Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-04-20 / 16. szám

adatokat szorgalmasan registrálni, gyűlés elé terjeszteni ; azután egy álló esztendeig az egész ügyet szépen pihenni hagyni, ez bizony, kérem, ma már nem elegendő a tanügyi közvélemény magas igényeinek kielégítésére vagy tessék, az esperes uraknak utazási átalányt szavazni meg, hogy a tanodákat többször is meglátogathassák. Én, a tanítók közül való szakférfiakat szeretnék megbízni a felügyelet gyakorlatával. Pereszlényi János. Yideant consules. Mindenek előtt ki kell jelentenem, hogy a miket elmondandó vagyok, nem proprio motu, hanem egy hitbuzgó református világi egyén kérésére mondom el, ki az alább következő ügyet általam igen melegen ajánlja a főtiszteletü dunamelléki ref. egyh. kerület becses figyelmébe. A legújabb időkig Pécs sz. kir. város méltán a legkatholikusabb városok élén állhatott, alig pár százra menő más hitvallású keresztyének élvén csak a város kebelében egy gyenge, fiók ág. hitv. ev. gyülekezettel. A vasutak megnyíltával, az alkotmányos élet megkezdődtével azonban itt is nagyobb lendületet vett a protestantizmus szelleme, a gyenge ág. hitv. ev. gyülekezetecske megerősült, s a hitbuzgó Nádosyak, Szontagh Mátyás, Madarászok törekvése folytán szép virágzásnak indult. Mennyi lehet az ág. hitv. ev, atyafiak létszáma Pécs sz. kir. városában ? nem tudom ; de hogy reformátusok is már most több mint kétszázan élnek s laknak Pécsett, arról bizonyos vagyok. És nem találtatik Izráelben (azaz a dunamelléki superintendentiában) senki, ki ezeknek lelki ügyéről gondoskodnék. A megye által a pécsváradi ref. lelkész van felkérve s fizetve a rabok lelki gondozására. 0 tehát ezt cselekszi. A meghatározott időben elmegy s kiszolgáltatja nekik az urvacsorát. A pécsi iskolákban járó ref. ifjak vallásbani oktatását az ev. lelkész t. Jeskó Lajos ur teljesítené egyh. kerületi végzés folytán. A többi ref. hivek, a kik Pécsett laknak, ha halottjaikat vallásuk papja által óhajtják temettetni, hozathatnak 3—4 mérföldnyiről papot; ha református szertartás szerint óhajtanak urvacsorában részesülni, bemehetnek a rabokhoz (!) vagy ellátogathatnak 3—4 mérföldnyi távolban lakó pap ismerőseikhez; ha gyermekeiket az urasztalához előkósziteni, confirmáltatni akarják : hasonlólag távoli lelkész ismerőseikhez adják ki;— mint az ily eseteknek Baranyában laktomban szemtanuja voltam. Mindezeket megteheti az, kinek költsége van reá ; de mit tegyen az a szegény napszámos, mesterlegény, vasúti, szénbányai munkás ? Mindezekről első sorban a duna-melléki ref. egyh. kerületnek kellene gondoskodnia. A pécsváradi ref. lelkész sokkal távolabb lakik Pécs városától, hogysem a pécsi hivek lelki szükségeiről gondoskodhatnék, a többi ref. egyházak még távolabb vannak. Azonban itt nem is annyira a felnőttek, mint a gyermekek s ifjak vallásos neveléséről kellene különösen gondoskodni. Pécsett, hol elemi, polgári, reál, gymnázium, jogakadémia-féle iskolák vannak, a nagy róm. kath. városban elvész a ref. gyermek s ifjú a ref. egyházra nézve. Nagy László ur, volt tolna-baranyai fő tanfelügyelő, felhívta a superintendentiát, hogy a pécsi al-, közép- és főiskolákban tanuló ref. ifjak vallási oktatásával bizná meg Szecsődi József pécsi reáltanodai ref. vallású tanár urat, oly módon, hogy fáradozásaiért az egyházkerülettől 100, a kormány részéről eszközlendő szintén 100, öszszesen 200 fttal dijaztatnók. Az egyházkerületi gyűlés (1872. május. 83. pont) az 1870. kgy. jki 50. pontra hivatkozva, mely szerint az ág. hitv. lelkész ur bizatik meg a ref. ifjak vallási oktatásával, e javaslatot elmellőzé (alkalmasint a 100 ft. volt az ok !). Pedig a mit megnyerni hiszünk a réven, elvesztjük a vámon. 50—60 ref. ifjú bizonyára van évenkint a pécsi iskolákban ; ezek látnak, hallanak, tanulnak ott mindent, csak saját vallásukat nem, mert azt semmi esetre se kívánhatja senki, hogy a szelid lelkű ev. lelkész vesződjék némely vásott fiukkal a superintendentia szép szemeiért. Nem akarom itt a dolgok állását a maguk meztelenségében leírni, — sapienti pauca! De azt mondhatná valaki: miért nem egyesülnek a pécsi református hivek az ágostai atyafiakkal ? A nemes lelkű Szontagh Mátyás kitárt karral várja őket; jöjjetek — úgymond, — egyesüljünk, legyen közös minden, nekünk ágostaiaknak mái van jóformán mindenünk, részeltetünk benne titeket is, ha a pap lutheránus, legyen a káplán református, és megfordítva. És a felelet rá ? részvétlenség, — szűkkeblűség vagy semmi ! És miért van ez ? kérdi valaki. Természetünkben fekszik, nem szeretünk fizetni. Pedig a pécsi reformátusok között vannak igen tekintélyes állású és tehetős egyének : törvényszéki ülnök, járásbiró, más törvényszéki főhivatalnokok, kik a felsőbaranyai ref. egyházmegyében tanácsbirói széken ülnek; vannak ház-, föld- és szőlőbirtokosok, ügyvédek, mérnökök, pénzügyigazgatósági tisztviselők, mesteremberek sat. sat.; a vasúti főhivatalnokok közül néhányan ref. németek, kik az ágostai egyházhoz csatlakoztak mert az is inkább német, s oda is fizetnek. Csak egy vis motrix kellene, egy kis lelkesedés, egy kis hitbuzgóság hozzá, és megerősödhetnék az egyesült protestáns egyházügy, hogy idővel virágzóvá nőhetné ki magát. És nem lenne kénytelen a magyar és református apa, ki okvetlen magyar és református gyermeket akar nevelni, az estvéli órákban személyesen tanítani gyerme-