Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-03-16 / 11. szám

jó adag kételylyel porozgatja a mult idők okmányait, mert — a mindennapi példa bizonysága szerint is — gyakran, midőn érezzük a bennünk működő s általunk nyilatkozó igazságosság emelő erejét s ítéletünk törvényszerűségéért tűzbe tennők a büntetést és jutalmat osztogató kezet, még mindig nem vagyunk teljesen biztosak : valyon nem ködképeket kergetónk-e s egy felhő -takart fénysugár megcsillámlása nem ad-e uj ábrázatot a már meghasgatott mezőnek? Az annyi melegséggel szeretett Teli is, ki tudja nem a phantazia rajzolata-e? Aztán mivel a jeltelen temetők, beomlott sírhalmok nem mozdulhatnak meg, hogy arcunkhoz verjék itéletleveleinket, a multak eme tehetetlenségével szemben az igazságosság csak kétszeresen kötelezhet. Legigazságosabb az, ki legtisztábban lát önzetlenül. A szem- s fűltanuk első legyőző argumentumok. Tamás kételyének sebhelyekre volt szüksége az igazságért. Vagyis rövidebben : A történetíró csak az osztó igazság és saját hitelessége érdekében cselekszik, ha a mult események rajzolásában oly forrásokra támaszkodik, melyekhez — a közelségnél íogva is — a legkevesebb kétely férkőzhetik. Egyháztörténelem-irásnál például, a jó öreg Eusebius et consortes-ig felhatolni s másod s harmad források helyett első kézből venni az áruba bocsátandó anyagot, mindig csak emelheti fáradalmaink agióját. Akadémiai egyháztörténelemhez különösen illenék az efféle eljárás. Rem azt akarom ezzel mondani, hogy Gieseler és Kurz nem tartoznak a hiteles írók sorába, sőt szerencsés választásnak nevezem szerzőnknek hozzájuk történt folyamodását ; de mert ők maguk is a forrás habjaival szerették oltani szomjukat, s másfelől az „errare humánum" bűne őket is megkörnyékezheté, mindenesetre érdemszerző lett volna a pár lépéssel fölebb emelkedés. És ki tudja: emez eljárás előnyös hatása nem látszanék-e meg a jelenleg csupán tévedésekben gazdag irályon is ? Vagyis a történetíró második feladatát nem oldotta volna-e meg szerző nagyobb sikerrel, mint igy: német nyelvű kutforrásokra támaszkodva ? Ki tudományos müvet kutforrások alapján akar készíteni, méltán megkövetelhetjük tőle, hogy értse az illető kutforrás nyelvének minden csinja-binját s fordításában (akár szó szerinti, akár szabad legyen az) oly érzékeny műgond által vezéreltessék , mely az eredeti irók szépségeit a legkisebb eltorzitás nélkül s a nemzeti Ízlés kohójában bezománcozva ugy tudja előállítani, hogy azon a sértő idegenszerűség ujj vonásaival ne találkozhassunk, Ezért jár aztán nehézséggel ama második feladat megoldása is. A kutforrások nyelvének alapos ismerete még a követelt hűség szempontjából is mellőzhetlen. Nem lehetek tolmácsa a hottentottának, mert nem értem őt. De nem is értethetem meg azt, ha az érteni kivánók nyelvét nem ismerem; vagjis: ki magyarra fordit németből, annak legelsöbben megszilárdult nemzeti nyelvérzékre, s nyomban utána teljes német nyelvismeretre van szüksége. Igy lehet hü és élvezhető csupán. Szerzőnk ama kellékek közül egyikkel sem rendelkezik. Hogy az elsővel mennyiben nem : láttuk ; hogy az utóbbival sem: azt bebizonyítom. Azaz az alábbi példákból kitűnik majd , hogy Gieseler értelmes tömöttsége, Kurz evangeliomi melegsége és világossága, Neander tisztasága s mesterkéletlen és lekötő egyszerűsége, reá nézve mind hozzáfórhetlenek s gyakran elannyira, hogy igen sok pontjában csakis az eredeti szöveg átvizsgálása titán érthető meg. Példák : A 8-dik §-ban, mely leginkább Gieseler 8., 9. és 12. §§-ai s Kurz 23-dik §-a után készült s mely „A pogányság vallásos és erkölcsi állapota" rajzolásában tartalmasnak^ de nyelvezeti szempontból valósággal megemészthetlennek is mondható, következőket olvashatunk: „Az emberiség teljesen ismeretlen eszme volt, egyedül nemzeti és polgári önző erények miveltettek(Emberiség és eszme ; erények és önző ; erények és miveltettek ? Talán uralkodtak?) Kurz 23-dik §-a igy világosítja meg e chaoszt: „Der Begriff der reinen Humanitiit fehlte in Heidenthum gánzlich, es kannte nur den Begriff der Nationalitát und seine Tugenden waren nur Bürgertugenden." Ugyancsak a 8-dik §-ban egyebek között ez is áll: „A nő társadalmi állása jelentéktelen volt s nemesebb hivatását a soknejűség lehetetlenné is tette." (A hivatást lehet-e lehetetlenné tenni ? Talán csak az annak megfelelő, az annak követelése szerint való életet?) Kurz 23-dik §-ában ez igy olvasható: „War die Bedeutung des Weibes gánzlich verkannt und verleugnet. Es galt meist nur als die Magd des Mannes und im Orient vollends durch die herrschende Polygamie auf tiefste herabgewürdigt." A 12-dik §-ban, hol az egyház megalapításáról szól: „íme csodás jelenet hatása alatt isteni szellem lengé át öketu

. Gieseler 25-dik §-a ezt igy adja : „Auf eine ausserordentliche Weise am Pfingstage der göttliche Geist.... sich in ihnen lebendig zu aussern anfing." A lebendig zu aussern anfing = lengé át őket — már csak azért sem helyes fordítás, mivel az átlengésnek állandóan ható eredménye alig képzelhető. Ha pedig a szent lélek szerző szerint csak átlengö valami: akkor theologiai álláspontjával szemben, még kevesebbet tart róla mint Gieseler, ki a „göttliche Geist"-ot igy magyarázza: „der in den Propheten und in Jesu gewesen war.u A 14-dik §. „Az üldözések okai általában" cimmel, egy még eddig nem ismertetett részletnek: az üldözések történetének megnyitója. Hibája ugyancsak a nyelvezet roszasága, mi a különben méltánylást érdemlő §-t nagy részben elékteleníti, sőt egyes pontjaiban felfoghatlanná is teszi. — Például: . . . „a régi világ ... a vallást a politikának rendelte alá s egy élő közös isten eszméje helyett nemzeti Isteneket rendelt él tisztelni". „Minél gyorsabban terült és nőtt a láthaflan rendszer s kezdó az