Protestáns egyházi és iskolai lapok – 15. évfolyam – 1872.

1872-12-14 / 50. szám

igen igénytelen napszámosa vagyok. De ennyiben hiv aka­rok ezutánra is maradni, a mig élek s ez egyház javát munkálni, csekélységemhez képest nem szűnöm. Görömbei Péter, eperjeskei ref. lelkész. Alvinci Péter levele Kanizsai Pálfi Jánoshoz : Nagyszombat, febr. 23. 16*31. *) Mind a kétféle béke a mi megtartó urunktól. Le­veleteket, mint kellett, testvéri szeretettel vettem és ol­vastam ; a nekem tulajdonított tekintélyt el nem ismer­hetem ; ha valamit tehetek, az másokhoz képest csekély­ség. Tőletek azonban rosz néven nem veszem. Mert ha tehetnék is valamit, őszinteségtek mitsem von le mások beszédéből, a mi dicséretes érzület. Magamról pedig aka­rom, hogy szerény állásomat ismerd el s ezentúl nekem olyat (tekintélyt?) tulajdonítani ne merészkediél. Közben­járástokat a mi illeti, annak nálam megvolt a maga súlya. A kapitány ur levelét a folyamodványnyal együtt ő kir. fölségének átadtam. De mivel a rendkívüli adót orszájjla­kosok közvégzése rendelte, tagadta, hogy az alól valakit feloldhasson. Mindazáltal nemzetes Szepsi János ur véle­ményezéseig elhalasztotta. Az ügyet tehetségem szerint előmozdítom s titeket adott alkalommal tudósítalak. Kí­vánom, éljetek boldogul. Nagyszombat febr. 23-kán DeYs In Ira fYrorls sVI respICIat hostes Meos évben, jóakaró testvéred a Krisztusban P. Alvinczi Péter. (Másolatból. Acta religionaria protestantium in Hungaria tom. III, a nemzeti muzeumban). Latinból közli: G a r á d y. Külföldi egyház és iskola. (ft) Egy érdekes felirat. A f. évi szeptember hóban Genfben ülésezett „E v a n g. A 11 i a n c e" bizottmánya számos ülési tag aláírásával egy feliratot intézett német és francia nyelven Döllinger ós Schulte tanárokhoz, mint az ó-katholikusok fejeihez azon kérelem kijelentésével, hogy ez, mint közérdekű irat, nyilvánosságra hozassék. Azon helyzetben vagyunk, hogy e feliratot megjelenése után azonnal közölhetjük olvasóinkkal; a következőkép hangzik: Németország és a többi tartományok ó-katholikusaihoz. Tisztelt kedves barátaink ! Különböző hitvallások és nemzetek evangelium szerinti keresztyénei, kik egy közös hitben egyesülve ugyanazon időben gyűltek egybe Genf­ben a keresztyénség jelenkori helyzetéről tanácskozandók, midőn az Önök követei Kölnben üléseztek, fordulnak most a Jézus Krisztusban vetett közösség érzetében önökhöz. *) V. ö. Prot. egyh. és isk. lap 1872. 39. sz. Benső részvétünkkel kisértük lépésről lépésre ama nagy válságot, a melyet Önök most átélnek. Éreztük a szenvedéseket, melyekeG Önöknek tűrniök kellett, az ál­dozatokat, melyeket hozui kénytelenek voltak, az üldözé­seket melyek Öaök közül nem egynek jutottak, osz­tályrészül s bámulattal szemléltük ama valódi keresztyéni hősiséget, melynek eddig jelét adták. Az Önök lépése kétségkívül a legnagyobb és a legfontosabb tényező életük folyamában és tökéletesen alkalmas arra, hogy a mai anyagias századnak megadja az irányt, emlékeztetve azt a lélek és az örökkévalóság magas javaira. Engedjék tehát Öoök meg nekünk, hogy a tenger partjairól, a hol gyülésezési városunk emelkedik, s a magasra nyúló és a teremtő hatalmát hirdető Alpesek lábaitól, készséggel fordítsuk önökre tekintetünket, hogy ezáltal benső rokonszenvünknek kifejezést adjuuk ; s buzgó imánkat a mindenható zsámolyához küldjük esedezvén, hogy az önök sajkájukat őrizze meg még most a tenger zajló hullámaitól, majd egykor pedig juttassa el a csendes kikötőbe s adja meg önöknek a biztos nyugodalmat és „ama békét",-mely többet ér minden földi jónál." Azonban kérdeui fogják Önök tőlünk, kik vagytok ti, kik igy fordultok hozzánk ? Joguk van e kérdéshez és mi kötelességünknek ismerjük, felvilágosítást adni arról. Annak őszinte bevallásával kezdjük ezt, hogy mi saját erőtlenségünk teljes tudatával közeledünk önökhöz. Töb­ben Önök közül magasan állanak nálunk a tudomány birodalmában: ismerjük és becsüljük őket. Elismerjük a szellem hatalmát gondolataikban és tetteikben. Tudjuk jól, hogy egyedül Isten adhatott nekik erőt ama nagy mü elkezdésére, melyet a maga valódi nagyságában csak az utókor méltányolhat eléggé. És ezeket elismerve és vallva semmi áron sem bocsátkozunk meggyőződéseik taglalásába, csupán arra szorítkozunk, — a mit önök méltán megkí­vánhatnak tőlünk, — hogy őszinte vallást tegyünk hi­tünkről. A barátság legelső feltétele is az, hogy a szivek megnyíljanak és bizalomteljesen közeledjenek egymáshoz­„Egy a közbenjáró Isten között és az emberek kö­zött, az ember Krisztus Jézus" — mondja a szentírás, (1. Timoth. 2. 5.) ós mi hisszük azt. Tudjuk jól, hogy a papi hivatal Isten adománya az egyházban, elismerjük, hogy annak nagy hasznai vannak, és becsüljük azt Az ur szolgái tanítsanak és intsenek ; de azt nem hisszük, hogy istenünkhöz csupán csak általuk közeledhetnénk. „Senkisem mehet az atyához, hanem csak általam" — mondja Jézus és mi e beszédéhez tartjuk magunkat. Nem emberektől függ istennel való közösségünk, hanem egye­dül Krisztustól, az ő beszédétől és azon hittől, melylyel ezt elfogadjuk. „Egy a ti mesteretek, a Krisztus, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok," — mondja Jézus. (Máté 23. 8.) Általa jutunk mi istenhez, miként Pál magyarázza, (Zsidók 7. 25. és 10. 22.) hogy elvegyük tőle bűneink bo­csánatát, a békét és az örök életet. Önök gyűléseikben Jézus Krisztust megváltójuknak ismerték el, igy tehát együt­tesen kiálthatunk fel a nagy apostollal: magasztaltassák a Jézus Krisztus általam, mind életemben, mind halá­100*

Next

/
Oldalképek
Tartalom