárta be az egyházi ünnepélyt. Ezután a győri egyház tanácstermébe sietett a gyűlési közönség, újra felveendő a tárgyalási ügyrend fonalát. Igen természetes, hogy rövid közleményünk keretébe