Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-05-25 / 21. szám

PROTESTÁNS GYHAZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztő- és Kiadó-hivatal Mária-utca 10-dik sz,, első emelet, Előlizetési dij: Helyben házbozhordássals vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr, egész évruy frt.Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. -- líélyegdij külön 30 kr. A papi család érdekében. Biz ón nem igen szeretnók — papné lenni. Mig férjem ól, addig csak nincs mitől nagyon lelni, ha nem bőségben is, de legalább nem is nagyon nyomorúságosan éldegélünk; ha túlságos aggodalmak fognának el s töprengeni kezdenék a jövőn : férjem megbátoritana a megváltó ama szavaival: „Mit félsz, kicsinyhitű? — Én élek és ti is éltek!" Igen, mig az én férjem ól, addig csakugyan nem félek; hanem ha meghal, — elébb mint kis gyermekeinket fölnevelhetnek, — mivé leszek akkor ón, hol húzom meg magamat? — oh beh szomorú hasonlat az az evangéliumi a rókáról, meg az égi madarakról! Ha meghal a katona, vagy az államhivatalnok, az Írnoktól kezdve az államministerig: ott a milliókra menő nyugdijalap — kell-e ennél biztosabb valami egy szegény özvegynek? Ha meghal az iparos: az első s leghívebb segédre bízza az özvegy az üzletet s megy minden a régi kerékvágásban, azért nem lesz a család földönfutó, nem oszlik el mint a megvert nyáj, Ha meghal a földműves: az árván maradt családnak senki sem mondja : Ebből a szalmafödeles kis házból Gergely-napra hurcolkodjatok ki, menjetek világgá, itt többé nincsen számotokra hely. Es ha meghal a főtisztelendő plébános, a nagyságos kanonok vagy épen a méltóságos püspök ur: az unokahugok egész légiója áldja emlékezetét a boldog sorsért, melybe a főtisztelendőségek halála által jutának, És ha meghal a világon bármily állapotú ember: egyetlen egynek családjára sem vár oly rettenetesen bizonytalan s oly nagyon sötét jövő, mint a prot. papok, . 'Vlönösen a református papok özvegyeire. Nem rég még volt bajtársunk e téren, nem álltunk egyedül, a szegény tanítóknak is épen ott fájt, ahol nekünk. De az ő sebökre már készül a gyógyszer; egy hatalmas kéz, az állam vette gondoskodása alá ügyöket, .rkivül magán ós társadalmi utón is mozognak: a Molnár által indítványozott nyugdijs a Zichy Antal-féle segély-egylet rövid időn elegendőleg biztositandja az árva családot a paizsos férfiú, az inség ellenében. A bizonytalanság tengerén egyedül a mi sajkánk hánykódik most már. Épen ezért nem szeretnék én papné lenni. S ha Jókai a „Monstrumot" azzal kezdi: „hála neked irgalom istene, hogy nőnek nem teremtettél!" — aki nagyon szomorú tragődiát akarna irni, tárgyát a prot. papok családi életéből választhatná s kezdhetné e sóhajjal: „Hála ueked istenem, hogy papúénak nem teremtettél!" Részesül-e a prot., különösen a református pap árva családja valami segélyben? Euyhitheti-e az ínség idején szükségeit valami forrásból ? Mi náluuk két sováuy forrásból cseppen némi kis segély : 1. az úgynevezett özvegyi kegyelemévből, melyszerint a férj halála után még egy évig húzza az Özvegy (illetőleg a kiskorú gyermekek) a hivatal javadalmait. De ezen intézményt senki sem tarthatja — és nem is tartja — helyesnek, ha elfogulatlanul meggondoljuk, mily sok kellemetlenség és viszály ered ebből erkölcsi, anyagi és egyházigazgatási szempontból. Erkölcsileg nagyon megbélyegző az, mikor valaki a más zsebére nagylelküsköd i k; a gyülekezetek által fizettetni, még holtunk után is, családunkat, melyről mi magunk tartoztunk volna gondoskodni: sem az erkölcsiséggel, sem a jog-41