Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-03-09 / 10. szám

a köznéppel, vagy azon hitében, hoiíy az tökéletes idyllikus, a nagy világ ferdeségeitől még nem érintett állapotban ól, keserűen csalatkozott, a hitjelölteket folyvást arra figyelmezteti, hogy egykori papi hivatalkodásukban ne várjanak fényes, örömöt, és jutalmat nyújtó helyzetet, hanem kiki vegye magára keresztét és alázatossággal kövesse Jézust. Pedig, ha valahol, ugy a theologia pastoralisnál volna a hely arra, hogy a papnövendék kedvet, bátorságot és erőt nyerjen egykori hivatalkodásához; hogy képességet szerezzen magának, hivatalával természetszerűen járó nehézségekés küzdelmek feletti diadalmaskodásra.Ily bátorítás, kedvélesztés és képességnyujtás mily nagy sikerrel volua eszközölhető például csak Oberlin életének és müködéséuek részletes megismertetése által. A ki e kitűnő lelkészről irt müveket: a „Notice sur Jean Fréderic Oberlin, Pasteur a Waldbach"-féle könyvet vagy Schubert Gr. H., Türk W. és Stocber D. E., idevágó munkáit olvasta, kénytelen bevallani, miszerint, ha Oberlin lelkészeti lángeszének csak fele is beoltható volna lelkészeinkbe,, -pedig — ha minden lélektani törvény nem üres ábránd, és ez nem lehet még Darwin tana szerint sem — csakugyan beoltható, mily egészen más világ tűnnék fel szemeink előtt. A vidéken alig lennének szükségesek biróságok és csendőri közegek. A pap nemcsak hitszónoka és katechetája, ö mindene lenne népének: tanítója, barátja, 'tanácsadója, atyja ; és Dinter szavai, melyeket e cikk élére tettem jeligeként, minden lelkész életének mottóját képezhetnék. Látom másodszor a pap tekintélye és szeretete hanyatlását előidéztetni azon körülmény által, hogy mi közönségesen nem azon álláspontot foglaljuk el hivatalkodásunkban, mely annak kitünőleg gyakorlati mivoltánál fogva egyedül vezethetne a kivánt có]

hoz. Az egyetemről rendesen haszontalan dogmatikai civakodások csiráival megrakva térünk haza és lépünk ki az élet tettsikjára. A genialisabbak és általános tudományosságban erősebbek ennek gyümölcstelenségét belátván, de magasabb élvezet és dicsőség után vágyódva, szellemi erejöket rendesen a szépirodalom terén való működésnek szentelik s ez által is a mindennapi életküzdelmektől leggyakrabban felvitetnek a gondolatok spharájába. De mert ezekhez érteni nem minden halandó dolga, legnagyobb részünk, mert benne vagyunk a tollháboru korszakában, dogmatikai nézetünkből, mely nem ugy látja a világot, mint ama szem, mely dogmatikai betűket soha sem látott, kitekintve az emberiségre, ezt istentelennek, materiálisnak találjuk s e látványtól elkábittatva és keserűséggel megtelve minden szavunk ama thérna körül forog, melylyel a potszdami hires prédikátor Krummacher, egyházi beszédeit szerette kezdeni: „die Welt liegt im Argen Nem tehetek róla, de valahányszor ily jajveszékléseket hallok, akaratlanul eszembe jutnak Németország egyik szabadsághősének, a vén Hecker Frigyesnek goromba szavai, melyeket 1871-ben Amerikából summerfieldi faremjéről Lipcsébe irt: „Nur ein aus der Urzeit herüberverkrüppelter Gorilla mag noch an der Menschheit verzweifeln oder stupid fortstolpeni. Man wirft unserer Zeit den Materialismus vor. Nun, wenn die Hand, die erwirbt, auch gibt, wenn die Hand, die greift, auch ausstreut, so ist'die Welt nicht so schlecht, als man sie macht Wenn wir nicht auch die bessern Seiten des Menschthums hervorheben und damit zur Nacheiferung, zum Glauben an dieselben anfeuern, so machen wir aus der Menschheit nur eineu Pfuhl, in dem das Genussvieh sich.... wálzt." És ez vigasztalásom azon, különösen a köznép feletti keserű panaszokra. Bierbrunner Gusztáv. Egyházi adóreform. Nagy Sándor nrnak e tárgyban a Prot. Egyházi és Iskolai Lap 8. sz. olvasható felszólalása figyelmet érdemel, s bár az engem közvetlenül nem érdekel, az egyházi közügyek iránti részvéttel akarok hozzá szólni. Hogy az egyházi párbérfizetésben az osztó igazsággal ellenkező aránytalanság van, tagadni nem lehet. Igaz az is, hogy beszedése körül sok kellemetlenséggel, nehézséggel s néha lehetetlenséggel is találkozunk. E miatt a lelkész és tanitó hiában kísérli meg kiadásait bevételével sutyegyenben tartani. Mert a fizetésnek házról házra járással beszedésében, nincsen semmi rend, nincs zárt időhatár, tisztelet a kevés kivételeknek! A beszedéssel foglalkozó közegek, hol a miatt, mivel a rendelt szekér ki nem áll, hol a miatt, hogy a tartozók napról napra halasztják a fizetést üres biztatással, hol a miatt, hogy a fizetők nem találtatnak hon, hol az idő viszontagságai miatt, mint a mult őszi járhatlan sárban, bele fáradnak a sürgetésbe s utóvégre nincs végrehajtó erő, s ha volna is, a végrehajtás kellemetlenségeit lehetőleg kerüli. Azonban a zsarnok szükség a küszöbre ül s több egyházban nemcsak a lélek táplálékára szükséges könyvek s folyóiratok beszerzésére, de a mindennapi kenyérre s ruházatra sincs elegendő mennyiség a papi s tanítói haj-19*