Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-03-02 / 9. szám

meg nem rendes tanszékre, hanem azon időközökben, midőn saját egyetemükön a külföldön szünetet tartanak. Ezután azon bajnak, mely az iskola egészségügyi részének elhanyagolásában áll, orvoslását sürgeti; ez pedig szerinte egy jó tanrendszer felállítása által eszközölhető. A képviselőknek, akik a vita folyamában kiemelték, hogy a népiskolai törvény nem hajtható végre, mert ime a tankötelezettség még nincs végrehajtva, azt feleli, hogy ha abböl akarunk következtetni Európa bármely államában fenálló iskolai törvények jóságára, valyon a tankötelezettség elve teljesen érvényesittetik-e : akkor a világ összes iskolai törvényeit el kellene Ítélnünk, mert amaz elv egész kiterjedésében mai napig még egy államban sincs végrehajtva. Ez állítására vonatkozólag számos adatot felsorolván, azon panaszra felel meg, hogy a felekezetek nem szoríttatnak kellőleg az iskolai törvények megtartására. Mi történik akkor, úgymond, ha az állam a felekezeteknél a 3-szoros megintést végrehajtja ? Az, hogy kizárólag az államnak kell kezébe venni az egész közoktatás ügyét; már pedig amilyen igaz szerinte az, hogy az állam intervenciója nélkül soha az ujabb időkben nevezetesebb lendületet a közoktatás ügye nem vett, szintoly igaz az, hogy a legnagyobb visszaesés volna egyedül az államra bizni az iskolaügyet. Ha a közoktatás ügyét valóban fejleszteni akarjuk, akkor azt főleg községivé kell tenni. Áttér ezután az ingyenoktatás elvére, melyet fejletlen anyagi viszonyaink közt nem tart elfogadhatónak. Ami a tanfelügyelői intézményt illeti, igazat ad azoknak, akik kívánják, hogy a tanfelügyelők hatásköre öszhangzásba hozassék a közigazgatási tisztviselők hatáskörével; de ha ezt el akarjuk érni, nem a népnevelési, hanem a közigazgatási törvényeket kell módosítanunk. Az internátus kérdését vévén bírálat alá, helyesli, hogy a törvényhozás a tanitóképezdékből az internátusokat kihagyta ; helyesli ezt egyrészről költségkímélés tekintetéből, másrészt meg azért, mert magát az internátust nem tartja célszerűnek. Előadását azzal fejezi be, hogy kimondja, miszerint azoknak nagy része, amik a vita folyamában a népoktatási törvény revíziója mellett felhozattak, alaptalanok és oly hibák, melyek nem a közoktatási törvény keretében orvosolhatók, amennyiben orvosolhatók, részben pedig olyanok, amelyeknek megváltoztatása egyátalában nem érdemli meg a revízió nevét. Külföldi egyház és iskola. Vallásügyi mozgalmak Németországban. Németországban is élénkül a mozgalom a hitvallások körül. A jelenségek mind határozottabb körvonalait mutatják a pártoknak, melyeknek egyike a maradást, a másik a haladást fogadta jelszóul. A maradók feltétlen tiszteletet s kötelezettséget követelnek a muH hagyományai iránt. Szerintük az ev. egyház egy erős vár, de melynek védfalát a 300 óv előtt megállapított dogmák képezik ; ezeknek megváltoztatása veszedelmes rést tárna fel az ellenség előtt. E védfal fentartandó minden áron. Másfelől azok részéről, kik az észszerű reformálást már szükségesnek tartják, egyre nyiltabbau emelkednek az intő hangok, melyek az egyház hajójának a maradás zátonyán megfeneklését jósolják vészteljesnek ; egyszersmind felkölteni törekesznek a közrészvétet az egyháznak e ferde helyzetéből kiemelésére. Az elvitázhatlan, hogy az egyház a maga dogmarendszerével és a haladó kor felvilágosultságával mindellentétesb állást foglalnak el egymással szemben. Vagy simulni kell egyiknek a másikhoz, vagy a növekvő súrlódás folytán egyiknek a másik előtt végül legyőzötten elbukni. Hogy az ellenkezés végsőig feszítésével, a felvilágosodás elleni harc utoljára is a dogma-rendszer halomra omlása lenne, azt alig fogja valaki kétségbe von hatni. Igy csak az lehet a kérdés, akarja-e az egyház magának biztosítani a jövendőt, akar-e az emberiség erkölcsi fejlődésénél továbbra is fontos tényezőként szerepelni, ez esetben jogosultnak kell ismernie a szabad vizsgálódást dogmái körül is ; vagy pedig üdvösebbnok tartja-e, az eredményt előre látva, folytatni a harcot a szabadság, miveltség ellenében, s végül a rég kihalt dogmákkal együtt roskadni a sirba ? A protestantizmus alapelve az észszerű fejlődés. A miut erről lemond, azt a hatalmat, a mely létre hozta, azt a fegyvert, mely mükörét biztositá, Önkényt elveti, s önmaga hívja fel a legsujtóbb ítéletet önönmaga ellen. Mint már e lapok egyik mult számában felhozva volt, a brandenburgi provinciális kir. consistorium, dr. Sydow lelkészt, mivel a szentírás tekintélyére s Jézus születésére nézve az egyháznak a reform, korában elfogadott, illetőleg megállapított dogmáitól eltérőleg nyilatkozott, hivatalától megfosztá. A királyi consist. ez ítélete azonban távolról sem talált köztetszésre, sőt az üldözésbe vett szabad vizsgálódásnak, csak még több más bajnokait hívta a küzdtérre a lerert helyébe. Ugyancsak a lelkészi karból többen nyíltan kárhoztatták ez Ítéletet, mint a lelkiismereti szabadság önkényszerü megsértését. Hoszbach, Lisko, Matz, Müller, Platz, Rhode s még több lelkészek folyamodást intéztek az ev. főegyháztanácshoz, *) melyben megsemmisíttetni kérik a kir. consistoriumnak Sydow ellen hozott ítéletét. A kérelmet a meggyőződés őszintesége, hivatkozással az egyház alapelvére, figyelmeztetéssel a szabad vizsgálódást tiltó irány vészes következményeire, férfias bátorsággal indokolja. Itt közöljük a folyamodvány kivonatolt tartalmát. Az aláírók mindenekelőtt kijelentik, hogy mind abban, mi Sydow ellen a hivatal megsértés vádjakép hozatott fel, vele teljesen egyetértenek ; a szentírásra, a régi hitvallásokra s egyházi rendre vonatkozólag ők is határozottan az evang.-tól megengedett, a protestantizmustól *) Prot. Kircbenzeitung, fúr daa ev. Deutschland, Nr. 3.