Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-03-09 / 10. szám

mely az állam által alkalmazva volt hivatalnokok felelős­ségéről szól, felelősségre vonandók. Az illetőknek a törvény 10. §. értelmében 8 napi idő engedtetik, hogy igazolásukat a kormánytanácsnál be terjeszszék. 2 Továbbá az illetőknek nyilatkozniok kell az iránt hogy kihirdették-e az ez idei böjti rendeletet a püspöki indokolással együtt; ha igen, ez iránt is tartoznak mago­kat igazolni az emiitett törvény 10. §. szerint hasonló idő alatt." KÜLÖNFÉLÉK. (ff.) Adakozás. Vilmos német császár 10 mázsa ágyuércet adományozott a pesti reformált német egyház­nak haraugkészitésre. Ezzel egyidejűleg megemlítjük, hogy a pesti reformált magyar egyház szép kongásu nagy ha­rangja török ágyúból készült. Van tehát már török és lesz francia ágyúból készült harangunk. Idegen nyelven beszélnek ezek, — mondja a mindenből élcet gyártani tudó közönyösség — azért nem értjük meg templomba hívogató hangjait ! (ff.) Az interconfessionalis yiszonyok a házas­ságban cim alatt három érdekes cikket bocsátott közzé Székács József a „Pesti Napló"-ban, melyek gyakorlati útbaigazítást adnak az oly vegyes házasságok megkötésé­nél , melyekre nézve az országos törvény nem ren­delkezik, hanem a kath. egyház dogmatikai szempontja volt a mérvadó. Sz. e cikkeivel felel a „Pesti Naplóban" felhozott azon vádakra, hogy a prot. papok vonakodtak a polgári biróság által feloldott és uj házasságkötésre fel­hatalmazott egyént megesketni oly rk. egyénnel, ki a házasságkötésre absolute jogosítva van. Elismeri e vádak alaposságát, de egyszersmind a prot. papok eljárását a tör­vény értelmében correctnek tartja, miután _a törvény a vegyes házasságoknál mindkét fél lelkészénél való jelentke­zést és hirdetésre való felvételt rendel, a kath. papok az ennek alapján kiállítható elbocsátót rendesen meg szokták tagadni, e nélkül pedig a prot. pap mit sem tehet. Ezen akadály elhárítására, az 1848. XX. t. c. alapján, addig is, mig erre vonatkozó törvény hozatnék, a gyakorlatból származott elméletből folyólag az 1872. ágost. hitv. evang. egyetemes gyűlése elhatározá, hogy a fentebbi esetben az 1868. LIII. t. c. 9. 10. §-ai tekintessenek szabályozókul, s ha a kath. pap csak azért tagadná meg a kihirdetést vagy elbocsátást, mivel az ily házasság egyháza hitelveibe ütköző, a feleket bátran eskessék össze. A második kér­dés, melyet Sz. felvet, a következő: miután a vegyes há­zassági válópereket szabályzó 1868. 48. t. c. nem terjed ki azon esetekre, midőn a róm. kath. vagy görög-keleti fél a szentszék, mint illetékes fóruma által elvál asz tátott és a felbontó Ítélet után az evang. egyházba áttérvén, ujabb házasságra lépni kiván, illetékes polgári törvény­székhez legyen-e utasítandó, hogy ez a felbontást végel­válásnak jelentse ki , vagy pedig az ily esetre az 1868-ki 53. t. c. 8. pontja alkalmazandó-e, mely szerint az áttértnek minden cselekménye azon egyház tanai szerint ítélendő meg, melybe áttért, és az elhagyott egyh áz elvei reá nézve semmiben sem kötelező? Sz. támaszkodva egy — szerintünk nagy tévedésen alapuló — miniszteri ren­deletre, mely törvényeink értelmében a min­den engedély nélküli szabadon házasulha­tást engedélyezett, a szentszék által elvá­lasztot és áttért egyénnek, kimondja az egyete­mes gyűlés ama határozatát, hogy a fentebbi esetben az 1868. LIII. t. c. 8. pontja szerint járjanak el a lelké­szek. Cikksorozatának többi része ezen szerinte is merész határozat védelméből áll. (ff) Az elpalástolhatatlan öröm bizonyos nemé­vel vesszük kezünkbe a tollat mindannyiszor, a midőn alkalmunk van humanistikus intézeteink iránti érdekelt­ség fokozódását jelenteni. De kettőzött örömünk akkor, miCőn látjuk és tapasztaljuk, hogy ezen érdekeltség, mint a mindinkább szélesbülő hullámgyürüzet, a magasabb körök részéről is nyilvánul. Prot. árvaházunk alapító tag­jai között többen vannak a magasabb körökből, kik ne­mes példát adtak arra nézve, mint kell a vagyont az em­berbaráti szeretet nyilvánulásával arányba hozni. A pél­dát, melyet b. Podmanicky Öézáné adott,— 200 frt. ala­pítványt tett s ennek kamatját 12 frtban az 1872-ik évre be is küldé — követte gr. Károlyi Tiborné szül. gr. Dégenfeld Emma ö méltósága, 500 írttal lépvén árvaházunk alapító tagjai sorába, oly módon, hogy 100 ftot azonnal letett, a többit pedig 4 év alatt évenként 100 ftos rész­letekben adja. Oly tett, mely elismerésünkre és dicsére­tünkre nem szorul ! (ff) A polgári házasság ügyében, mint mai bel­földi rovatunkban olvasható, a képviselőház utasította a vallásügyi minisztert, hogy még a jelen ülésszak alatt nyújtson be törvényjavaslatot. E nevezetes és fontos ese­mény feltárta sorompóit a szabadelvű nyilatkozatoknak; a napi lapok rövidebben ós hosszasabban, de egyenlő ér­dekeltséggel tárgyalják a polgári házisság eszméjét s az egyház alaptanának ezen eszmével való Összeegyeztethe­tését. Legrészletesebben, tudományos érvelissel, tiszta lo­gikával ir e tárgyra vonatkozólag a „Szabad Sajtó", melyben Hatala Péter ismeretes szabadelvű, nyílt gondol­kozásával fejtegeti, hogy a házasságnak a kath. egyház alaptanából folyó fogalmával nem azonos az egyház azon állítása, hogy a házasság szentségét a pap jelenléte adja meg; a házasság szentsége a jegyesek egymásiránti von­zalmában, szeretetében állván ép oly illetékesen vehető ez tudomásul a polgármesteri hivatalban, mint a paplakon. — Hatala Péter cikksorozatára, mihelyt Iapuok most az or­szággyűlési budgetviták és egyéb időhöz kötött fontos közlemények által nagyon igénybe vett tere enged!, rész­letesen fogjuk ismerte.ni és kifejtjük egyszersmind saját nézeteinket is. (ff) A nagy tanügyi gyűlés, mely f. hó első nap­jaiban Debrecenben tartatott, befejeztetvén, nui számunk­ban olvashatók a gyűlés fontosa bb mozzanatai. A tudósí­tásból kitűnik, hogy e gyűlésen épen semmi sem tör«

Next

/
Oldalképek
Tartalom