Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-12-14 / 50. szám

lomban. Az egyház körén belül csak azon esetben üdvösek és jogosultak a változások, ha megmaradnak az egyedül biztos alapon, a Jézus Krisztus tiszteletén. Valamint Önök, ugy mi is hiszünk a szentírásban. Önök kinyilatkoztatták ezt Kölnben, mi pedig most valljuk be, sőt még hozzá teszszük, hogy a szentírásnak azon alapnak kell lennie, melyen Isten országa felépül. Nagyrabecsüljük az egyházi atyákat is: Ambroziust, Augusztinust, Chrysostomust s a több másokat ; hanem lényeges különbséget teszünk az isteni sz<5 és az emberi szó között, ha mindjárt a legjobb keresztyéné volna is az. Igaznak tartjuk, a mit a legnagyobb egyházi tanitó Augusztinus irt Hieronymusnak : Csak a kanonikus könyvek iránt viseltetem azon tisztelettel, hogy erősen hiszem felőlük, miszerint nem tévednek. A többieket illetőleg nem hiszem, hogy a mit mondanak, csupán azért, mert azok mondják, igaz volna. Hogy az egyház regeneratiója helyes, üdvös, hathatós és tartós legyen, első kellék reá nézve, hogy ne maradjon meg állva az egyházi atyáknál és az első századok zsinatainál ; a forrásból meritsen, ne pedig a folyamból. Az Istentől ihletett szentirásig kell visszamennie, egészen Jézus beszédéig, mely — mint ő maga mondja, megitél minket az utolsó napon. (János 12. 48.) Magából Jézus Krisztusból kell indulnia, a legfőbb lényből, ki „minden mindenekben." „Más fundamentumot senki nem vethet azonkívül, a mely egyszer vettetett, mely a Jézus Krisztus" — irja az apostol a korinthusbeliekhez (I. Kor. 3. 11.) és maga Jézus is azt mondja: „A növények, melyeket nem az én mennyei atyám ültetett, ki fognak tépetni." Mi hisszük, hogy a Krisztusnak beszéde életnek beszéde, és hogy a keresztyén egyháznak élőnek kell lennie, nem pedig holtnak. Hojy pedig a test élő lehessen, az egyes tagoknak is élőknek kell lenniök, és Önök maguk is azt nyilatkoztatták ki Kölnben, hogy csak az érdemli meg a keresztyén nevezetet, a ki szivében keresztyén életet hord. Az egyház regeneratiója eszerint tehát csak akkor lesz lehetséges, hogy ha az ngyes lelkek regeneratiója megtörténik. „Minekutána meghaltunk volna a bűnben, feltámasztattunk a Krisztussal egyetemben" — mondja a nagy apostol az efézus- és kolossebelieknek. Ezt az uj életet pedig egyedül a szentlélek eszközölheti. Az első egyház pünköst ünnepén a szentlélek kitöltetése által alapíttatott: valamint akkor, ugy ma is nagy szükség van reá. Nem csodaszerü pünkösti ajándékokat kérünk mi, nekünk a Lélekre van szükségünk, mely megfeddjen a bűnről (János 16. 8.), megölje a testiség cselekedetit, „s a hitet adja" az igazság, erő, öröm, vigasztalás, szeretet és remény lelkére. „A kiben nincsen a Krisztus lelke, az nem övé" mondja az irás (Róm. 8. 9)* A Lélek, mely, midőn Isten a világot teremte, a vizek felett lebegett, uj népet fog teremteni. Kérjük ezt, mi kik az atyának, a fiúnak és a szent léleknek nevében vagyunk megkeresztelve, kérjük ezt, szünet nélkül hangoztatva üdvezitőnk e szavait: „a ti mennyei atyátok ád szent lelket azoknak, a kik ő tőle kérendik." (Lukács 11. 13.) Ennek szünetnélküli kitöltetését kérjük Önökre, mi reánk, és „minden testre," — a mint ő azt megigérte, hogy uj keresztyénség alakuljon, mely valóban egy legyen Krisztussal, s tagjai engesztelő halálában higyjeuek, s bensőleg érezzék, hogy „az ő teste bizony étel és az ő vére bizony ital." (János 6. 55.) Önök Kölnben egyességről beszéltek. Eszünkbe jutnak üdvezitőnknek e szavai : „Hogy mindenek egyek legyenek, miként te atyám én bennem, és én te benned, ugy legyenek ők is egyek mi bennünk" ; és mi óhajtjuk ezen fohászának teljesülését. Adja Isten, hogy mindenek, kik a keresztyén nevezetet szeretik, ezen szellemtől legyenek áthatva ; egy urat, egy Istent, egy hitet valljanak, és majdan egy napon, az ur akarata szerint, egyesüljenek. Különösen szeretettel emlékezünk meg a római katholikusokról, a kik a pápa kormánya alatt élnek és óhajtjuk, hogy vezérelje őket Isten ama igazságra és szabadságra, melyet az ő gyermekei számára tart fenn, hogy igy befejezve legyen a nagy mű, mely a mi erőnket felülhaladja. Az Önök elnöke emlité Kölnben, hogy az egyesítés e nagy műve a „felülről jövő áldástól" függ. Ez a mi hitünk is ; emberek előtt lehetetlennek látszik, de „Isten előtt minden dolog lehetséges." Tisztelt urak, barátok és testvérek! Fogadják jó kivánatainkat keresztyéni elnézéssel. Az Önök közt keletkezett mozgalom örömünkre szolgál; az öröm pedig megnyitja a sziveket. Elmondottuk hitünket bizonyos dolgokra vonatkozólag, és ha Önök nem is osztják azt mindenben teljesen, reméljük mégis, hogy iratunkat barátságtalanul nem fogadják: „Az ur akarja, hogy „a kicsinyek" ne vettessenek meg! Ajánljuk magunkat, drága barátok és testvérek, keresztyéni szeretetükbe. Áldást esdünk az égből Önökre és munkájukra s a távolból küldjük üdvözletünket, mig majdan egyesülhetünk Ő általa, a ki az ut és az ajtó az atyának házában. Az Evang. Alliance genfi bizottmánya által egybehívott és 1872. september 22—30. napjain megtartott értekezlet nevében. (Következnek az aláírások.) (E. F.) A zürichi kanton egyházi zsinatáról . Mivel nov. 12. és 13-ik napján az egyh. zsinat be nem fejezhette az egyh. törvényjavaslat feletti tanácskozást, főt. F'insler superintendens dec. 4-ikén hivta ujolag össze a zsinatot. Mintegy 120 lelkész volt jelen Finaler sup. elnöklete alatt. Először az egyházi törv. javaslat vitattatott meg a 48. §-tól végig és elfogadták nagyobb részint a kiküldött bizottság javaslatát. Ezután a megválasztott esperesek erősittettek meg hivatalukban; majd a jövő évi zsinat prédikátorára adatott be a szavazat és Láng zürichi lelkész választatott meg, Meyli lelkész, orthodox ellenében. Végül superintendens ur tartá bezáró beszédét, ós igy a zsinat félnap alatt bevégezte a mult hóról elmaradt toendőit.