Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1873-02-16 / 7. szám

tagokon kivül az iskola összes tanítói legalább tanácskozó tagjai legyenek az iskolaszéknek. 9) A látogatásnál az iskolaszék részéről kiküldött tagnak csak figyelő szerepe legyen. Netalán előforduló megjegyzések csak a tanórák végezte után tárgyaltassanak. Az iskolaszéki tagok láto­gatásai csakis az iskola administrativ részére vonatkoz­hatnak, tehát az iskola belszervezetére nézve a törvény több szabadságot engedjen a tanitónak s nagyobb bizal­mat helyezzen lelkiismeretességében. 10) A törvénynek meg­felelő népiskolák által kiállított bizonyítványok általános érvényességgel bírjanak s az onnan kikerült tanuló ne tartozzék a középtanodákbai belépése alkalmával felvételi vizsgát adni. 11) A törvény 53. §-a, mely a 49-ikkel ellenkezik, töröltessék el. 12) Az egylet mindennemű könyvegyedáruság ellen nyilatkozik. A behozandó iskola­könyvek helybenhagyhatósága fölött az országos oktatási tanács jóváhagyása fentartatván, a tanitóegyletek hatá­rozzanak és intézkedjenek. 13) A képezde- és mintatani­tók fizetései emeltessenek fel és adassék nekik ötödévi pótlék. 14) A falusi tanitó fizetése, lakáson és kerten kivül legalább 500 frt, a városi tanítóé legalább 600 frt, a segédtanítóé legalább 400 frt legyen. Az ötödévi pénzpótlék addig nyujtassék, míg a fizetések 800 frtig, ille­tőleg 1000 frtig emelkedve nincsenek. 15) Hol a tanítói állomás nagyobb a 144. §-ban meghatározott fizetéssel van összekötve, az alább nem szállittathatik. lő) Állapít­tassák egy országos tanítói nyugdíjintézet; azon esetben, ha ehez az állam vagyona elégtelen volna, fordíttassanak e célra a szokásos segélyezések. 11) Hazánk összes nép­tanítói , nem tekintve a tanodák jellegét, a melyeken működnek, 2 százalék fizetési levonás utján érette ará­nyos nyugdijat húzzanak az országos tanitónyugdijintézet­ből. 18) Egy tanfelügyelő 100-nál több községben az is­kolai felügyeletet nem gyakorolhatja a kívánatos jó ered­ménynyel. 1 JL 1 mjf^Lm dl ^^L Nyilatkozat az „Egy főiskolai tankönyv" ciraü könyvismertetésre A Prot. Egyh. s Isk. Lap folyó évi 1—4. számaiban egy eddig ismeretlen nevű, kezdő ird kísérelte meg egy­háztörténelmi tankönyvemet ismertetni. Ismertető a szeretet és kegyelet nyilvánulásából gúnyt ü z. Az utrechti egyetem tanári kara-, s a hall­gatóság előtt tartott értekezésében nevezhette Komáromi Csipkés György a tanuló ifjúságot „florentissima stúdiósáé juventutis corona"-nak, midőn én hasonlót tevék, meg­rovattam. Az ifjúságot „zöldelő koszor u" cimmel il­letni nem lehet többé, „lábas koszorú" travestálással tétetik az nevetségessé. Háuy tisztes ajk nevezé és nevezi a tanulóságot: haza és egyház reményeinek ? Ki látott lábas reményt ? ezt foghatják némelyek kérdeni ezentúl. Ismertetőnek a bölcsészeti fogalmak­hoz és irályhoz érzéke nincs. 0 nem érti meg Baur után sem, miként „valódul, jön, fejlik, terjed" az isten országa. Dr. Kovács Ödön méltán és helyesen használta ama ki­fejezést, tőle vettem azt. (Prot. Tudom. Szemle. 1869. év. 302. 1.) Egy bölcsészeti szellemű angol iró 10 kia­dást ért müvében tanítja, hogy a keresztyén jellem nem számítás és küzködés fokozatain jut el gyakorlatilag he­lyesre, hanem mintegy rögtönös indíttatás (impulse) ál­tal ; az erkölcsi érzéknek oly gyors-készen kell megszó­lalni, mint a mikép a megzendített zeneszer adja vissza a hangjegyeket ; az erkölcsi érzület, nevezetesen a b e 1-vágyés külkötelem ez absolut öszhangja (this absolute harmony of inward desire with outward obligation. „Ecce Homo" 300-ik lap) = a szentség stb. Hiába irá ezt a híres angol szerző (és igy a kifejezést nem én találtam), én azt nem használhatom, mert ismer­tető nem érti azt. Ismertető azt sem érti, a mit idézett mű írója igy értelmez : létezik a szent lélek jelenléte által hatályosított olvféle lelkesedés (enthusiasmus), mely a vétket lehetlenné teszi ; az erény, mint a vétek ellentéte , ily esetben, igenis, természetes szülemény gyanánt jelentkezik küzdelem nélkül. Itt az ősrégi ma­gyar szó a „jószág (= jóság)" jobban kifejezi a szentség testleges nyilvánulását, mint a durvább „erény" szó. A müvemben megrótt, „repülő sült galambnak" csúfolt esz­mét a tudós világ én előttem már 10 kiadásban élvezé. A kerületi egyházat sem én neveztem először „az eréüy egyedüli nagy iskolájának" (School of Yirtue) és „a világ erkölcsi egyatemének" (Morál University of the World). Cicero mondhatá „o tempóra, o móres!", nekem „a terek és idők keretén tul terjesztés" fogai-, mát használnom nem szabad. Száz példával igazolhatnám ismertető járatlanságát a bölcsészeti ós szakirodalom te­rén, hiszen neki, a mit csak tőlem hall és olvas, az mind uj, eredeti és sületlen, a máséit is nekem tulajdonítván. Ismertető továbbá tömérdek szóujitást, pu­rizmust vet szememre, holott három általam alakított szavon kivül (e három ez: hitész = theologus, szigornok = asceta, szövegész = exegeta) a többiek mind meg­voltak korább s használtattak mások által évek óta. A k o r n o k (presbyter) szót meg lehet találni a Prot. Egyh. s Isk. Lap 1859-ik évi 39. számában, nem én csi­náltam, de helyesnek tartom ; a „kor" lényeges és ős fogalmától miért ne volna nevezhető magyarul a presby­ter, ha p. o. a cardinalis, puszta küllemről, a ruhasziu­ről bíbornoknak neveztethetik ? Az ordinatio szót én „papi rendbe a v a t á s-sal adtam viasza, s a rendeme-14

Next

/
Oldalképek
Tartalom