Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-05-18 / 20. szám

mit helyettem végez a legátus; hanem prot. egyházunk s iskoláink érdeke, szeretete ösztönöz a legátiók és supplicátiók pártolására. Tóth Dániel BELFÖLD. Vay Miklós báró jubileuma. A május 8-án lefolyt ünnepély, bár a haza legtávolabb vidékeiről jött vendégek által érdekesitve, elrendezését tekintve mégis csaknem családias szinezetü volt, mi minden jelenlévőre a legkedvesebb benyomást tette. Reggeli 9 órakor megszólalván az imára hivó harang, a számosan egybegyűlt vendégek közül többen az ünnepelt féríiu szállására, mely a megyeházban volt, elmenvén, azt az időközben zsúfolásig megtelt uj templomba kisérték el. Ennek tornácában a helybeli kerületi leányintézet növendékei fehérbe öltözve, koszorúkkal kezeikben várták az ünnepeltet, s egy közülök egyszerű csinos beszéddel, diszes babérkoszorút nyújtott át neki az ifjú nemzedék nevében. A templomban a sárospataki főiskola énekkara különösen ez alkalomra irt éneket elzengvén, Mis lei Károly mondott szép, emelkedett hangú imát, melynek végeztével újra a megyeházba térvén vissza a menet, itt a tisztelgő küldöttségek elfogadása következett, A főispáni teremben egymásután jelentek meg: először a tiszáninneni egyházkerület küldöttsége, melynek nevében B álint József főjegyző, majd a sárospataki főiskola tanári kara nevében Varga Lajos tanár és az ifjúság nevében egy tanuló üdvözölték a jubilálót. A tiszántúli, dunamelléki és erdélyi egyházkerületek küldöttei érzelmeit Révész Bálint superintendens tolmácsolá szokott ékesszólásával. A báró feleleteiben a multak emléke kedvesen egyesült az észrevehető meghatottsággal, mi e rövid beszédeknek különös bájt kölcsönzött. — Tisztelegtek még ezeken kivül a borsodmegyei küldöttség, Miskolc városa küldöttsége, az evang. egyház küldöttei, s a honvéd tiszti kar küldöttsége. Mintegy 11 óra tájban Kun Bertalan superintendens a megyeház nagy termében megnyitotta a gyűlést azzal, hogy az ünnepeli meghívására küldöttséget nevezett ki. Nemsokára a borsodmegyei tiszti karon kivül, négy testvéregyházkerület superintendensei, a küldöttségek tagjai, ezek között több más hitfelekezeti lelkészek, egészen megtöltötték a termet, hol az ünnepeltnek életnagyságú arcképe volt leplezetten felállítva. Megjelenvén a külditts'g élén a jubiláló, az elnöklő superintendens az ünnepeltnek áldott eredményű ötven évi működését meghatóan ecsetelő terjedelmesb beszédben üdvözlé, melynek végeztével az arckép leleplezése történt, Lapunk mult száma hozta a nagyszabású beszédet, mely Vay alkalomszerű válaszát képezte. Ezt követte a sárospataki tanári kar arcképalbumának, Emődi Sánd o i főiskolai tanár által tartott beszéd kíséretében történt átadása, mire ismót Vay találón válaszolt. Utána Török Pál dunamelléki superintendens szólalt fel, ftrommr-1 üdvözölvén a jubilálónak szép beszédében államférfim bölcseséggel kifejtett nagy eszméket, és az ünnepelt ötven évi működésének emlékét az által ajánlá megörökittetni, hogy egyházi ügyeinket e bölcs vezér vezetése alatt közös erővel rendezvén, az eddigi szétszaggatottság vészes következményeit elvalahára megszüntessük. Töröknek a közönség kitörő tetszésnyilatkozatai közt elmondott beszéde után Szentpóteri Sámuel indítványára jegyzőkönyvileg kimondatni határoztatott, miszerint 1. a tiszáninenni superintendentia maga részéről mindenképen oda fog törekedni, hogy az egyházkerületek a közös teendőkre nézve mentülelébb és maradandólag egyesüljenek ; 2. köszönet szavaztatik a jelenlevő testvér-és más hitfelekezetek képviselőinek, valamint Borsodvármegye közönségének is, hogy az ünnepelt férfiú ötven évi egyházi működésének ünnepélyét minden meghívás nélkül nemzeti ünneppé tenni segítették. Az ünnepély Édes Albert indítványára Vay báró azon nyilatkozatával ért véget, melylyel az egyházkerületi gyűlést másnap 9 órára hivta egybe. Délutáni 2 órakor a „Korona" vendéglőben kezdődött a mintegy 200 terítékű ünnepélyes ebéd, melyen a pohárköszöntések hosszú sorát maga a báró nyitotta meg, legelőször ő felségére, a magyar királyra köszöntvén poharát, ki mintegy tizennégy évvel ezelőtt egy hatalom szavával véget, vetett azon zaklatásoknak, melyeket a mindenbe avatkozó bureaukratia okozott az egyháznak és visszaadta az egyháznak, később a nemzetnek törvényes jogait. Utána az aranyszájú erdélyi püspök, Nagy Péter felköszöntötte az ünnepeltet. 6 óra felé járt az idő, midőn a társaság eloszolván, az ünnepély végét érte. A pesti ref. egyházmegye közgyűlése. A pesti ref. egyházmegyének Pesten tartott ez ÓVJ közgyűlése f. hó 13-án Sípos Pál fŐesperes és gróf Teleki Sándor segédgondnok urak kettős elnöklete alatt vette kezdetét. A verificált egyházi küldöttek név sorának felolvasása után főesperes ur kimerítő és igen örvendetes jelentésével nyitotta meg a tárgyak sorozatát E jelentés első sorban a canonica visitatió alkalmával szerzett tapasztalatokat és adatokat tünteti fel. Örömmel hallottuk ugyanis, hogy a hivek és az egyházak tisztviselői közt kivétel nélkül minden egyházban jó egyetértés és béke uralkodik. A templomot a mezei foglalatosságok következtében kevesebben látogatják ugyan, de az egyház, s általában az emberbaráti és népnevelési intézetek iránt sokkal nagyobb mérvű az érdekeltség. Ennek illustrálására egy egész sorozatát olvassa fel azon jótékony adakozásoknak, melyek az év folytában ugy egyesek, mint egyházak részéről tétettek. A lelkészi és tanitói özvegys árva-pénztár iránti részvét folyvást növekedik. A.z egyházak minden építkezést saját erejökből teljesítenek. Az u. n. pengőkros hátralékot részint befizették, részint a részletekben való törlesztést a legnagyobb készséggel megajánlották. A jegyzőkönyvek és számadások mindenütt pontosan vitatnék. 40*