Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-12-14 / 50. szám

igen igénytelen napszámosa vagyok. De ennyiben hiv akarok ezutánra is maradni, a mig élek s ez egyház javát munkálni, csekélységemhez képest nem szűnöm. Görömbei Péter, eperjeskei ref. lelkész. Alvinci Péter levele Kanizsai Pálfi Jánoshoz : Nagyszombat, febr. 23. 16*31. *) Mind a kétféle béke a mi megtartó urunktól. Leveleteket, mint kellett, testvéri szeretettel vettem és olvastam ; a nekem tulajdonított tekintélyt el nem ismerhetem ; ha valamit tehetek, az másokhoz képest csekélység. Tőletek azonban rosz néven nem veszem. Mert ha tehetnék is valamit, őszinteségtek mitsem von le mások beszédéből, a mi dicséretes érzület. Magamról pedig akarom, hogy szerény állásomat ismerd el s ezentúl nekem olyat (tekintélyt?) tulajdonítani ne merészkediél. Közbenjárástokat a mi illeti, annak nálam megvolt a maga súlya. A kapitány ur levelét a folyamodványnyal együtt ő kir. fölségének átadtam. De mivel a rendkívüli adót orszájjlakosok közvégzése rendelte, tagadta, hogy az alól valakit feloldhasson. Mindazáltal nemzetes Szepsi János ur véleményezéseig elhalasztotta. Az ügyet tehetségem szerint előmozdítom s titeket adott alkalommal tudósítalak. Kívánom, éljetek boldogul. Nagyszombat febr. 23-kán DeYs In Ira fYrorls sVI respICIat hostes Meos évben, jóakaró testvéred a Krisztusban P. Alvinczi Péter. (Másolatból. Acta religionaria protestantium in Hungaria tom. III, a nemzeti muzeumban). Latinból közli: G a r á d y. Külföldi egyház és iskola. (ft) Egy érdekes felirat. A f. évi szeptember hóban Genfben ülésezett „E v a n g. A 11 i a n c e" bizottmánya számos ülési tag aláírásával egy feliratot intézett német és francia nyelven Döllinger ós Schulte tanárokhoz, mint az ó-katholikusok fejeihez azon kérelem kijelentésével, hogy ez, mint közérdekű irat, nyilvánosságra hozassék. Azon helyzetben vagyunk, hogy e feliratot megjelenése után azonnal közölhetjük olvasóinkkal; a következőkép hangzik: Németország és a többi tartományok ó-katholikusaihoz. Tisztelt kedves barátaink ! Különböző hitvallások és nemzetek evangelium szerinti keresztyénei, kik egy közös hitben egyesülve ugyanazon időben gyűltek egybe Genfben a keresztyénség jelenkori helyzetéről tanácskozandók, midőn az Önök követei Kölnben üléseztek, fordulnak most a Jézus Krisztusban vetett közösség érzetében önökhöz. *) V. ö. Prot. egyh. és isk. lap 1872. 39. sz. Benső részvétünkkel kisértük lépésről lépésre ama nagy válságot, a melyet Önök most átélnek. Éreztük a szenvedéseket, melyekeG Önöknek tűrniök kellett, az áldozatokat, melyeket hozui kénytelenek voltak, az üldözéseket melyek Öaök közül nem egynek jutottak, osztályrészül s bámulattal szemléltük ama valódi keresztyéni hősiséget, melynek eddig jelét adták. Az Önök lépése kétségkívül a legnagyobb és a legfontosabb tényező életük folyamában és tökéletesen alkalmas arra, hogy a mai anyagias századnak megadja az irányt, emlékeztetve azt a lélek és az örökkévalóság magas javaira. Engedjék tehát Öoök meg nekünk, hogy a tenger partjairól, a hol gyülésezési városunk emelkedik, s a magasra nyúló és a teremtő hatalmát hirdető Alpesek lábaitól, készséggel fordítsuk önökre tekintetünket, hogy ezáltal benső rokonszenvünknek kifejezést adjuuk ; s buzgó imánkat a mindenható zsámolyához küldjük esedezvén, hogy az önök sajkájukat őrizze meg még most a tenger zajló hullámaitól, majd egykor pedig juttassa el a csendes kikötőbe s adja meg önöknek a biztos nyugodalmat és „ama békét",-mely többet ér minden földi jónál." Azonban kérdeui fogják Önök tőlünk, kik vagytok ti, kik igy fordultok hozzánk ? Joguk van e kérdéshez és mi kötelességünknek ismerjük, felvilágosítást adni arról. Annak őszinte bevallásával kezdjük ezt, hogy mi saját erőtlenségünk teljes tudatával közeledünk önökhöz. Többen Önök közül magasan állanak nálunk a tudomány birodalmában: ismerjük és becsüljük őket. Elismerjük a szellem hatalmát gondolataikban és tetteikben. Tudjuk jól, hogy egyedül Isten adhatott nekik erőt ama nagy mü elkezdésére, melyet a maga valódi nagyságában csak az utókor méltányolhat eléggé. És ezeket elismerve és vallva semmi áron sem bocsátkozunk meggyőződéseik taglalásába, csupán arra szorítkozunk, — a mit önök méltán megkívánhatnak tőlünk, — hogy őszinte vallást tegyünk hitünkről. A barátság legelső feltétele is az, hogy a szivek megnyíljanak és bizalomteljesen közeledjenek egymáshoz„Egy a közbenjáró Isten között és az emberek között, az ember Krisztus Jézus" — mondja a szentírás, (1. Timoth. 2. 5.) ós mi hisszük azt. Tudjuk jól, hogy a papi hivatal Isten adománya az egyházban, elismerjük, hogy annak nagy hasznai vannak, és becsüljük azt Az ur szolgái tanítsanak és intsenek ; de azt nem hisszük, hogy istenünkhöz csupán csak általuk közeledhetnénk. „Senkisem mehet az atyához, hanem csak általam" — mondja Jézus és mi e beszédéhez tartjuk magunkat. Nem emberektől függ istennel való közösségünk, hanem egyedül Krisztustól, az ő beszédétől és azon hittől, melylyel ezt elfogadjuk. „Egy a ti mesteretek, a Krisztus, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok," — mondja Jézus. (Máté 23. 8.) Általa jutunk mi istenhez, miként Pál magyarázza, (Zsidók 7. 25. és 10. 22.) hogy elvegyük tőle bűneink bocsánatát, a békét és az örök életet. Önök gyűléseikben Jézus Krisztust megváltójuknak ismerték el, igy tehát együttesen kiálthatunk fel a nagy apostollal: magasztaltassák a Jézus Krisztus általam, mind életemben, mind halá-100*