Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-04-20 / 16. szám

ban becsülettel meg nem állhatunk; bizonyos, hogy a fillérező rendszer lassú szekerén a villany, a gőz, a sajtó szárnyain repülő korral lépést nem tartha­tunk, pedig a protestantizmusnak, mely oly dicső pályát futott a múltban, el kell foglalni az őt illető helyet a jövőben is; ha sziklavára volt a múltban az üldözött szabadságnak, kell hogy legyen ez anyagi korszakban a szabad eszmék Ararátja, hol a küzdő emberiség kiröpített galambjai: szép reményei, virá­got, zöld ágat leljenek. Szegénységünk a gyászos oka annak is, hogy az ország fővárosában, a nemzet szivében nincs egy prot. tudományos egyetemünk. Pedig ha lehet be­szélni kath. földrajzról: akkor egy prot. universitás sokkal korszerűbb eszme volna. Most azonban köze­lebbről, országos elemi közoktatásunk ügyét vegyük csak vizsgálat alá. Nekem egyéni nézetem s meggyőződésem az, hogy a tanügy a legfontosabb államügyek közé so­rozható; ez elvből indulva ki, én tehát felekezeti tanügyet egyáltalában nem ismerek. Hanem ismerem igenis azon nagy horderejű feladatát s kötelességét mindegyik hitfelekezetnek, hogy a miveltsóg zász­lóját ő lengesse kezében; az egyház hivatása, a val­láserkölcsi élet végetlen kifejlődésre rendeltetett mag­vaival a gyenge gyermekkebelt behinteni; hivatása, a növendéket a humanismus, az emberi miveltsóg áldá­sos tóreire, már a minden szépre és magasztosra fo­gékony gyermekkorban felvezórelni; hivatása, a gyer­meknemzedék szellemében ós kedélyvilágában a vallá­sos eszmék, az elóvülhetlen hitigazságok iránt érde­keltséget, fogékonyságot költeni; a szendergő lélek szárnyait kibontogatni; az énekköltészet szent forrá­saiból a szeplőtlen ifjú kedély bimbait áldásosán gyümölcsöző hóvirágokká nevelni ; egy szóval a gyenge gyermekből a tökély utján az isteni eszmény magaslatát megközelitő embert képezni: ez az egyház fenséges hivatása; ha az egyház ezt betöl­tötte; ha a vallástudomány terén, nem pusztán hit­cikkek betanítására, hanem vallásos eszmék ébresztésére, az ember szellemiségével oly rokon, oly kapcsolatosan egybefüggő hitelvek és igazságok köz­kincscsó tótelére jótékonyan közreműködött: akkor betöltó közmivelődési szerepót, melyre az emberi élet nagyszerű drámájában vállalkozott; akkor, a földrajz, a számtan, természettan, természetrajz, em­ber- ós polgári alkotmánytan tanítását minden gon­dolkodás ós aggodalom nélkül engedheti át az ál­lamnak, kiváltkópen pedig az alkotmányos államnak, a parlamenti kormányrendszer teljes ós tökéletes gyakorlati keresztülvitele mellett. Nálunk azonban a közvélemény tanügyi tekin­tetben sem birt az alkotmányos állameszme színvo­nalára felemelkedni, és az ország területén létező felekezetek testületileg mondották ki történelmi jo­gaikat, melyeknél fogva iskoláikhoz állhatatosan ra­gaszkodnak ; azoknak ugy anyagi, mint szellemi gon­dozását, fentartását legszentebb kötelmeik közé so­rozván. Ez még magában nem hogy baj volna, de sőt inkább első tekintetre népünk szellemi emelke­dettségéről teszen tanúbizonyságot. Csakhogy egy nagy hiba van; az nevezetesen, hogy nálunk a hangzatos szavakat, a szónoklati nyelvvirágokat, sőt a gyűlési határozmányokat is, nem mindig követik tettek. A felekezetek nyilatkoztak, nyilatkozott a mi egyházunk is iskoláinak felekezeti jellege mellett; de ha kérdezzük, hogy mit tettünk hát 4—5 év alatt nópnevelésünk emelkedésének érdeké­ben ? A felelettel a tanügy buzgó barátai valami na­gyon megelégedni nem fognak. Midőn az egyház proklamálta iskolái fentartását: belebocsátkozott-e ugyanakkor a tanügy emelkedósóre nézve szüksé­ges pénzügyi müveletek megtételébe; előirányzá-e az iskolai költségvetéseket; nevezett-e ki korszerű tan­termek előállithatása szempontjából épitósi szakbi­zottságokat; felszerelte, rendezte, javitotta-e a tör­vény kivánalmai szerint iskoláit s a tanitói fizetése­ket; vannak-e intézkedések téve arra nézve, hogy, ha az országos tanitóhiány beálland, mint ezt a jelekből csaknem számtani pontossággal következtetni is lehet, képes lesz-e az egyház megduplázott fizetéssel is a tanerőket e pályára édesgetni? Kérdések, me­lyekre mig megnyugtató feleletet nem adunk, tan­ügyi buzgóságunk csak dörgedelmes frázisokban, de nem áldásos tettekben fog nyilvánulni. Legyen egyházunknak felekezeti iskolája, ezt az eszmét én is szent örömmel üdvözlöm; de iparkod­junk iskoláinkat a kor színvonalára felemelni; iparkodjunk népnevelésünk ügyének felvirágzását elő­mozdítani azáltal, hogy annak érdekében bármely áldozatoktól is vissza ne riadjunk.. Önálló tan­ügyiszervezet, a kor színvonalára felemelve; ez legyen jelszavunk, vagyis készüljünk a zsinathoz, tanügyi, országos közoktatási reformkórdóseink meg­vitatása által is. Felülni a kanonika vizitáció csi­korgó szekerére; a tanügyi állapotainkra vonatkozó gl*

Next

/
Oldalképek
Tartalom