Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-05-04 / 18. szám

melylyel Bécsben az 1848-ban történtek ellen még mindig viseltettek, holott a jogfolytonosság elve s a nemzet közakarata szerint okvetlen ott kellett a cselekvés fonalát ismét fölvenni. Yay a feladat nagyságától meg nem ijedve hozzáfogott a munkához ós miután sikerült lehető legrövidebb idő alatt a Bach idejében hazánktól elszakasztott részeket, Erdélyt kivéve, visszacsatolni, a nemzeti nyelvet diadalra juttatni, a régi birói forumokat, kormányzó testületeket ós kivált a megyéket helyreállítani, ós sikerült az Grszág gyűlését Pestre egybehívhatni, a megoldandó kórdós elvileges keresz­tülvitelét az illetékes törvényhozásra utalta. Minthogy azonban Bécsben az irányadó körök kísérleti politikára való hajlama még nem volt egészen megtörve, s a központosítási törekvés, habár más alakban, de még mindig politikai dogmát képezett, előre látható volt, hogy a magyar alkotmány postulatumait folyvást hangsúlyozó cancellár állá­sának nemsokára tarthatlanná kell válnia; aminthogy az a tövónyhozó testülethez menesztendő első érdemleges rescriptum felett Raiuer főherceg elnökséga alatt tartott tanácskozás alkalmával be is következett. A kísérleti politika pártja még egyszer győzött és Vay elbocsáttatott. Az ország méltányolta Vaynak a nemzet programmja melletti határozott föllépését 7 s ennek folytán számos megye ós város bizalomszavazattal tisztelte meg, Borsodmegye csáthi kerülete pedig képviselőjévé választotta s mint ilyen szókót a képviselőház nagy óljenzósei közt el is foglalta. Rövid idő múlva bekövetkezett az országyülés feloszlatása és Bécsben ismét hozzáfogtak a monarchia egyöntetű szervezéséhez oly alkotmánynyal, melyben a jogvesztés elmélete folytán Magyar­országnak mint idegen egósz egyik részének történelmi múltjától vógkép elszakítva kellett volna szere­pelnie. Ez uj kísérletet a nemzet azzal a mérséklettel fogadta, mely az erő tudatának rendes kísérője és politikai tétlenségbe visszavonulni lett ismót a jelszó. Vay is visszavonult, de nem hogy pihenjen, hanem hogy áldott tevékenységét más téren érvényesítse. Most már az iskolának szentelte osztatlan gondját és csak az 1863-ik évi máj. 5-ikén tartott közgyűlést megnyitó beszédét kell elolvasni, s azonnal meggyőződik az ember, hogy ugy csak az szólhat, ki az egyházi ós iskolai kérdésekkel szeretettel, hosszasan foglalkozott ós azoknak anyagi mint szellemi szükségleteinek a legkisebb részletekig menő ismeretével bir. A sárospataki főiskola Vay akkori nem keresett otiumának köszönheti egyetemi színvonalra emeltetését, jogakadómiája feltá­masztását, Pálóci Horváth Mária nagyszerű hagyatékának gyors tisztába hozatalát, a kebelében fenálló állami képezde létrejöttét, egósz jelenlegi virágzását. Az 1865-ben törtónt fordulat, mint szükség emberét ismót a politikai pályára szólította. Deák Ferenc „húsvéti cikke* ugy a Lajthán innen, mint a Lajthán tul uj életre hítta a politikai actiót, s bár eleintén Bécsben ismót ide-oda botorkáltak, utoljára mégis helyes útra térve a kibontakozást a megyék helyreállításával akarták megkezdeni. Azonban a megyék rendezósóre főispánokul felhívott haza­fiak nem bízva a helyzet tartósságában nem vállalkoztak. Most ismét Vayra fordult ő felségének figyelme, ki is ismerve a helyzet kényszerűségét s ebből folyólag az udvarnak az alkalommal a kiegyezkedósre való őszinte hajlamát, minden vonakodás nélkül elfogadá a borsodi főispánságot, melyre 35 évvel azelőtt neveztetett volt ki első ízben. Vay példája vonzott ós pár hót alatt minden megyének meg volt a főispánja, kiknek vezetése alatt aztán Vay tanácsára a törvóny órtelmóben ad hoc gyűléseken alakíttattak a választó-bizottmányok, mig a minisz­térium határozottan amellett volt, hogy a megyei gyűlések összehívása mellőzésével a főispánok ala­kítsák meg a választó-bizottságokat. Az 1867-ben elvalahára létrejött kiegyezés Vayt móg borsodi főispánságábán találta, ettől azonban akkor kérelmére ő felségének érdemeit elismerő igen szép kézirata mellett fölmentetett s kevéssel azután másodízben választatott meg az ország gyűlése által koronaőrül, mit méltán ugy a korona mint az ország részéről iránta nyilvánuló legszebb elismerésnek vett. Mit tett azóta és tesz folyvást egyház és iskola terén, ezekről mint most még folyamatban levő dolgokról szólni, időelőtti volna,

Next

/
Oldalképek
Tartalom