Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-03-02 / 9. szám

annak belső szellemében, nem pedig külső intézményeiben. A közokt. törvény akadályairól szólva, azt mondja, hogy szerinte a legfőbb akadály az, hogy a vallásszabadságról, illetőleg a felekezetek jogegyenlőségéről szóló törvény ma sincs még megalkotva. A 38. t. c. tervszerű, hézagtalan keresztülvitelét, illetőleg megalkotását a felekezeteknek a felekezeti autonomia cége alatti féltékenykedése akadályozza leginkább. Végül a tanügy iránti érdekeltség fejlesztését meleg szavakban ajánlja a miniszternek. Második n a p. F e b r. 25. A szónokok sorát Kondorossy György nyitotta meg. Beszédében kizárólag a szerb egyházi ügyekre terjeszkedik ki és különösen sürgeti az egyházi kongreszszus mielőbbi összehívását. Schwarc Gyula a pénzügyi bizottságnak szemére vetvén szűkmarkúságát, a közokt. törv. revíziójának szükségét fejtegeti. A törvényt nem kívánja ugyan egészen felforgatni, de szükségesnek tartja, hogy annak három pontja haladéktalanul módosíttassák. Ezek: az 5 százaléknyi pótadó elégtelensége; a tanfelügyelői rendszer hiányossága, és az államkormány jogkörének nem egészen szabatosan körvoualozott volta szemben a felekezeti tanhatóságokkal. Ez utóbbira vonatkozólag szerinte jelenleg azon alternatíva áll előttünk, hogy vagy meg kell szegnünk a törvény 11. és 12. §-át, ha mégis akarjuk, hogy a felekezeti iskolák ad^inisztráltassanak, vagy ha e törvényt nem akarjuk megszegni, szabad kézre kell a felekezeteket bocsátani. Kautz Gyula a Schwarc által fölhozott vádakkal szemben védelmezi a p. ü. bizottságot. Nem áll, hogy az idei tanügyi költségelőirányzat kisebb, mint a mult évi. Schwarc Gyula, szavait helyreigazítván, utána Molnár Aladár szólal fel. A költségelőirányzattal ő sincs megelégedve ; de azért akarva nem akarva bele kell abba nyugodnia, minthogy pénzügyi viszonyaink ziláltsága nem engedi meg a nagyobbszerü költekezést. Különben szerinte nem a pénzhiány a legnagyobb baj ; a közoktatási ügyekben fontos tényezők még a pénz mellett a munka, az erélyes intézkedés s a rendszeres és tervszerű eljárás is, és nálunk e tényezők hiányzanak- Áttérve a népoktatás hiányaira, ezeket három pontra vezeti vissza, melyek a következők : az iskolák állítása és a tankötelezettségnek érvényesítése; a tanitók helyzete s végre a tanfelügyelők kérdése. Az elsőn csak akkor vél segíthetni, ha a miniszter az országban alapos statisztikai összeírást eszközöl, amelyben nemcsak a tanintézetek száma, hanem az egyes községeknek minden tanügyi viszonyai is kimutattatnának, melyben részletesen előadatnék, melyik községben minő iskola szükséges még, mennyi e célra a szükséglet, mennyit képes elviselni a község és mennyit kell pótolnia az államnak; csak ha a tőrvényhozás eiőtt ily tájékoztató kimutatás fog feküdni: ez akkor lesz képes intézkedni, akk^r Ítélheti meg, hogy az állam jelen anyagi helyzetében mily mérvben segíthet a szükségen s valyon nem indokolt-e más segélyforrásokat venni igénybe, pl. kölcsönt csinálni. Ami a tankötelezettséget illeti, hogy ez ma még csak a papiroson van meg, ennek oka szerinte a tanfelügyelői intézmény hiányosságában keresendő. A tanfelügyelők számát szaporítani és hatáskörüket szélesíteni kell, ha nem akarjuk, hogy ez intézmény továbbra is luxus artikulus maradjon. Ezután felhívja a ház és a miniszter figyelmét a tanitók sanyarú anyagi helyzetére s a felsőbb leánynevelés ügyére. Ajánlja, hogy addig is, mig az országgyűlés törvényileg elrendelhetné az ország nagyobb városaiban női középiskolák állítását, a nőnevelés céljából alakult nőegyleteket az állam segélyezze. Végül a népoktatási töivény módosítása tárgyában kijelenti, hogy Ő örülni fogna, ha ezen törvényben lefektetett elvek 40—50 év múlva átmennének a va lóságba, de gyakorlati tapasztalásból tudja, hogy vannak e törvénynek egyes bajai, melyek mig ki nem igazittatnak, a törvényt 200 év múlva sem lehet végrehajtani. Óhajtja, hogy a módosítások lehetőleg gyorsan tétessenek meg, de a nélkül, hogy a megalkotott törvény egészben újra vita tárgyává tétessék. Irányi Dániel kikel a kormány ellen, mivel a népnevelés ügyét elhanyagolja s a népnevelési törvény végrehajrása tekintetében a legnagyobb erélytelenséggel jár el. Első vádját azzal támogatja, hogy a minisztérium 69-ben, akkor, amidőn a méntelepekre 400,000 ftot irányzott elő, a népnevelés költségeit 250,000 ftban állapította meg; s mig az udvartartás költsége az idén 1 millióval emeltetett, addig összes népoktatásunkra 1.200,000 ft. adatik. A másik vád indokolására több példát hoz fel; a sok közül megemlítendő az, hogy a miuisztor nem ' épes eleget tenni a törvény azon kívánalmának, mely szerint, ha a hitfelekezetek a megszabott feltételeknek nem felelnek meg, az iskolát maga az állam vegye át. Szemére veti továbbá a minisztériumnak, hogy a kath. papság előtt meghajol, fél a szabadelvüségtől, mit az által tanúsít, hogy a polgári házasságot, a vallásszabadságot még mindig nem honositotta meg. A vallásszabadság hiányát leginkább érzik szerinte a nazarénusok, kiket a papok üldöznek azért, hogy legalább fizessék a stólát, ha már az egyházból kiléptek és a templomba nem járnak is. Az üldözést azonban, melyhez a törvényhatóságok és bíróságok is segédkezet nyújtanak, nemcsak a katholikus papok, akik már elfelejtették a katakombákat, hanem a protestáns papok is gyakorolják, megfeledkezvén arról, hogy maguk is nem régen még üldözés tárgyai valának. És a szegény elhagyott emberek évek óta könyörögnek segítségért a kormánynál, a törvényhozásnál; süket füleket találnak ott és emitt. Mindezeknél fogva hat. javaslatot nyújt be, melyben a kormányt oda utasíttatni kívánja, hogy a vallás szabad gyakorlata és a polgári házasság iránt mielébb terjesz^zen a ház elé törvényjavaslatot. Csengery Antal nagyobb részt az előző szónoklatokra reflektál. A külföldi tanárok behívására nézve kijelenti, hogy több sikert várna attól, ha nem ifjú tanerők, hauem a legkitűnőbb szakképességük hivatnának 18*