Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-03-09 / 10. szám

volt lehetséges, mert a nép felejteni határtalanul tud. Ennélfogva én sohasem voltam képes feltétlen hitelt adni az öreg papok a fiatalokhoz intézett ama tanácsának, miszerint az utóbbiak, ha egyházukban valamit ki akarnak vinni, tegyék ezt a két első évben, minthogy azontúl vége van a pap iránti szükséges szeretetnek és tekintélynek. Mert ha ez feltétlenül állana, akkor Oberlin Frigyes János a Ban-de-la-Bochei egyház hírneves papja kénytelen lett volna, hivatalkodásának harmadik éve elején állomásától megválni, annálinkálb, mivel fel nem tehető, hogy 1767. év időszakán a nép nem volt oly nyers és miveletlen, mint a milyen most 1873. év táján; és Oberlin a mit tett és javitott, nem a két első év alatti hivatalkodásának, mely alatt még testi bántalmakkal is fenyegetve volt, javítási és ujitási törekvései miatt, hanem csak évek folytán, nagy és tartós küzdelmek után vitt véghez. A szabad papválasztás sem okozza és sietteti nézetem szerint a pap tekintélye és szeretete hanyatlását. Vannak pontok önkormányzatunkban, melyek feleslegesek, sót károsok, ezeket kész vagyok minden pillanatban feláldozni a jobb jövő reményének fejében. Vannak azonban mozzanatai autonómiánknak, melyek nélkül ez nem is képzelhető. Ilyen mozzanatnak tartom a szabad papválasztást. Ezt eltörölni akarni szerintem annyit tenne, mint visszakívánkozni az egyedül idvezitö római katholikus anyaszentegyház infallibilitásába. A protestantizmus ugyanis nem alapszik institutiókon és traditiókon, hanem az egyházközségi önállóságon ; súlypontja nem a lelkészi hivatal erejében, hanem a szabad egyházban fekszik s a papi hivatalnak csak annyiban van jelentősége, amenynyiben mint az egyháznak hivatala fogatik fel. És miután a protestantizmus antithesise minden lelkiismeretlenségnek, minden testi és lelki lianyagsctgnak és igy az a szüntelen kritikának szelleme, ugy tartom, hogy e kritikájának egyik kiváló mezeje a szabad papválasztás is, hogy ennek behozatalára a lelkészeket hajdantan nem ama tapasztalás, melynél fogva az esperes és püspök fiát, testvérét vagy rokonát kívánta inkább boldogítani, hanem a protestantizmus lényegéből folyó ama meggyőződés vezette, miszerint annak körén belül nincs helye az önző szeszély- és önkénynek, hanem csak a lelkiismereti szabadságnak és önállóságnak. Ha Voltaire azt vallja, miszerint ő, dacára annak, hogy túlságos szeretettel viseltetik a szabadság iránt, inkább szeretne az oroszlán körme alatt élni, mint hogy öt ezer patkánykomái folyvást fogaikkal fenyegessék ; ezzel e tárgyra vonatkozólag csak azt mondja, hogy ama patkánykomák nem annyira a népben, mely a hallottakat könnyen hiszi s bebizonyult igazság gyanánt veszi, mint inkább azokban keresendők, kik nyiltan vagy titokban a gyanúsításokat és rágalmakat, melyek az egyes pap lelkét keseritik, hintik, vetik. A szabad papválasztás tehát a papnak tekintélye és szeretete hanyatlásának előidézésével nem vádolható, hanem vádolhatók azok, kik, mert érdekelve vannak az ügyben, a szabad papválasztással visszaélnek. De a lukma sem vonja maga után a pap tekintélyének és szeretetének hanyatlását. A nyers tömeg is belátja a rend jogosultságát s ha nem is volt rászoktatva, végre mégis hozzászokik. Ha valaki, én magam a legnagyobb szigorral hajtatom be, mind az egyházam pénztárát, mind engem illető párbérfizetéseket és ma, ittlétem hatodik évében, nem hogy csökkent volna egyházammal való jó viszonyom, sőt, mondhatom, hogy ma jobban érzem magamat hiveim között, mint ittlétem első idejében. Viszont ismerek testvéreket, kik száraára a lukmát a kurátorok szedik be s aztán egyszerre odamérik nekik az egész konventiót és tekintélyök gyenge, szeretetük silány. Valóban, azt hinni, hogy a köznépnek nincsen igazságszeretete, annyit jelentene, mint kétségbe esni az emberiség felett. Megjegyzem különben, hogy szerintem is ideje volna már a párbérfizetést, nem csak, hanem minden úgynevezett papi aceidentiát ós stolafizetést is valamiképen rendezni, illetőleg eltörölni és pótoltatni, de nem azért, mert a papi tekintélyt ós szeretetet aláássák , hanem mert nem illik aesthetikai szempontból mondani, hogy van egy ötgarasos temetésem, Azonban igenis, látom először a pap tekintélye ós szeretete hanyatlásának okát azon sajnos körülményben, hogy hit jelöltjeink a gyakorlati lelkészeiben roszul, gyengén vagy épen nem képeztetnek. A practica theologia előadásai leginkább a homiletica, a katechetika ós liturgikával foglalkoznak. A theologia pastoralis közönségesen csak kivonatosan ós felületesen adatik elő. E mellett a kathedralis tudományosság, mely vagy soha se érintkezett