Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-04-27 / 17. szám

hadás martalékává nem lettek. Az arimathiai József azonban kikérte magának Jézus holttestét, hogy azt eltemethesse. Azért kirendeltettek a hadiszolgák, hogy a crucifragiumot elvégezzék, azaz a keresztre feszitettnek csontjait össze­törjék. Jézushoz érkezvén és látván, hogy ő már meghalt, nem végezték ő rajta a crucifragiumot, hanem egy lánd­zsával oldalába szúrtak, melybőj vér ós víz folyt. Erre levették Jézus holttestét arimathiai József és Nicodemus, betakarták azt, mint zsidóknál szokás vala, jó és erős il­latú vászon lepedőkbe, és egy közel fekvő sirba temették, mely kősziklába volt ásva ós melyben még senki nem feküdt. Jézus halálával végződik története is. Mint Jézus csodás sstfiletése, szökése Egyptomba, látogatása a 3 király részéről és több e félék a legenda országába valók, ugy a Jézus feltámadásáról keletkezett hírek sem tartoznak az exakt tudomány körébe*. Szerzőnk nem a testileg fel­támadott, de a szellemileg élő Jézusra épiti egyházát, ily BELFÖLD. Pót-tudósitás az alsóborsodi reform, e.-megyének Miskolcon 1873. ápril 2—3. napjain tartott közgyűlésére vonathozva. Jegyzőtársam Tarnko Ferenc cikkének felküldésében (miről a n. t. szerkesztőség bizonyságot tehet) egy nap­pal alólirtat megelőzve, néhány jelentéktelenebb jegyző­könyvi pontot juttatott köztudomásra, néhány általános érdekű tárgyat pedig egészen kisiklani engedett figyelme köréből. A hiányokat kiegészítendő, következő észrevé­telek s kiigazítások utánnyomatását kérem : 1. Az országosan felállíttatni szándékolt tanítói nyugdíjintézet megállapítására nézve nyilvánított nézetét e.-megyénknek, az aljegyzőtársam tollából eredt közlés­sel szemben jegyzőkönyvünk nyomán következő alakba kell, az igazság érdekében, öntenem: az egyházak nagy többsége, t. i. 48-ból 30 a tervnek ellene nyilatkozván, bár az eszme üdvös voltát nem vonja egy egyház sem kétségbe, mindazáltal tekintetbe véve, a magukra ujabb terhet vállalni nem akaró egyházok csekély anyagi erejét, itt-ott nyomasztó körülményeit, a kényszerűségtől indít­tatva, a.-borsodi e.-megyénk, fájdalommal kénytelen be­vallani, hogy a néptanítói nyugdíjintézet magasztos indít­ványát az egyházak pénztárai terheltetésével pártolni hatalmában nincs. Mindazáltal, hogy az üdvös eszme e.­megyénk részéről is a méltán várt gyámolitó segélyt megnyerhesse, a főtiszt, e.-kerületi kormányszéktől várja azon bölcs intézkedés, illetőleg közmeggyőződésből folyó óhajnak testületileg kifejeztetését, hogy a magas kormány, a tehetetlen szegény egyházakkal szemben, a soha sem erőtlen községi pénztárakra nehézkedéssel akarja dicső kezdeményezésének kivitelét megkönnyitni. 2. Jegyzőtársam, midőn e.-megyénknek, az ároktői 3 éves tanítói állomás állandósítása tárgyában e.-kerületi szavakkal végezvén : „Auf diesen und áhnlicben Erwei­sungen des lebendigen Christus und nicht wie vielekeck behaupten, auf der wissen­schaftlich nicht zu rechtfertigenden Meinung, dass der stoffliche Leibdes Erlösersam dritten Tage aus dem Grabe erstanden sei, beruht die Kirche, die Gewissheit unseres Glaubens, unser Heil. Dieser feste Grund aber wiid von keinem Zweifel, von keiuer f'ort­schreitenden Forschung erschiittert werden, so lange der Auferstandeue auf Érden noch Jünger findet, welche aus eigener Erfahrung bezeugen können, dass der verklárte Herr sich ihnen ganz so, wie jenem ersten Jüngerkreis als der evvig Lebendige oífenbart hat, nicht in sin n­licher Leiblichkeit, sondern ím Geist und in der Wahrheit." Weber Samu. székre felterjesztendő nézetét, világ elibe bocsátja, ugy szólván futtában veti el, az állandósításra vonatkozó in­dokok közt, hogy „az úgynevezett" academica promo­tiók eredeti céljoknak s rendeltetésöknek napjainkban ugy sem felelnek meg. Holott nagyon is jó alkalma lett volna — habár nem Ároktőre viszonyítva — kellően illustrálni azt, hogy ily nemű törekvések támogatására e.-megyénket azon sajnos tapasztalat szokta ösztönözni, hogy az ujabb időkben 3 éves tanítóságra vállalkozó ifjaink közt, meg­döbbentő számban találkoznak olyanok, kik még a jó tizetés mellett sem érezik keblekben, ha csak becsületből is, a hiven munkálkodás erkölcsi kötelmét, sokan van­nak, kik nem eszmélnek arra, hogy hivatalos hanyagsá­guk és lelkiismeretlenségök által nagyobb bűnt követnek el, midőn nemzedékeket ölnek meg lélekben, vagy tesz nek egész. éltökre szellemi nyomorékokká, azoknál, kik a hazát egy-egy honpolgár életétől fosztják meg. Tisztelet, méltó tisztelet a kivételeknek ! Ha valaki, én emelek, a hü tanítók előtt, földig hnjtott kalapot ! én lelkem teljességéből mondom, hogy a jó tanitó iránti hálatartozásunkat, nincs oly áldozat, mely­lyel lefizetettnek tekinthetnők! S igy gondolkozva, remélem, hogy midőn pellengérre állítni méltónak ítélem általában a hüségtelen tanitót, — irgalmazván még ez időszerint jó remény fejében a kemény megrovást érdemlő iskolák, ille­tőleg már jegyzőkönyvileg különben is büntetett lelketlen tanítók nevének — ugyanakkor, az elismerést érdemlő tanítói kar meg lesz győződve a felől, hogy a jobbakat kellő ma­gaslatra emeltem. 3. Jegyzőtársam „Utasítás az e.-megyékhez, a tar­tandó néptanítói képesítő vizsgák tárgyában" cimü terve­zetről, csak amúgy könnyen veti el a szót, hogy azt e.­megyénk igen csekély, tehát figyelmet sem ér­demlő módosítással fogadta el. Pedig azt hiszem, nem csekély horderő rejlik a módosítást ajánló vélemény kö­vetkező pontjaiban:

Next

/
Oldalképek
Tartalom