Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-05-18 / 20. szám

Főesperes urDak ezen jelentése kedves tudomásul vétetik, valamint jóváhagyatnak a lelkész és tanitó-választásokra és egyéb ügyekre vonatkozó intézkedései is. Egyedül a pesti német reformátusok kérvényénél merült lel hosszabb vita, melyet a tárgy fontosságánál fogva a kővetkezőkben közlünk. Török Pál pesti lelkész és superintendens előadja, hogy mióta Pesten a népesség rendkivül megszaporodott, pesti ref. hivek, leginkább német ajkúak, kik ipart és kereskedést űznek, nagy számmal vonultak ki Uj-Pestre az olcsóbb szállás kedvéért, a kik azonban boltjaikat, műhelyeiket itt Pesten tartják s a kik a pesti német ref. leányegybáznak huzamosabb évek óta tagjai, s igy a pesti egyháznak csak mintegy rajaképen szálltak ki; kérik tehát magukat az anyaegyházhoz, a pesti ref. egyházhoz tartozékul tekintetni. Ezen kérelmet püspök ur áttette a rákospalotai lelkészhez, ki a maga részéről kijelentette, hogy sem idővel, sem képességgel nem rendelkezik (értvén a német nyelvben való járatlanságát) arra nézve, hogy az újpestiekről is gondoskodhassék, a lelkiekben. Ezen nyilatkozat alapján főesperes ur az újpestiek kérését teljesithetőnek vélte, oly feltétel alatt azonban, hogy a jelenlegi rákospalotai lelkész halálával ismét Palotához fognak csatoltatni. Ezen határozat az ügy tovább fej lését megakasztotta. A németek ugyanis a filiákat más szempontból nézik, mint a magyarok; ők, mint leányegyház, az anyaegyháztól várják a gondoskodást. Ezen gondoskodást a pesti anyaegyház képes is, akarja is teljesíteni, de csakis a főesperes ur által kitűzött feltétel megszüntetése mellett, hogy t. i. az újpestiek a rákospalotai lelkész halála után is a pesti egyházhoz tartozzanak. Az a kérdés tehát, elfogadja-e az egyházmegye a feltételt, vagy nem? Ifi. Ráday Gedeon gróf határozottan a mellett szólal fel, hogy az újpestiek tartozzanak R.-Palotához, mivel nem akarja, hogy ezen raj által mintegy a fővárosból propaganda képeztessék. Ballagi Mór: Vissza kell mennünk elvekre, ha a levegőbe beszélni nem akarunk. Az egyházról kétféle fogalom van; az egyik: a római kath. egyházi fogalom, a melynél fogva az egyházat a pap képezi és annak jó, — hogy kemény kifejezéssel éljek, — zsiros tartása a fődolog ; a papnak ki van mérve az ő kerülete, s akár hirdettetik ott az isten igéje, akár nem, az tökéletesen mindegy ; a másik a prot. egyházi fogalom, a melynél fogva a mi egyházunk apostoli egyház, és ez azt jelenti, hogy ott van az egyház, a hol isten igéje hatalmasan hirdettetik, a hol a hivek lelki szükségeinek tökéletesen elég van téve, s a hol a pap aztán az egyháznak szolgája. Ez a mi elvünk és nézetünk. — Alkalmazzuk ezt a felvett kérdésre. Uj-Pest épen R.-Palota közvetlen kötelében van s ha R.-Palota most azt mondja, hogy Uj-Pest az én íiliám s ott számosan vannak keresztyén lelkek, a kikről nekem kell gondoskodnom és ón akarok is rólok gondoskodni s lelki szükségeiknek eleget tenni: kétséget nem szenved, hogy senkinek ez ellen kifogása nem lesz, s mindnyájan alá fogjuk irni, hogy Uj-Pest Palotához tartozzék, minthogy közelében van. Hanem hogyan áll a dolog? A jelenlegi lelkész kijelenté, hogy ő neki sem ideje nincs, sem a német nyelvet nem bírja, tehát a filiáról lemond. Előáll tehát Pest és azt mondja, hogy ő gondoskodni fog róla, templomot, iskolát építtet és eleget tesz a kívánalmaknak. Az egyházról való fogalmunk szerint tehát egy percig sem szabad haboznunk a felett, hogy Uj-Pest azon egyháznak legyen íiliája, a mely gondoskodik róla. S ha már most R.-Palota azt mondja, hogy a jelenlegi pap halálával ugy fog intézkedni, hogy Pestnek a befektetéseket visszafizeti, s gondoskodni fog olyan lelkészről, a ki az újpestieknek is eleget tehet: akkor állhat az esperes ur rendelkezése, ellenkező esetben ped g nem marad más hátra, mint azt mondani, hogy azoknak kell átadni Uj-Pestet, a kik gondoskodnak róla. Mondjuk ki nyíltan, mi az oka, hogy ezen uj filia sokak előtt nem kedves; az — ón érinteni akarom ezen hurt is, — mert németajkuak; de ki kell jelentenem, hogy istenországának terjesztéséről levén szó, nemzetiségi válaszfalat nem ismerek, s a kik ilyet fel akarnának állítani, vétkeznének a Krisztus egyháza ellen. Én tehát a mellett vagyok, szólittassék fel R.-Palota, akar-e, képes-e az ottani németajkú egyháztagok lelki szükségeiről gondoskodni, és ha erre nem képes, csatoltassanak minden föltétel nélkül azon egyházhoz, mely e gondozást elvállalja. Halász Boldizsár Ballagi Mór nézetéhez csatlakozik. Legifj. Ráday G. gróf nem ringatja magát azon édes reményben, hogy Rákos-Palota képes legyen egyhamar Uj-Pesten templomot s iskolát építeni; ugyanazért minden feltétel nélkül megadatni véli az újpesti egyháznak azon engedélyt, hogy mint filia, a pesti anyaegyházhoz csatoltassék. Szóltak még röviden Molnár Pál alesperes, J o rdán I., ifj. Ráday G. gróf ós Török Pál, ki a többek közt azt is felemlité, hogy az újpestiek, a pesti anyaegyházhoz való csatoltatásuk reményében, Angolországban már meg is rendelték a templomot, vasból, mely a szállítási költségen felül mintegy 40 ezer ftba kerül. Mindezek folytán határozatképen kimondatott, hogy az újpesti német ajkú reformátusok végleg a pesti anyaegyházhoz affiliáltatnak. Az egyházkerületi közgyűlésre küldendő képviselőkül titkos szavazás utján, legifj. Ráday G. gróf, Jordán István, Együd István és Szánthó János választatnak meg. A tanügyi bizottság jelentései tudomásul vétetnek, javaslatai hosszabb-rövidebb vita után elfogadtatnak. Halász Boldizsár indítványozza, hogy a tanítók fizetésének minimuma 600, a lelkészeké pedig 1200 ftban állapíttassák meg. Kéri ezen indítványát elvben elfogadni s egyszersmind ezen kérdés tanulmányozására egy bizottságot küldeni ki. Ifj. Ráday G. gróf örömmel fogadja ezen indítványt, s a kiküldendö bizottságot főképen az irányban kéri utasíttatni, hogy mindenekelőtt