Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-12-14 / 50. szám

„Erdélyi prot. közlöny" hasábjain és a „Protestansegylet Évkönyvében", erősebbnek mutatkozott, mint ezen moralpredikációkban. Péterfi József, Erdély egyik legkitűnőbb szónokának itt közlött újévi beszéde kitűnő szónoki mű, élénk, erőteljes, igazi magyar nyelvezettel; de oly jelentéktelen tárgya van (Isten áldása, hogy jövőnket nem ismerjük), mely kellő tért nem nyújthatott az ő nagy ereje kitüntetésére. Valódi remek beszédet csak fontos tárgy fölött lehet irni. Vadas József szinte az első rangú egyházi szónokok közé tartozott, az „Isten igéjében" közlött beszédei ritka világos főről ós nemes, egyszerű szónoki elegantiáról tanúskodnak. Ez áll itt közlött egyik beszédéről is ; mig a másik, egy zsinati beszéd, valóságos rideg theologiai értekezés a keresztyén egyházról, melyben a Helvetica Confessió 17-ik fejezete van feldolgozva. Fábián Dániel ós Medgyes Lajos nevei széles körben ismeretesek, itt közlött beszédeikről tehát fölösleges külön szólani. Basa Mihálytól egy zsinati beszéd van közölve. Ez sem ment a theologiai okoskodásoktól, a mi egyébaránt zsinati beszédben nem is kerülhető el teljesen. Nyelvezete keresetlen, egyszerű, szép. Almási Sámueltől három beszéd foglal helyet. Ezek elütnek a többitől annyiban, hogy egyszerű falusi gyülekezet számára készültek. De ezeken is meglátszik az a szónoki elegantia, mely az erdélyi papok müveit általában jellemzi, s a melyből nekünk magyarországiaknak nagyobb adagra volna szükségünk. A gyűjtemény fénypontja id. Szász Károly emlékbeszéde gróf Kendeffi Ádám felett. Mint óriási cser magaslik ez ki, épen nem a t?rpe bokrok közül, hanem a szép szálas erdőből is, milyennek e gyűjteményt méltán mondhatjuk. Mert az, hogy e beszédekben csak a morál prédikáltatik, móg magában véve nem hiba, s csak akkor válik bajjá, ha egész igehirdetésünk kizárólag ezen irányban terelődik. Az uj erdélyi Prédikátori Tár bizonyosan a legjobb beszédgyüjtemények közé tartozik, részei alaki tekintetben a nálunk szokottnál gondosabb és műértőbb kezekre mutatnak, s épen azért a legnagyobb készséggel hivom fel rá papjaink figyelmét. A szerkesztők ezt az „Erdélyi protestáns közlöny" mellett küldik szét lapjok előfizetőinek jutalmul ; de ugy tudom, külön is megszerezhető nálok. Árát nem tudom, körülbelől 1 ft. 50 kr.-órt kapható a 12 íves kötet. D. G. BELFÖLD. Az egyetemes ev. gyámintézet. Ágostai hitvallású atyánkfiai már régen létesiték egyes egyházkerületeik közt azt a kapcsot, amelyet a helvét hitvallásuak, az önkormányzat és szabadság hibás értelmezése következtében, mai napig se tudtak összekalapálni. A kapocs az egyetemes kormányban van, mely anélkül, hogy az egyházkerületek különleges, saját orgánumaik hatáskörébe tartozó belügyeit érintené, az egyházkerületek ősszegének, az egyetemes egyháznak érdekeit képviseli. Midőn tehát a részek autonómiáján a központi kormány legkisebb csorbát sem ejt, egy nagy egészszé fűzi azokat össze s ez által a magyarhoni ev. egyház oly hatalmat és tekintélyt nyer, hogy ha azt bármikor jónak látja latba vetni, súlya által a legüdvösb, habár különben nehezen elérhető célok valósításába ütköző korlátokat is képes ledönteni és megsemmisíteni. Az ev. egyházak egyeteme, erejének számtalanszor adta már fényes példáját; hogy a sok közül egyebet ne említsünk, a sérelmek orvosoltatása tekintetében. Amiért az egyes egyházkerületek gyöngesógük érzetében, főleg a minden panaszt elfojtó ós tiltó abszolutizmus korszakában, még csak feljajdulni se mertek: az ellen az egységes egyház, e hatalmas és hatalmát öntudatosan érző erkölcsi testület, mindenkor bátran föl merte emelni szavát, ós pedig oly harsányan, hogy a különben süket önkényuralom is meghallotta azt. Az evangélikusok egységes kormányrendszerének legüdvösb és állandó eredménye azonban az egyetemes gyámintézet. Ev. atyánkfiai belátták azt, hogy ők Önerejükre vannak utalva, belátták, hogy a protestáns egyház az állam segélyére hiába számol s vagy követnie kell az elvet: „segits magadon, s az isten is megsegít!" vagy megadnia magát a vak véletlennek, mely számára okvetlen az enyészetet, a lassankénti megsemmisülést eredményezendő De ugyanakkor, midőn az evangélikusok ezeket belátták, gondolkozni kezdtek a segélyről is, a nélkül azonban, hogy ebbeli törekvésük a rendszeresség jellegét viselte volna magán. Kapkodtak ide-oda, mint a fuldokló, kinek nincs annyi öntudata, hogy a rendelkezésére álló segély legjobbikát választaná ki s megmentetéséről képes volna rendszeresen gondolkozni. No de legalább kapkodtak s enynyiben megelőzték helvét hitvallású társaikat. Lassankint aztán belátván, hogy a kapkodással nem mennek semmire, készületeket tőnek az egységes, a rendszeres munka megkezdésére. A hatvanas évek elején a kormányzati tekintetben már régebben egységessé vált egyház a segélyezésre nézve is az egység elvét tűzte zászlójára s megalakitá az egyetemes gyámintézetet. A gyámintézet létrejötte előtt a prot. egyháznak egyetlen támasza a külföldi hitrokonokban, különösen a Gusztáv Adolf-egyletben volt, nem említve saját hazánkfiait, kik közül szintén többen nemes áldozatkészséggel gyámoliták némely elhagyatott egyházainkat. Az igy nyert segély mig egyrészről egyházaink csak nagyon kis részének használt s nem bíztositá a másik, feledékenységbe ment nagyobb részt az enyészetől; másrészről, amennyiben e segélynek talán fele vagy egy harmada a külföldről érkezett, némileg szégyenitŐ, megalázó volt az egyházra nézve. A gyámintézetteí meg lőn alapítva a r e n d s z ó-