Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-12-14 / 50. szám

res segélyezés. S ha lelkes magyar hitrokonaink azért még mindig nem szűntek meg anyagilag támogatni az egyházakat, ez csak buzgóságukról tesz tanúságot, tá­mogatásukért tehát, mint amely buzgóságuk kifolyása, csak hálás köszönettel tartozunk ; ha másrészről tapasz­taljuk, hogy a Gusztáv Adolf-egylet évenkint még ma is tetemes összeget küld a számunkra, ez szegénységünkről tanúskodik, melynél fogva a fenálló gyámintézet mellett még nagy szükségünk van egyéb segélyre is — ezt pedig nincs okunk szégyelleni. Az egyetemes gyámintézet fenállásának első évében 7574 ft. 241 /2 krajcárt volt képes egyházi célokra fordi­tani. Kezdetnek már ez magában elég szép volt s buzdí­tásul szolgálhatott azon lelkes férfiaknak, kik az ügy élére álltak. A folytatás sikere ilyen kezdet után, előrelátható­lag nem maradt el. Az intézet évről évre tehetősebbé vált s ma már amellett, hogy szép tőkéje van, évenkint ezere­ket adhat ki segélyezésekre. Hogy olvasóinknak némi fogalmuk legyen az inté­zet mai állásáról, az 187x /s -ik évi, hozzánk ép most be­küldött jelentésből közlünk néhány érdekesb adatot. Ezen adatok egy része számokból fog állani; de a számoknak itt is, mint oly sok más esetben, ékesszólásuk nagyobb bármely ragyogó előadás bájainál s az intézet sikerét fé­nyesebben igazolják a legkitűnőbb szóbeli argumentumok­nál. Már Gőthe megmondta: Man sagt oft Zahlen regie­ren die Welt. Das aber ist gewiss, Zahlen zeigen, wie sie régiért wird. A négy egyházkerület közt a Bányakerület jövedelme volt a legnagyobb, 3024 ft. 11 kr., mely a tőkésített 81 ft. 64 kron kivül, nagyobbrészt segélyezésre fordíttatott. A Bányakerületet jövedelem tekintetében a tiszai követi, 2437 ft. 5 krral; ebből tőkésittetett 316 ft. 41 kr. Du­nántul 2300 ft. 99 kr. gyűlt be; a tőkéhez 124 ft. 24 kr. csatoltatott. Végre a dunáninneni kerület évi bevétele 1690 ft. 78 krt tett, ebből a tők3 131 ft. 37 krral lőn szaporítva. Az egyes kerületeknek az egyetemes gyűlésen felol­vasott évi jelentéseiből azonban a financiákon kivül még több oly mozzanat is megérdemli a fölemlitést, mely a számok ékesszólásával nem állja ugyan ki a versenyt, de arra mindenesetre alkalmas, hogy belőle következtetést vonjunk az egyházaknak a gyámintézet körül kifejtett te­vékenységéről és buzgalmáról, hogy meggyőződjünk azon érdeklődésről, melylyel a kerületek az ügy iránt vi­seltetnek. A Bányakerület egy nagyfontosságú inditványnyal lé­pett föl, mely abból áll, hogy a gyámintézet és a Gusz­táv Adolf-egylet közt létesítendő szervi összeköttetés tár­gyában küldessék ki egy bizottság. Ha már egyszer a kül­föld segélyét nem nélkülözhetjük, ha a G. A.-egylet ál­dozatkész adományait nem utasíthatjuk vissza : kívánatos legalább, hogy ezen adományok kiosztásában bizonyos rend­szer követtessék. A németek Magyarország földrajzi, sta­tisztikai viszonyait oly kevéssé ismerik, mintha hazánk nem is Európában, hanem valahol Afrika ismeretlen bel­sejében felküdnék. Már pedig ha ezen viszonyok, melyek­nek megismerése oly kevés utánjárásba és fáradságba ke­rül, a németek ismeretkörén kivül esnek: épen nem le­het csudálni, ha a német prot. gyámegylet a magyarhoni egyházak állapota iránt még kevésbé van tájékozva; mert tájékozást e tekintetben a földrajzi tankönyvekből nem, csupán helyi tapasztalatok nyomán szerezhetnének. A G. A.-egylet ezen tájékozatlanságát legfeltűnőbben tapasztal­hatjuk a segélykiosztásnál, mely egyoldalú információk alapján történvén, a rendszeresség jellegét nem viseli magán. Nem mondjuk, hogy a G. A.-egylet csak egyet­len egy gyülekezetet is méltánytalanul részesít segélyben, nem mondjuk, hogy az informálás bármely részről is el­fogult lenne s merő elfogultságból ajánltatnék pártolás végett valamely gyülekezet a nevezett egylet figyelmébe; de annyi tény, hogy nem lehet rendszeresen segélyezni ott, ahol az ajánlás nem egy központból, hanem száz meg száz helyről történik. Mindez máskép lesz, ha a hazai és német gyám­egylet közt létrejön a Bányakerület által indítványba ho­zott szervi kapocs, ha a magyarhoni egyetemes gyáminté­zet közvetlen, szoros érintkezésbe teszi majd magát a G.-A. egylettel. Ez esetben az informálást német atyánk­fiai nem egyes kerületektől, hanem az egyetemes gyám­egylettől nyerik,] mely az összérdeket, az arányosságot tartva szem előtt, kétségtelenül helyesebb tájékozást fog nyújtani, mint az első sorban saját érdekeiket képviselő s az arányosságra a dolog természeténél fogva ügyelni nem képes megyék vagy kerületek. A Bányakerület által indítványozott szervi összeköt­tetésnek egyéb előnyeit nem is említve , már csak a fe­nebb kiemelt előny is kívánatossá teszi annak mielőbbi lé­tesítését. Reméljük, hogy a bizottság, melyet e célból a gyűlés kiküldött, feladatának megoldásával nem is soká fog bennünket várakoztatni. Ami már most a többi kerületeket s ezek közt min­denekelőtt a dunáninnenit illeti, ez nagyobb eredményt mutat fel, mint az előbbi években. Jó példával mentek elől, a városok közül: Pozsony, mely most is 1000 ftot és Nagy-Szombat, mely 600 lelke és 13 ezer ftnyi adós­sága mellett és 126 ftot gyűjtött. Az egyházmegyék kö­zül elől jár a pozsonyi, mosonyi és trencséni esperesség, s ujabban Árva- és Liptómegyék is érdeklődni kezdenek a gyámintézet ügye iránt; csak az egyetlen Turóc ma­radt e tekintetben még ma is közönyös. Dunántul — a jegyzőkönyv szavai szerint — „már minden esperességben él és működik a gyámintézet iránti buzgóság." Az alapszabályok szigorúbban megtartatnak, mint eddig. Az esperességi és kerületi gyámint. tőkék ka­matai felküldetnek az egyet, tőke gyarapítására. A sop­roni és geresdi nőegyletek példájára — miként annak idején lapunkban is jelezve volt — Beleden Gyurátz Fe­renc lelkész buzgalma folytán szintén alakult egy nőegy­let, mely 136 ft. 16 krnyi gyüjteménynyel mutatta be magát. A királyi városokkal a gyűjtések tekintetében ver­senyeznek a soproni alsó, a vasi felső és közép, a keme-

Next

/
Oldalképek
Tartalom