Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-03-02 / 9. szám

Tizenhatodik évfolyam,. 9. sz. Budapest, Március 2. 18 73 PROTESTÁNS LAP. Szerkesztő- és Kiadó-hivatal: Mária-utca 10-dik sz,, els6 emelet, Előfizetési dij : Ilel y ben házhozkordütssal s vi(lékre postai küldéssel félévre 4 ft, 50 kr, egész évre 9 frt.Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. •m Kiknek előfizetése az évnegyed végével lejár, előfizetésük megújítására kéretnek fel. Teljes példányok még mindig kaphatók. Nézzük a jövőt! III. Mórt tartja a köznép a fecskét sérthetetlen madárnak ? kérdi valahol Bulwer, s ezt feleli: mert a fecske ugyancsak a köznép hajlékának eresze alalt rakja fészkét. Tökéletesen igy vagyunk minden véleményuyel, mely valamely testület kebelében magát megfészkelvén, annak kedves házi madara lett. E sérthetetlen házi madarat bolygatni annyira piaculum, hogy az esetben még az oly szabadgondolkozásu ember is, mint a mi derék veteránunk, Hajnal Abel, kötelességének tartja a vakmerő rendbontók ellen felszólalni s a világot a fenyegető veszedelemre figyelmeztetni, elővigyázatra inteni. Ugy kell azon vakmerőknek ! Minek bántják azt, amit a megszokás oly kedvessé tett. Ott van Sydow, a hűséges lelkipásztorkodásban és a tudomány mivelésében megőszült jeles férfi; még az is megjárta a megszokott jó házi madár miatt. Az olyan dolgokat legjobb magának tartani, s azokról senkinek nem szólani. Ha mégis mint papnak, professornak szólanod kell: csépeld az üres szalmát, ezért senki sem bánt, csak a házi madarat ne bolygasd. Mikor 1855-ben Debrecenben a boldogult Aranyit meglátogattam, természetesen csakhamar theologiai dolgokra került köztünk a szó. Az öreg ur épen beszélő kedvében volt és oly szabad nézeteket nyilvánított, hogy én ismervén dogmatikai kéziratát, nem titkolhatám el csodálkozásomat a hallottak felett, melyekben a legszélsőbb vallási liberalismus volt kifejezve. „Hja — mondá a derék öreg, — ha dogmatikámat ugy adhatnám ki, amint gondolatomban van, Európa elbámulna, de nekem végem volna. * — íme ez a leghangosabban szóló példa arra, hogy mily hatással van az érintett társadalmi irány a gondolat szabad fejlődésére. Szeretik közönségesen a vallási liberalismust, de csak addig, míg szűr alól beszélő alakban szerepel, mig vizet nem zavar; de végezetre is azt tartják, hogy „mundus vult decipi, ergo decipiatur* és valljuk meg az igazat, okosságnak ez mindenesetre okos. — Igaz, hogy e kényel• mes bölcseséget követve a világ soha egy lépést sem haladt volna előbbre; de erre mi gondjuk azoknak, kiknek a status quo mellett jó dolguk van. Különös azonban az egészben csak az, hogy azon férfiak, kik az apostoli hitforma metaphysicai tantóteleinek betűszerinti értelméhez való ragaszkodást s e feletti ellenőrködést lélekbenjáró vallási kötelességnek állítják, holott a dolog természeténél fogva soha semmi ember fiának nem adatott rendelkezhetni embertársának benső hite és meggyőződése felett, ugyanazok, ugy látszik, a hiszekegy azon egyetlen tételével semmit sem gondolnak, mely gyakorlati irányánál fogva akaratunk és rendelkezésünk alá esik és az egyházi élet alakulására mind elejétől fogva leginkább döntő befolyással volt, értem a szent és közönséges anyaszentegyházról szóló hitcikket, melynek gyakorlati jelentősége végelemzésben nem más, mint hogy minnyájan, kik Krisztust Urunknak valljuk, az irás szavai szerint, egymást azon egységes test tagjaiul tekintsük egymást segitsük, egymás terheit, hordozzuk.