Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-03-09 / 10. szám

lékban. Mert a bevétel, mely a kiadást födözné, elmaradt, s azt egyik sem pótolhatja fuvarral vagy napszámba járással, mint pótolhatja a legszegényebb napszámos, földmivelő vagy mesterember kézi munkájával. Innen van, hogy egyházi mint polgári kormányzat utján követelt többnemü statisztikai iratok s táblás kimutatások, sem kellő csinnal, sem „öszhangzatos alakban nem állíttatnak ki. Mert az ezekkel terhelt lelkész erszényében, értem a szegény sorsuakat, jobb Írókészletre s papírra való pénz sincsen. A legcsekélyebb állású jegyzői hivatalnak is adatik a községtől íróeszközökre elegendő összeg. A lelkész írjon saját papírjára, pecsételje el saját pecsétviaszát, ha van. Sok egyházat az adó terhe anyira alányomott, hogy az sem magán, sem egyházi szolgáin segitni nem képes, ha akarná is. Az is ritka eset, hogy mint a tiszatarjáni egyenszőrü de értelmes reform, lakosság, az uj rendszer szabályaira alakított első községi gyűlésében, a maga egyházának több százra menő adóhátralékát, a maga hitsorsosainak adóku'csa szerint, magára kiosztva letörlesztette. Pedig egy ujabb nagy kiadás vár rá, fiiskolájának egészen uj alapra leendő építése. Ahol lelkesedés nincs, biz ott sok baj terhe nehezedik ugy az egyházakra, mint annak hivatalbeli embereire. A baj még magyobb ott, hol nemcsak a buzgóság hiányzik, hanem a kölcsönös kötelezettségből folyó tartozását sem teljesiti a nép. Yalyon ennek orvoslására alkalmas kisegítő lenne-e az arányosított kivetés behozatala ? s a terménynek pénzértékre változtatása ? erre ugy hiszem, mindenütt a helyi körülményből fejlődő gyakorlat felelne meg legjobban. Én reform, egyházainkat nyugotról keletig, Vastól, Zalától vég Bereg megyéig, északtól dél felé Pozsony, Abaujtól Somogy, Baranya, Bács, Aradig, apostoli lábakon utazva tapasztalatilag igyekeztem megismerni. Beregben a fizetésem kevés, de igen szép tisztabuza mellett készpénz volt. S azt oly csöppenként kaptam, hogy belőle egy felső öltönyt bem bírtam ragasztani, mignem egy emberséges görög boltos, a legjobb kelméből, illő áron, az egyház rovására hitelezett. Ellenben tul a Dunán, csaknem általánosan egy napon adták be az egész fizetést. Henyében, Zala-Csóron, Fehér-Litéren s Kupon, Veszprémmegyében laktában az atyámnak soha sem volt a miatt panasza, hogy csak egy szem fizetése is kimaradt volna. Ellenben Borsodban nem napok, de hetek telnek bele, mig a fizetésnek legfölebb kétharmada beméretik. Vannak elvétve jó példát adó egyházak is. Ilyen régi idő óta Nemesbikk és Sajó-Keresztur. Ilyen volt ezelőtt, mig a pártviszály meg nem mételyezte, Miskolc. A terménynek pénzértékben fizetése, vagy pénzre változtatása, véleményem de tapasztalatom szerint is, a bajon nem könyitne. Mikor a fizetést szedő közegek egy napon 40—50 véka rozsot bevehetnek, alig kapnak a készpénzbeli csekély fizetésből ugyanannyi krajcárt. & gabonanemíiből egy évben kimaradt fizetés, a másikban kétszeresen s kamatostul megtérülhet; a pénz soha. Megtörtént, hogy több szegény zsellér, három évről is adós maradt akkor, midőn a rozs ára 2 ft volt, s befizette minden elébbi és folyó tartozását 11 ftos gabonából. Kérdésemre, hogy miért nem fizetett az olcsóság idején ? ezt felelte : akkor nem volt jő keresetem ; most adott az isten eleget. Legcélszerűbb lenne egyházkormányzati határozattal általános rendszerül venni e következőket: 1. Az egyházi fizetés, akár személyszerinti legyen az, mint több helyen Gömörben , akár párbér, határozott menyiségben (fixum) állapíttassák meg. Mindenütt, de kivált a nagyobb egyházakban felhagyatván a beszedés költségeinek s egy rész a már régen ohajtott de kegyes fohászként elpárolgó egyházi közsegélytár (domestica) alapjának födözésére. A keresztyéni szeretet parancsa, hogy az erősb a gyöngét ápolgassa, támogassa, s ott a hol kéthárom vagy öt-hat s több ezer léleknek van egy papja, ne nézze száraz szemmel, ha a száz, kétszáz lélekből álló gyülekezetet a teher alatt nyögni s papját, tanítóját az ínségben sírni látja. 2. A megürült egyháznak, mig dijlevelét ilyenképen átalakítva be nem mutatja, ne adassék engedély pap- s tanitó-hivásra. 3. A határozott fizetés az egyházi elöljáróság jótállására legyen fektetve. Az egyházi fizetések arányszerüvé tételéhez alig lehetne olyan kulcsot találni , melylyel az egyháztagok inkább ki lennének békülve, mint azzal, mit az apák felállítottak. *) Azon egyházban, hol szolgálatomat kezdettem, egy-két érzékenyebb ur indítványára, kísérlet tétetett az arányosításra annyiban, hogy az ugy nevezett nemes uri birtokosság mindenik páros tagja, egy köböl fizetést vállalt magára, hogy ez által a zsellérektől fizetett három véka illeték kettőre szálittassék le. Néhány évig ment ez ugy a hogy. Azután elkezdettek a kedvezmény részesei okoskodni, hogy micsoda arány az, ha egy 1000 holdas birtokos egy köblöt, a zsellér pedig két vékát fizet. A kisebb földesurak szintén zúgolódtak, hogy ha arányt akarunk bohozni, ott, hol N. N. birtokos egy köblöt fizet, aránylag rám csak két itce esnék. Ez nem igazság. Viszszatértek az apák által felállított három százados rendszerhez, s most, minden főbirtokos és házas zsellér fizet, egyaránt három vékát ezen elv után: neki is egy lelke és két füle van, s annyi részszel bir a mennyországban, hova az egyház vezérel bennünket, mint én. Ebből az a tanúság, hogy igazán jó tanácscsal szolgált a világnak Bölcs Salamon, mikor ezt mondá : ne bontsd meg a régi határt, melyet csináltak a te eleid. Péld. XXII: 28. A vadházasságra vonatkozólag, véleményem ez : kötelessége ugyan az egyháznak, azt kebelében minden erkölcsi fegyverek használatával akadályozni, s tagjait attól *) A Nagy Sándor ur szerinti személyes kereset utáni adókulcs, valóban legigazságosb arányt adna. De épen a készpénzzeli adózást tartja a szegény ember legterhesebbnek. Ugyanazért csikóst, kondást, csordást, gulyást, borjupásztort, kovácsot, kukorica csőszt, sőt a bolti ós kocsmai kontót is örömestebb fizeti, bár saját nagy kárára, életnemüvel. É. A.