Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-04-13 / 15. szám

kola iránt,, mert oly ifjat láttak, ki a várakozásnak nemcsak eleget nem tett, sőt még rontott, s igy azon argumentum, liogy „az egyházak s lelkészek a kibocsátott ifjak észjárását figyelemmel kisérve, ez által tudomást szereznek maguknak a főiskola irányáréi, szelleméről" — nagyban veszti erejét a specificatio által. Egy szóval, miután a fentebbiek szerint a specificatio igazságtalan, céltévesztett, az érdemnek útjában áll, az ifjak közt meghasonlást idéz elő, az előre törekvés ingerét elfojtja, az iskolai és papi tekintélyt csorbítja: mondja ki az egyházkerületi közgyűlés, vagy a convent, hogy a specificatiot mind általában, mind atheologusok közt eltörli. De nem is kell erre nézve sem a convent, sem az Jegyh.-kerületi közgyűlés rendelete, hanem egyszerűen az egyes tanodák és seminariumok igazgatóságai maguk is betilthatják, mint ez Erdélyben több helyt történt. *) Másik igazságtalanság a legatio körül az elszállásolás jelenlegi módja! A dolog egyelőre jelentéktelennek látszik, de nem az. Ereztethetik-e lelkészek jobban a tanitók alárendeltségét, mint épen az által, hogy maguk helyett végeztetik functiójukat a legátus által, kit aztán igazi kálvinista logica szerint tartson el 3—4, sokszor 5—6 napon keresztül (pl. húsvétkor, midőn t. i. nagy-pénteken is szolgál a legátus a pap helyett) az a szegény tanitó, ki maga is isten tudja mily állapotban van. Sok tanitó, igazán, kivált kisebb egyházakban, a legátus odaérkeztekor valóságos zavarban van ; másik nyíltan is zugolóJik papra, legatusra, mindenkire, a miért az ő nyakára tolják a diákot s ezt vele még az által is érezteti, hogy nem ad vacsorát és télen befagyott ablakú hideg szobában hálatja; másik meg tiszta lelkéből örvend a legátusnak, szívesen látná, de magának és számos tagból álló családjának egyetlen szobája van, hol ők is, a jó ég tudja mily összezsúfolva és szűken élnek, mig mellette a p.ip kényelmes, szép, nagy lakásában fumigálja a világot. Nem ritka dolog az sem, hogy a tanitó házánkéit rendre étkezik, ki a legátust is magával viszi oda, hol sor szerint következik a tanitó enni; megtörténik ilyenkor, hogy a sor épen oly házra esik, melynek gazdája még a tanítónak sem adna szívesen, ha kényszerítve nem volna, hát még midőn az egy éhgyomra vendéggel megy oda? Igaz azonban, hogy sok helyt az ekklézsia pénztárából egy-két frttal (!) kárpótolják a tanítót, de még nem láttam és nem hallottam oly tanítót, — bármennyi legátus-tartási dijt fizettek is neki -— ki örömest le ne mondana arról, csakhogy megszabaduljon a ránézve terhes legátusoktól, s ezt tanítóink mai anyagi helyzetéből ki is lehet magyarázni, bármily rózsás színben tttn*) Az egyházak ősi jogát a semináriumok és tanodák igazgatóságai nem ignorálhatják. Cikkiró e nézete jogsértés lenne, A legatio fentartásával, de szükségessé vált szabályozásával mi a specificatiot, mint az egyházakat megillető jogot, nem szeretnők feladni ; hanem hogy üzérkedésre ne használtathassák, óhajtanék _ liatározatilag kimondatni, hogy csak theologus és minden évben egyszer specificáltatható, s ez esetben is a következő legatioválasztáskor három fokkal lejebb választ. Szerktessék is fel papjaink azok állapotát. A legátusok tulköveteléséről pedig szó sem lehet; ha fordulna is elő kivéíelképen egy-két eset, de az egészről általában véve nem áll, annyival kevésbé, mert tudva levő dolog, hogy azok, kik legatiókban járnak, az iskola falai közt épen nem oly kedvező körülmények közt élnek, hogy elmenve faluhelyekre, követelők legyenek. Mily másképen van e tekintetben Erdélyben általában s a Tiszántúl sok helyt: a legátus kivétel nélkül egyenesen a paphoz megy s egész ünnep alatt az ő vendége, hová a pap hivatalos, ő is megy; vagy egyes kiváló családok (leginkább urak ós nagy patronusok) kizárólagos privilégiuma a pap szívességéből, hogy a legátus náluk lehessen Szállva; vagy végre egyes jobb módu családoknál van ünnepenként váltakozva, éjjeli szállásban (leginkább akkor, ha a papnak nagy családja van, vagy az nőtelen), de azért ez utóbbi két esetben is a papnak állandó, szívesen látott vendége mindig. Hogy mennyi haszon háramlik ez által az ifjúra, részint a pappal való folytonos érintkezés, részint általa a legkitűnőbb család köreibe való vezetés, részint az ily családoknál való tartózkodás által, mondanom sem kell; bizonyára sokkal több alkalom nyujtátik igy az ifjaknak „emberismereteik fejlesztésére, a társas élet ügyességeinek elsajátítására, a lelkészi és gyülekezeti élet főbb viszonyainak megismerésére," mint ha egész ünnepen keresztül csak a tanítónál kénytelen vesztegleni, kik közül, ha valamelyik élelmesebb, el is vezeti a legátust egy-kót helyre, de a legtöbb állása, szegényes körülményei és más viszonyoknál fogva nem járatos a főbb helyekre; de meg tán maga is bátortalanabb és sokkal inkább fél megjelenni magasabb körökben, mint a legátus. Másfelől sok tanitó ezt is a pap kötelessége körébe tartozónak véli, a mi tulajdonképen ugy is van, de a pap az által, hogy a legátust a tanitó nyakára tolta, ezen kötelesség alól is szépen felmentve érzi magát, s a legátus nem hogy több ideig vele lehetne, tőle tanulna, de még csak nem is találkozik, kivéve midőn a textust megkérdi, vagy első nap ebédre hivja, de sokkal még ekkor sem. Már most a fentebbiek után a tisztelt olvasó bölcs belátására bizom, a két rendszer közül melyik igazságosabb az egyházra, papra és a tanítóra nézve, s a legátust illetőleg melyik előnyösebb : az-e, hogy a szegény tanító tartsa ingyen vagy az egyháztól járó egy-két frtért a legátust a pap helyett, kinek kötelességeit végzi ? vagy az, ha a legátus a papnál van, kit helyettesit s egy csomó kötelességei alól felment ? Sokat lehúz a legatió értékéből a pátenssel (Erdélyben conceptus) való járás vagy a kéregetés is; midőn ugyanis a legátus részint ünnep közben, részint azután a község hosszában elindul s az illető helyekre beadja a pátenst, melylyel együtt szokott járni a hoiiorarium is, s az igy begyűjtött. pénz képezi a „legatumot." Ez ellen . egyelőre nem lehetne senkinek semmi kifogása, sőt jónak tűnik fel, mintha a gyülekezettel s az egyesekkel jobban megismerkednék; másfelől szükségesnek tartják azért, hogy beajánlja magát az ember. De ezen látszólagos elő-