Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-02-10 / 6. szám

tebb világi, sőt értelmesebb s olvasni szerető közrendű hitrokonainkat is, valamint a néptanítókat e folyóirat pártolására hatályos szavakban felhívni méltóztassanak, megjegyezvén, miszerint a feles számú példányokat bölcs belátásuk szerint méltóztassanak tehetősebb, tekintélyesebb s buzgó világi hitrokonainkhoz küldeni, mint szintén azon lelkésztársainkat, kik a Figyelmezőt járatják, melyben a külön felhívás már benne- foglaltatik, figyelmeztetni, hogy a most küldött felhívást gyűjtés végett adják másoknak. Nem épen a szerkesztő érdekében kívánom én pártolni és pártoltatni a Figyelmezőt, noha az is megérdemli, hogy fáradalmas és küzdelmes munkássága jutalmaztassák, a folyóiratra tett költségei megtéríttessenek; hanem kivánom pártolni az elvek s elloglalt álláspont érdekében, melyek diadalra jutását szivemből óhajtom s velem együtt óhajtani kell minden önkormányzati jogainkat féltő, azokhoz ragaszkodó protestáns embereknek, annyival inkább, mert a történelemből megtanultuk, miszerint a haza s nemzet szabadságának is véd bástyája volt ós lesz mindenha protestáns autonomiánk. A kegyelemnek istene, ki a legnehezebb körülmények közt sem hagyta el, n e m hagyandja ele válságos időben is egyházunkat s annak hü fiait, igazgassa sziveinket az igazság hű követésére, bírjon, mindnyájunkat a pusztában kiáltó szó meghallás á r a, önkormányzati jogunk m e 1-letterősmegállásra, még ha gunyo Itatnunk kellene is e 1 v h ű s ég ü n k é r t. Az idő megmutat mindeneket, s elválasztja a tiszta búzát akonkolytó 1!" Minő kenetteljesség, minő jámborság, minő hypocrisis és minő kegyetlen indulat e szavakban és a sorok közt. Beillenék valamely protestans-jezsuita Ober Konsistorial-Rath tollába, vagy akár szent Arbuez Péter ajkaira. Nem azon botránkozunk meg, hogy a f ő t i s zteletű püspök ur praenumerans - gyűjtővé nevez ki minden esperest, minden papot és minden jóra való lelket Tiszántúl: ezt teheti szabad tetszése szerint, teheti a Figyelmező vei s tehetné bármely más prot. vallási vagy nem vallási célú irodalmi vállalattal szemben is, ha akarná. Azt sem lehet tőle rosz néven venni, hogy a Figyelmezőt ajánlja. Az Oraculimiot fen kell tartani! De meg Révész Imre, bárminő extravagantiákat kövessen el az iskolaügyben, azzal a szerencsével bír, hogy mindig érdekes, s egyéb téren szerzett magának annyi érdemet s oly gazdag ismeretforrással rendelkezik, hogy irodalmi vállalatait akkor sem hagyhatjuk figyelem nélkül, ha vele egy nézeten nem vagyunk. Hanem botrány az, hogy a főtisztelet ű püspök ur nem akar tudni sem azokról, kik a Figyelmező hírhedett iskolaügyi nézeteivel egyet nem értnek s a lehetőség határán kivűl eső vétek gyanánt tűnteti fel azt a vakmerőséget, melynél fogva némelyek az egyedül üdvözítő Figyelmező nyájához nem tartoznak, mely vétekben pedig nem csak egész superintendentiai testületek, hanem egy sereg pap is tartozik Tiszántúl. Botrány továbbá az, hogy afőtiszteletű püspök ur a felől akarja mystificálni a közönséget, hogy a tiszántúli lelkészek esküvel vannak kötelezve meghódolni a Figyelmező csalhatatlan betűi előtt. Botrány végezetre, hogy egyebeket mellőzzünk, az, hogy a főtisztelet ű püspök ur szerint a felekezeti iskola az „életgyökér," az egyház pedig, a hivek lelki közössége, „csak lombkos z o r u," csak diszitmény ós mellesleges dolog! Protestálunk az egyház fogalmának ezen lealacsonyitása ellen, mely tudvalevőleg a szentek egyessége, Istenben való életközösség, melynek örökre fen kell maradnia, bármi történjék is az ABC és a kétszerkettő-tanitásával ! Protestálunk azon törekvés ellen, mely a papok lelkiismeretét meg akarja kötözni a felekezeti iskoláztatás tekintetében, holott más alapot senki .sem vethet, azon kivül, mely egyszer vettetett, s melyre kizárólagosan tettünk fogadást! Protestálunk az evangeliumi szabadság megszorítása ellen, melyen egyházunk újra felépült, s melyet a püspök ur hivatali tekintélyével visszaélve, a pártok szükkeblűsége által meg akar rontani. Protestálunk azon képmutatás ellen, mely midőn a „compelle intrare" r. kath. elvet a legszembeszökőbb módon erőszakolja, a protestáns szabadság kizárólagos védelmezőjének adja ki magát, — s midőn a nemzeti közakarat által szentesitett törvény megdöntésére kezet fog az ultramontanokkal, az alatt azt hirdeti, hogy a haza ós a nemzet védbástyáit erősiti! Több pap Tiszántúlról.