Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1873-05-18 / 20. szám
az egyes egyházak jövedelmeit vegye tanulmányozás alá. A közgyűlés ÁI indítványt elvben elfogadja s Jordán István és E g y ü d I. urakat küldi ki. hogy különösen az egyes egyházak anyagi erejének komoly tigyelembe vételével, a jövedelmezési források kellő szabályozhatását is jelezvén, a jövő gyűlésre jelentést és véleményes javaslatot terjeszszenek elő. Ugyancsak Hálás z Boldizsár indítványozza, hogy •di, egyházak köteleztessenek a lelkészi nyugdíj-alapra évenkint 12 frtot fizetni. Az egyházmegyei közgyűlés elvben ezen indítványt is elfogadja s megbízza az elnökséget, hogy az egyes egyházakat körlevélben megkeresvén, hívja fel ezen áldozat megtételére. A számvizsgáló-szék jeleutése tudomásul vétetett. A tanitó-választások szabályozása ügyében kiküldött bizottság javaslata hosszasabb vita után egész terjedelmében elfogadtatott. E javaslat, illetőleg határozat nyíltan kimondja, miszerint ezentúl egy bizottság kezébe lesz letéve a tanitó-választás s ezen bizottság mindig a pályázó tanítók legkitűnőbbjét fogja candidálni. Molnár Aladár ismert nyugdíj-tervezetére vonatkozólag az egyházmegye utasítani fogja a tanítókat, hogy azon összeget, melyet eddig isk. gyámpénztárba fizetek, fizessék ezentúl az országos nyugdij-alapra. A második napon folytatólagosan tartott gyűlésben, a mikor isasegódgondnokés — az esperesek távollétében Ballagi Mór vezették a tanácskozást, nagyobbára kérvényi ügyek tárgyaltattak. Ezek közül mint. fontosabbat, csak a rákospalotai egyház kérvényét említjük meg, melyben a nevezett egyház földjei fele részének eladására nézve az egyházmegye beleegyezését kéri. Ez ügyben itj. Ráday G. indítványára egy, az elnökségből, Jordán István, 'legítj. Ráday G., Várady Károly, Ballagi Mór és Együd István urakból álló bizottság küldetett ki. (ys.) Felhívás Felsö-Borsod protestáns néptanítóihoz! Tizenegy éve, hogy Felső-Borsod prot. néptanítói kara, önalkotta alapszabályainál fogva testületté alakult. Hogy működött azelőtt, hol születtek, és kik által írattak meg az irányadó eszmék? mindezeket tudni fogják azon hivataltársak, kiknek fejők felett annyiszor hangzott a nagyérdemű egyházlátogató urak anathemája; kik közül egyik, a saját maga által kigondolt leckerendhez, másik meg a jó isten tudja mihez ragaszkodva, ritkán találták az iskolát „jó"-nak; még ritkábban a tanítót értelmesnek ós szorgalmatosnak. De ne érintsük a leplet, mely a még nem messze multat takarja, hagyjuk szenderegni elavult síri álmában. Majd meg fogja ezt örökíteni a mult idők tanügyi történetirója. Tizenegy évvel ez előtt, leginkább két tanitó lelkében született és érlelődött meg legelsőben azon eszme, mely testet Öltve magára, képes volt e.-megyénk tanítóit, — kik az előtt egymást is alig ismerek — egy testület, szoros keretébe összefoglalni. Az egyik őszfürtü veterán, tanügyünk félszázados bajnoka, még ma is buzgólkodik a felemelt zászló alatt; a másik bajnokat, néhány nap múlva négy éve lesz, hogy lebocsátottuk egyszerű jeltelen sírjába. Hét árva gyermek és egy özvegy volt minden vagyona, melyet a fáradhatlan szorgalmú férfi — az élők buzdítására (?!) — maga után hagyott. Az élő Berzi István szilvási; az elhunyt Gőőz Ferenc parasznyai tanitó volt. Urak ! Ha elhunyt jeleseink sirdombját jeltelenül hagyjuk : a magunk érdemetlensége kiált fel arról ellenünk vádolásképen; ha áldozati filléreinket összerakva, emlékkel tiszteljük meg jeleseink porát: magunkra száll vissza az érdem, mert képesek voltunk felfogni az elismerés valódi értelmét. A felső-borsodi tanitó-egylet tagjai felül vannak emelkedve azon lelki állapot minorativ fokán, mely az ily áldozat foganatosítását kétséggel .fenyegethetné. E nyilatkozattal a tiszta őszinte igazságnak tartozom. Ugyan azért, a magas hangú buzdítást fölöslegesnek ismervén, egyedül a következőkre szorítkozom : Egyleti ügyeink kiváló előharcosáuak jeltelen sírja emléket érdemel. Egyszerű kő lesz az egész; egyszerű, mint a milyen azon élet volt, a melynek tiszta munkássága egyletünk történetének egyik legfényesebb lapját tölti be! Nem kiván sok áldozatot; ötvenkét nemes keblű pályatárs legkisebb erő megfeszítés nélkül felállíthatja azt! Felhívási ivek fognak egyházmegyénkben evégre szélyel küldetni; az adakozások f. év aug. havában tartandó egyleti gyűlésünk alkalmával szedetnek össze, a mikor az emlékkő felállítási idejo is meg fog határoztatni. Adja isten, hogy azon boldogító remény, melylyel e sorok megírattak, mely által egy elhunyt buzgó tanügyi bajnok hamvainak a legvégső baráti hálás tisztelet nyújtatnék, ne hiusuljon meg; sőt valósulásba menve, a felső-borsodi tanítói egylet érdemeinek egyik elismerése méltó alapját képezze ! Többek nevében Nagy Sándor. Aláírási rovat „theologiai könyvtár" létesítésére. 50. Kálosi Géza ref. lelkész, Uszod, u. p. Kalocsa. 51. Sípos Pál, Fóth, u. p. R. Palota. 52. Molnár Pál, Monor. 53. Szilágyi Benő, Gyömrő! u. p. Üllő. 54. Erdélyi József, Veresegyház, u. p. Gödöllő. 55. Göncy Benő, Gödöllő. 56. Törő Lajos, R.-Csaba, u p. R.-Keresztúr. 57. Szászi István, Pócsmegyer, u. p. Sz.-Endre. 58. Varga László, Sz.-Monostor, u. p. Sz.-Endre.
