Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-01-12 / 2. szám

6. Canones hujus Ven. Superintendentiae. 7. Conclusiones Kecskemetini ao 1724 emanata. 8. Canones Gelejiani. 9. Conclusiones Synod. Nationalis Szathmár-Németi ao 1646. 10. Instruciiones hujus Ven. Superintendentiae ab ao 1758. 11. Formuláé Juramenti Senioris, scribae, Assessorum, et Licentiatorum. 12. Extractus Articulorum et Biplomatum in Negotio Religionis emanatorum (1715-ig). Mielőtt a tolnai esperességnek 1723-ki szervezkedését, s az ehez csatlakozott egyházközségeket jegyzőkönyvünk nyomán felsorolnám: szükségesnek látom a tolnai és tolna-somogyi, vagyis: külső-somogyi esperességek történetét, 1. István király óta, röviden elmondanom. I. István király ugyanis a pécsi püspökség határiul északon Zemonyit, ma Duna-Földvárt, Tápét s Ozorát, melyek Tolna és Fejérmegyék közt máig határpontok ; nyugoton : Koppánt, a Lápa és Almás patakokat, — melyek közöi az előbbi a Kapósba, az utóbbi a Drávába megy, s amaz Tolna és Somogy, az Almás némileg Somogy és Baranya közt határt von, — jelölte ki. Hogy a Sió melletti Ozora és Lápafő vagy Koppán közti vidék mind a Balatonig, I. Istvántól a török uralkodásáig, a pécsi püspökség alá tartozott, onnan tudjuk, mert a pápai tizedadó-szedők Róbert Károly alatt 1332—37 közt a Sió, Kapós és Balatonközi egyházakat a r e g ö 1 i, a Sár- s Dunamelléki egyházakat pedig a tolnai esperesség alá irták össze; noha a veszprémi püspök jószágai között 1082-ben előszámláltatnak: Endréd, Jut, Maros, Fok, Szárszó, Kapoly, Szólád, Őszöd, Kőröshegy, Tur, Ireg, Kiliti stb. A középkori regöli esperesség határai megfelelnek a mai külső mogyi, a középkori tolnaié viszont a mai tolnai egyház vidék ha.t árának. És ezen két, hajdan római pápai esperességnek a vallásreformot utóbb elfogadott magyar községei, a másfélszáz évig török rabságban sinylett élet folytonosságában, jobban ismerték s inkább fentarták esperességök hajdani s eredeti határait, mint ezeket nekik a török kiűzetése után herceg Eszterházi nádor 1692-ben Tolna és Somogy politikai határaiban papíron kijelölte, s ennek folytán az ősi székhelyeken betelepedett pécsi és veszprémi püspökök a két megyén megosztoztak. A simontornyai és koppáni békék, a nagyobb részt sió-balaton- s kaposközi, a szegszárdi szancsák és pécsi basa : a tolnai esperességek adózó községeit meghagyták vallásuk gyakorlatában. — A simontornyai bék valláserkölcsi s templomgyakorlati erélyes rendeletét az alattas református községekhez ismerjük, 1669-ből, az időből, midőn a kath. hierarchia, azon való örömében s teljes biztonságban, hogy II. Rákóczi György Lengyelországban kudarcot vallót, s nem segítheti többi magyarországi hitrokonait, megkezdek a német császár mint magyar király alatti protestánsok üldözését. A tolnakülsomogyi ref. ekklésiák számát a török időkből nem ismerjük, a melyekkel az 1726-ki egyházvizsgálat kezdi: azok egy része 1690, vagy 1712 ótai telepek. A tolnai esperesség ekklésiáit 1647-ből, Patai Sámuel tolnai pap és esperes, Lampe könyvében igy számlálja elő : Nyék, Pilis, Decs, Öcsény (a dunajobbparti Sárközben), Szerünk, Bogyic

zló, Bátya, Fájsz, Csanád, (a dunabalparti Sárközben Soltban) Bátaszék, Szegszárd, Tolna, Fadd, Gárgyán, Szentgyörgy, Dorog, Paks, Madocsa, Bölcske, Földvár = 20. Tolnából: a somogyi senioratushoz számítja ugyanő Simontornyát, de a somogyiakat nem sorolja fel, a f. baranyaihoz : Bátát, az alsóhoz : Mányokot, Váralját, s Etét, mely utóbbi népes helyet azonban a tatár 1597-ben elpusztította. (Ete kun vezér telepité Béla névtelen jegyzője szerint a palócokat ide a Sárközbe, hol ezek palócos szóejtésökkel a vidéki magyaroktól különböznek.) Párhuzamban az 1647-ki és az alább elsorolandó 1723-ki létszám közt, hasonlítás végett felmutatom a tolnai egyházmegye jelenlegi ref. községeit : Báta, Bölcske, Decs, Földvár, Szentgyörgy, Fadd, Gerjen, Kajdacs, Kölesd, Madocsa, Medina, Mórágy, Dorog, A. Nyék, Öcsény, Paks, Pilis, Szegszárd, Váralja, továbbá Fejérből: Cece; Baranyából: Hidas, Nagy-Pal, Pécsvárad, Várkony = 24, 30,338 lélekkel. Az 1647-kiekből: Szeremle, Csanád-Bogyiszló jelenleg a solti egyházmegyéhez tartoznak. A török kiűzetése után, a pécsi püspökség régi egyházmegyéjében : Baranya-Tolna, Valkó, Szerém s Posega vármegyékben csak 20,000 ember, Tolnában alig 5—6000 lélek találtatott. És e csekély számú nép, kevés kivétellel mind református vallású magyar vala. A XVI. században Pécs táján számosb arianusok maradványit Radonai Ignác pécsi püspök , 1690-ben erővel megkeresztelte, s pápistákká tette. A Nesselrode Ferenc pécsi püspök által 1715-ben Pécsre egj^behivott kath. papi gyűlésre csak husz pap — ebből csupán tiz falusi fölszentelt lelkész, mert a többi tiz kanonok vagy szerzetes-főnök vala, — Tolnából különösen a pincehelyi kath. pap, és még három licentiatus jelent meg. Jelenleg Tolnában a r. kath. parochiák száma : 59; lélekszám : 144,000; a református papságoké : 31 ; 1. sz. 39,000 ; az evangélikusoké : 29 ; 1. sz. 29,000; a zsidóké.: 10; 1. sz. 8500; a rácoké: öt; 1. sz. 1500; összesen: 222,100 lélek. Az egész pécsi püspökség tolna-baranyai megyéjében , ide számitva Valkóból 13 sokac egyházközséget: 397,080 kath., 86,950 ref., 37,995 evang., 20,068 keleti hitű, és 15,617 zsidó ; összesen : 537,710 lélek találtatik. Már ama nagy változás, hogy a török, a másfél szádadig ur, e tartományból kiveretett, s a nép török helyett német urat cserélt, továbbá, mielőtt az uj állapotba heletalálhatá magát, kitört a kuruc háború, melyhez kezdetben nagy reményeket kötött, valamint a közbejött 1709-ki pestis, mely az egyébkint is megfogyott népszámot még inkább megfogyasztá: megszakgatá az elébbi egyházi s társadalmi kötelékeket. Azonban a régi református magyar népmaradvány látván , hogy az uj katholikus földesurak nemcsak magyar, de német, rác, tót uj lakosokkal miként kezdik betelepíteni a puszta telke-4*