Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-04-27 / 17. szám

531 532 TArca. Könyvismertetés. „Das Leben Jesn, von W. Krüger-Velthusen. El be r féld, 1872. R. L. F riederi eh s." A mondák és regék lassankint ugy tenyésznek a növekvő felvilágosodás és tudomány terjedése folytán, mint oszlik a köd a felkelő nap sugarai előtt. Azon legendák is, melyek a kegyelet vagy csalódás hatása alatt, Jézus homloka köriü szép koszorú gyanánt fűződtek, mindinkább háttérbe szoríttatnak az idvezitő valódi és történeti képe által. És ez nagy nyereség és áldás a keresztyénség, valamint az egész emberiség jövőjére nézve ; mert csak a történeti Jézus verhet gyökeret meggyőződésünkben, csak ő lehet méltó eszményképünk és csak ő lehet tartós alapja egyházának. Azok sorában, kik az ujabb időben Jézus történeti életleirásával foglalkoztak, W. Krüger-Velthusen, sonderheimi lelkész is helyet foglalt fencimzett müvével, melynek 271 lapnyi tartalma jellemzésére a következőket kell kiemelnünk. Jézus első éveiről igen keveset tudunk. Szülői, József, az ács, és törvényes neje Mária, kegyesek valának és a zsidó szertartások és törvények lelkiismeretes megtartásában tűntek ki. Rendes foglalatosságukon kivül gyermekeik vallásoktatásában keresték örömüket. Jézus is gyakoroltatott a szertartásokban és a régi hithősök tiszteletére buzdittatott, ha atyja műhelyében nem volt teendője. Nemcsak ezen vallásos neveltetés, de az őt környező természet nagyszerű szépségei és áldásai is, nagy befolyással voltak Jézus fogékony lelkületére és mindinkább ápolták benne a hitet a szeretetteljes mennyei atya iránt. A várt Messiás iránt táplált eszmények és Jézus vallásos hajlama és tehetsége, szintén elismert tényezői azon haladásnak, mely nála korán észrevehető a vallás dolgának felfogásában és megítélésében. Igy növekedett ő fel csendes visszavonultságban a boldog Galilaeában. Midőn azonban keresztelő János fellépésének hirét meghallotta, elhagyta a szülői házat és Jánoshoz jővén, annak intésére többekkel együtt megkeresztelte magát. Itt határozta el egyszersmind magát a nyilvános fellépésre ós a mindenki által várva-várt mennyei országnak a földön való megállapítására. De müve megkezdése előtt még visszahúzódott a magányba, magát megvizsgálandó, valyon elegendő-e saját ereje, érett-e az idő szándéka kivitelére. Ezen alkalomkor bensejében oly kisértő gondolatok támadtak: nem volna-e célszerűbb, a világ élvezésében és hatalmában résztvenni, nem kellene-e a világ csodahitét eszköznek felhasználni a feladat elérésében ? stb. De lelke erős és győzelemteljes maradt a kisértetésben. Szándékához hü és hivatásához rendithetlen visszatért Galilaeában, hol mint „rabbi", szent iratok magyarázója, nyilvánosan, többnyire a zsinagógában kezdett tanítani. Még most sem volt feltűnő első fellépése, miután szokásban volt, hogy több ily Írásmagyarázó, tanítványaitól követve, a néphez beszélt és tanított. Még a pharisaeusok előtt sem tüut fel eleintén, sőt szövetségesnek nézték őt, szívesen látták, ha tanított és meghívták őt vendégnek. Csak lassan tisztul Jézus szellemi láthatára és mennél inkább felfogja és valósítja tulajdonképi missióját, annál inkább ellentétbe jő a pharisaeusokkal; a hallgatók kétfelé oszlanak az uj és a régi hit szerint. Csak ezen időponttól lett Jézus fellépése ismeretessé és kisértetetet figyelemmel. Az ellentét Jézus és a pharisaeusok között napról napra fokozódott és élesebb alakot öltött magára. Az igazságosság alatt értették a pharisaeusok, a számtalan parancsolat megtartását, az áldozatok, imák, bőjtölések, könyöradományok, mosakodások tekintetében; Jézus ellenben ez alatt az isten és felebarátunk iránti tiszta és tökéletes szeretetet értette, amely minden más erény kútforrása. Ezen felfogás értelmében, Jézus tanítványai nem böjtöltek, evés előtt nem mosakodtak, ő maga gyógyított szombaton s ezért a pharisaeusoktól ily szemrehányást hallott: „Miért sze ik meg tanítványaid a régiek hagyományait ?" Jézus azonban felele: „Miért szegitek meg ti az isten parancsolatát hagyományaitok kedvéért ? Mert az isten mondta, tiszteljed atyádat és anyádat, és a ki atyját vagy anyját átkozza, haljon meg. Ti azonban azt. mondjátok: áldozzál; a ki áldozik, annak nem kell többé atyját tisztelni. És igy megszegitek az isten parancsolatát hagyományaitok kedvéért. Ti képmutatók, rólatok állítja Jesaiás: „ezen nép közelget én hozzám szájával, és az ő ajkaikkal tisztelnek engemet, az ő szívok pedig távol vagyon tőle:<:.w Ilyen jogosult szemrehányást , és ily bátorsággal kimondva még senkitől sem halottak a pharisaeusok, kik a szeretet parancsolatáról egészen megfeledkezvén, csak a hagyomány betűjétől vártak minden üdvét. És igy magyarázható a Jézus elleni harag és boszu a pharisaeusok részéről, kik e pillanattól fogva csak arra törekedtek, hogy a nagy népbarátot valami pogány vagy zsidó törvény nyilt megszegésén rajta kapják és keresztre feszítsék. Ürügyet ezen bűntényre, részint a hamis tanuk vallomásaiban, részint Jézus állításában találtak, miszerint ő, Krisztus, az isten fia; ennélfogva a 71 tagból álló zsidó syuedrium ő reá, mint istenkáromlóra, kimondta a halálitéletet, mely a római helytartó, Pilátus által is, sok habozás után, megerősíttetett. Az erre következő szenvedéseiről méltóképen mondja Renan: „az ő szenvedései a legjobb sziveket megindítják." A rómaiak szokása szerint a holttestek addig maradtak a keresztfán, mig a ragadozó madarak és rot-