Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-04-06 / 14. szám

kai szerencsésebb politikai s társadalmi viszonyok közt immár eljutott; mint ezt S y d o w esete is fennen hirdeti és prédikálja; értem a prot. nép és papság emelkedett közszellemét: de bizonyos, hogy a szabad eszmék szárnycsapásai a mi arcunkat is meglegyintették; bizonyos, hogy az ébredés frissítő fuvalmai már a mi egyházi életünk téréin is kezdenek lengedezni. Alig van társas összejövetel, hol egyháztársadalmi reform-kérdéseink ne képeznék és ne játszanák a főszerepet, a vitatkozás s eszmecsere tárgyát; és a mi még örvendetesebb, ez azon körülmény, hogy sokkal nagyobb számmal vannak az egyházi reformnak pártolói, mint ellenségei. És ez igy van jól. Készüljünk a zsinathoz, a zsinathoz! Ne mondjátok azt, hogy az egyházi reform ideje még nem következett el ; hogy még a nép éretlen ós készületlen a nagyszerű átalakulásra. Mi határozottan, erélyesen hangsúlyozzuk, hogy egyháztársadalmi állapotaink oly ziláltak; valláserkölcsi életünk légköre oly fojtó, oly nyomasztó soha nem volt mint jelenleg; és ennek ez az oka, hogy az egyetemes mivelődés, a civilizátió vezetését az egyháztól a polgári társadalom vette át; az egyház kezéből kihullott a vezérzászló; az egyleti előadások maholnap látogatottabbak lesznek mint a templomi igehirdetés; egyleti tanácskozmányok keresettebbek mint az egyházi gyűlések. E baj gyökerei benfeküsznek mólyen egyházszervezeti s valláserkölcsi jelen állapotainkban. És e bajt orvosolni kell, mig halálossá nem fokozódik. Egyháztársadalmi életünk mezején egyre zajgóbbak a habok, egyre sötétebbek az árnyak. E körülményt szem elől téveszteni soha nem szabad. Mert majd késő lesz az üresen hagyott templom falai közt jajveszékelnünk, késő lesz a szent oltár elszóledezett hivei felett, amolyan római tónusból átkot mennydörögnünk. Mit dein Wahnsiun kampfen Götter selbst vergebens, A költőnek teljesen igaza lehet ; de hála Isten, mi, egyházi életünk terén ily elemmel szemközt nem állunk. Népünk lehet kiskorú, de ostoba nem volt soha. A népnek csak lelkes vezetőkre, a hitélet értelmes irányzóira van szüksége. Tapasztalja csak, hogy lelkészei az evangyóliom magasztos szellemével táplálják; vegye csak észre, hogy valláserkölcsi életének emelése, s ez által társadalmi helyzetének javitása eéloztatik; csak lássa meg kézzelfogható élet jelekben a vallás boldogító hatalmát: azonnal érdeklődni fog az egyházi ügyek iránt. Sok a bajunk nagyon, de biz azok meggyógyulni soha nem fognak, ha orvoslásukhoz nem fogunk, s a népet is korszerű igehirdetés által az uj eszmék igéretföldére bevezérelni nem fogjuk. — Készüljünk hát a zsinathoz, a modern eszmék férfias és lelkes terjesztése által; lelkészi értekezleteken, társas körökben, sajtóban vitassuk meg férfiasan, leplezetlen lélekkel reform-kérdéseinket; mondja el mindenki, a mit jónak, üdvösnek, célszerűnek gondol; állapitsuk meg a követendő irányt; határozzuk inog teendőinket. Igy azután Isten kegyelméből fogunk menni valamire, s nem leszünk éretlenek a zsinatra. Pereszlényi János. ISKOLAÜGY. A n.-szalontai ref. egyházmegye, f. 1873-ik évi, april 3-án tartandó közgyűlésére beterjesztett véleményes jelentés a Molnár Aladár-féle, országos tanítói nyugdíj- s gyámpénztár ügyében. A Molnár A.-féle nyugdíj- és gyámpénztár-tervezetet, mely 1. az oktatásügy faktorainak szövetkezésére, s igy a legtermészetesebb alapra épitve, minden hasonnemü intézeteknél több előnyt nyújt; 2. s módozataiban statistice, psyehologioe s gyakorlatilag indokolt; 3. kivitelében pedig, a nyilvánosság orgauumainak alkalmazása által, ugy a szövetkezők (állam, község, felekezetek) kölcsönös jogait, mint a kezelés tiszta ós helyes voltát, emberileg biztosítja ós ellenőrzi; Ugy, a mint az beterjesztve van, elfogadandónak s mi előbb életbe léptetendőnek vélem, ugy levén meggyőződve, hogy e tervezet, hazánk jelen helyzetében, s társadalmi életünk átalában észlelt iránya mellett, egyedüli practicus eszköz a tanítói állás biztosítására, s következőleg a nevelésügy emelésére. Indokolja e tervezet minél előbbi életbeléptetését a tanítói fizetések, nagy átalánosságban vett, s közönségesen ismert csekély volta ; és azon gyakorlatiasság, hogy mig a mostani tanítói fizetéseknek azonnali fe'emelése, — habár az oktatásügyi törvény által előirt csekély minimumra is — kivált szegény egyház községeinkre, óriási terhet, s egyszerre uem teljesíthető befektetést róna, mégis a tanítókat nyomorodás s elhalás esetében, sem magokra, sem családjukra nézve neui biztosítaná; addig a fentebbi nyugdíj- s gyámpéuztán tervezet, aránylag igen csekély 27*