Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-03-30 / 13. szám

azokétól. Az államegyház alapszerkezetét nem akarják megtámadni, hanem csak annak korlátain belől eszközölni a szükséges reformokat. Mit programmjukban kívánnak, az a lelkiismereti szabadság határozottabb biztosítása, az athanasián-féle hitvallás eltörlése a nyilvános isteni tiszteletnél. Továbbá népképviselet szervezése törvényhozói mükörrel az egyházban , a patronatusi jogra vonatkozó törvény javítása, a népakarat befolyása s hatályos nyilvánításának biztosítása egyházi ügyekben. Több lelkész ezekhez még a következőket ajánlá intézkedés végett: a püspökök választása az illető kerület lelkészei s a nép által, s végül a püspököknek kizáratása a felső házból. E reformszövetség, midőn a népakaratnak törekszik activ befolyást szerezni az egyházi ügyekre, önkénytelen is a dissenterek elvéhez közeledik, az egyház felszabadításához az állam fenhatósága alól. E reformszövetséggel szemben sorakozott a conservativ elem, s létrehozta a „The English-Church-Uniont", mely egylet az öröklött dogmarendszer épségben fentartását tűzte ki maga elé célul. A mult karácsony előtt tartott ülésében kimondá, hogy a reformerekkel nem egyezkedik semmiben. Az athanasianum jelen alakjáért kész feláldozni mindent. Élesen kikel mindazok ellen, kik a hitvallásokban változtatás után törekesznek, s közelebb a reformerek irányának tulajdonítja a vallásosság hanyatlását, ezekre hárítja a felelősséget a terjedő atheismus súlyos következményeiért. Egyik szónok szerint, az athanasíanum védői tényleg egy, a keresztyénség ellen intézett támadást vernek vissza. Állítólag maga a miniszterelnök is oda nyilatkozott előtte, miszerint „az atheismus növekvő terjedése az országban megdöbbentő; az athanasíanum a keresztyénség véderődjéhez a kulcs; ha ez feladatik, az atheismus diadalmenetben végzendi bevonulását." A gyűlés osztá az elnök nézetét, mikép főteendő „a parlamenten kivül és belől oly pártot alkotni, mely minden más tekintetet s igényt az egyházénak alárendeljen." Minden jel oda mutat, hogy az egyház s dogmarendszer körül kemény, elkeserült harc fog kifejlődni az angol protestáns egyházban. És épen erre épiti Róma jövő reményeit. Hű eszközei által titokban buzgón fáradozik a viszály élesztésén a protestánsok közt, s vetett hálóval várja minden lépten-nyomon az elégüleileneket, s a vitában ki fáradtakat; visszatérítendő azon egyházba, melyben az egy ember által gyakorolt isteni tekintély elnémít minden vitát, minden kételyt a vallásban. És törekvése nem eredménytelen. A puseismusban közelebb igen hasznos szövetségesre talált; mely névvel tudvalevőleg, egy bizonyos romanisáló irány jeleztetik az angol prot. egyházban. Pusey a maga s párthívei nevében nyíltan kimondá, miszerint, az egyesülés Rómával a cél, melyre minden törekvéseik irányozvák. Ott továbbá a jezsuiták harcedzett tábora, ez esküdt ellensége a protestantizmusnak, támadásra készen minden pillanatban. Dr. Good „Róma taeticája" című munkájában hiteles okmányok alapján bizonyítja be, miszerint a jezsuitizmus több mint kétszázad óta folytatja titkon és nyíltan protestáns-ellenes üzelmeit az államegyházban s a dissenterek között. A jezsuiták főorganuma a „The Tablet", mind bátrabban emelgeti a zászlót. Szolgáljon irányának jellemzésére pár idézet. Manning így ir benne 1859. aug. 6-án: „Ha volt valaha ország, melyben sok volt a munka, s talán sokat is kelle tűrni, ugy az itt van. Nem mondok sokat, ha azt állítom, hogy nekünk egy fejedelmi nemzetséget kell leigázni, meggyőzni, megalázni s uralmunk alá hajtani. Nekünk oly akarattal van dolgunk, mely az egész világ felett uralkodik, mint a régi Romáé egykoron. Ha az eretnekség Angliában elnyomatnék, ugy az egész világon meg lenne törve. Angliában kell az Isten egyházának összeszedni minden erejét." Oakley szerint, a kath. egyház kezdi Angliában is érezni igaz méltóságát; és igen természetes azon törekvése, hogy itt, mint hajdan, uralkodó egyház lehessen még újra. Az ötvenes évek végén azon hir merült fel, mintha Napoleon invasiót tervezne Angliába. E hírről a „The Tablet" a következő megjegyzéssel emlékezett meg: „Ez lesz életének legnépszerűbb tette. Minden francia mellette leend, a világ minden nemzetének leplezetlen rokonszenvével. Ha egy, Angliában vezetendő hadjáratra indul, akkor nem kell félnie otthon semmi titkos társaságtól, semmi lázadástól." „Kérditek — folytatja tovább — mit tenne veletek a katholikus, ha ő volna ur az országban, és ti, ha nem is számra, de hatalomra nézve a kisebbséget képeznétek? Ez — kimondjuk — egészen a körülményektől függne. Ha a pápa érdekének használna, ugy megtűrne; ha ez érdek ugy kivánná, börtönöztetne, száműzne, sarcoltatna s lehet, akasztatna is benneteket. Legyetek meggyőződve; soha sem