Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-01-12 / 2. szám

ket, de szomorú előérzettel azt is látván, miként üldözi ki az ős Tolna lakosait az uj földesúr gr. Yallis, kik a két Sárköz falvaiban oszlottak szét, Nyitramegyéből, s egyebünnen az ottani kath. püspök a református ősmagyar népet, hogy helyeket katholikus németekkel, tótokkal töltse be, a szétzüllött magyarság a vidéken keres menedéket (ez alkalommal került az ürményi ref. ekklésia 1712-ki pecséte Halason a ref. ekklés. levéltárába); hozzájárult, hogy a pécsi püspök 1721-ben a tolnai ref. papokat Bohus nevü kanonok által hivatalból megvizsgáltatá: e tapasztalatok a ref. papokban és egyházakban a régi, pár évtized óta megszakadt testületi szellemet fClébreszté, beláttatá az eg.ybetartozandóság, s egy, a testületbeni felügyelőség és elöljáróság szükségét : a tolnai prédikátorok s egyházközségek magoknak seniorul Patai Sámuelt, a százot éves Pathai, eredetileg Kánnási János püspök s pataji lelkész ifjabb Uját, a külsomogyiak Giczei Sámuelt választák seniorjoknak. Patai Sámuel seniorrá választásáról a tolnai egyházmegye jegyzőkönyvében ezeket találjuk: „A jó Isten, a maga háza javát, a maga dicsőségének terjesztésére folytassa jó eszközök által. Minthogy tiszt. Szőllősi J. czeczei prédikátor és Sallai András uraimék, a tolnai dioecesisben letett reformata sz. ekklésiáknak árvaságukat és gyámoltalanságukat declarálván, sok és nagy untatással kérének, hogy azon dioecesisben letett sz. ekklésiáknak igazgatásukra rendelnék jó tudományu, sz. életű és kegyes magaviselésű seniort, specificálván nevezet szerint való természeti fiamat : Pathai Sámuelt. Ő kegyelmeknek sok ideig untató instantiájukat megtekintvén, annuálók, hogy azon dioecesisben letett r. sz. ekklésiáknak lelkipásztori suff'ragiumokat adván, hozzám beküldjék. Akaratom szerint azért legyen két személy közül való electio : első T. Szőllősi János ur; második Pathai Sámuel fijam, hogy igy a kien a suffragiumok többsége leszen, életemben megerősithessem a kegyelmetek között való szolgálatban. Ugy mindazonáltal , hogy ha a suffragiumok többsége a fiamon leszen, azon dioecesisbe nem tartozik menni valamely ekklésiába, hanem Patajról, vagy az hol maradása lészen, onnét fog azon ekklésiáknak szolgálni. Data Pathai 5. februarii 1723. kegyelmeteké az úrban. Fáradt idejű Pathai János Gr. F. J." (P. H.) (Az irás ifjabb Pathai Jánosé, a solti tractus seniorjáé. Maga az öreg, az 1724 ki sup, gyűlés végzéseinek az esperesek élén, igy irta alá magát, reszkető kézzel : Annis fessus J. P. G. F. J.) A suffragiumok mind Pathai Sámuelre esvén , ugyanő a bejegyzett esküminta alá sajátkezüleg ezeket irta: „Anno 1723. die 1-a Junii, igy esküttettem meg ón Pathai Sámuel ezen mátodszori suffragiumok collectiója után. Ily tiszteletes személyek előtt: Ekkori megélemedett püspök uram természeti jó atyám Pathai János uram előtt. T. Kecskeméthi Pál ekkori Körösi V. Tractus seniora s már akkor suffraganeus püspök uram előtt, ő kegyelme által. T. Inczédi István, szalkszentmártoni predik. Szőllősi János, czeczei predik Sallai András, őcséni pred. Mocsai János, dorogi pred. Pathai György, gergyeni pred. uraimék praesentiájában." Szavaztak pedig a következő prédikátorok és ekklésiák, illetőleg faluk, mindegyik, a melyiknek t. volt, saját pecséte alatt, többnyire latin nyelven. 1. B o g y i s z 1 ó, 1723. febr. 20. K.-sz.-miklósi Gergely pap ; Dóba. Gergely, falujegyző. Ostyapecsét levált. 2. Csanád, 1724. febr. 23. Tatai István, pap. (P. H.). A községi szavazat alatt CANAD FALY PETSETI, kosár gyümölcs, fölötte korona. A kelet évszáma egy évvel utóbbi, valamint a szavazat is, minthogy a könyvben vágynák üres lapok is e szavazatok előtt. 3. Mi Szeremlei ekklesiának tagjai, az sz. társaságnak jó akaratjából, több ekklésiabeli társainkkal magunknak elnyervén T. Pathai Sámuel urunkat, kész engedelmességgel böcsüljük mint t. seniorunkat, és sz. igazgatásának helyt adni készek vagyunk; mölynek bizonyságára ezön subseriptiónkat, szokott falunk pöcsétivel megerősitettiik. Anno ut supra (?) die 21-a februarii. Ostyapecsét, papir fölzeten koszorúban, szántóvas, csoroszlya; köfirat: A SZEREMLE FALY PETSETL Külön latin aláirat: Táczi Gergely pastor. 4. Árva b á t a i a k, febr. 21. anno supra notato. Gyakorlatlan kézirat, három keresztvonással. 5. A.-N y é k, febr. 21. anno supra notato. Pátkai P. János, pap. A falu szavazata alól az ostyapecsét levált 6. D e c s, 1723. febr. 22. Mácsai Mihály, pap. A falué alatt: DECS FALVNAK PETSETI, 1703, közepén templom, a torony keresztje fölött kakas. A decsi ref. templomról méltó ide jegyezni a déloldali ajtó fölötti ezen föliratot: anno millesimo quingentesimo decimo sexto tempore obitus Regis Yladislai, post seditionem et disturbium cruciferorum tertio anno. (A decsi ref. templom egyetlen Tolnamegyében, melyet a hosszas török uralom és vallásüldözés máig épen fenhagyott az őslakosok birtokában.) 7. Öcséi). In hoc miseriarum valle ego N. N. Andreas P. Sallaj ecclae. ref. Öcsény in Sárköz sub fluxu 24 annorum spiritualibus armis operám ecclesiasticam navans infirmus Parochus ecc 22. febr. Az Eöcsin falu viasz pecséte kivehetlen; évszám 1698. 8. Szekszárdi árva reform, eccla. elöljárói azt javalljuk , sőt keresztvonással is megerősítjük st., feljebb notalt esztendőnek 22-dik februariusában. Szegszárd város pecséte 1784-ből utóbb van oda téve. 9. Mi is Bonyhádi szegény Ecclának méltatlan elöljárói tiszteletes praenominalt urunkat jovalljuk. Anni supra notati die 23. febr. Viasz pecsét kivehetlen. A szegszárdi és bonyhádi egy lapon levő voks között, a szegszárdi oldalpecsét mellett: Id testatur obedientia tíliali Steph. Oszlányi P. Szekszardiensis. (Folytatása következik.) Höke Lajos.