Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-12-14 / 50. szám

ISKOLAÜGY. Miniszteri utasitás a tanári értekezletek ügyében. Annak okát, bogy középtanodáink nagyobb része feladatának teljesen meg nem felel, s különösen az 6 classikai nyelvekben gymnasiumaink nem érik el azon célt, melyet kitűzött feladatuknál fogva elérniök kellene, leginkább abba találjuk, hogy a tanitási módszer nem helyes, s nem felel meg a módszertan követelményeinek. Tudjuk, hogy középtanodai tanáraink, képezdók hiánya miatt, eddigelé nem voltak azon helyzetben, hogy a szükségelt módszertani elméleti ismeretekkel ós gyakorlati útmutatással ellátva kezdhették volna meg tanári pályájukat, s az ebbeli hiányt csak a tanári pályán teljesített hosszabb idejű szolgálat s többnemü kísérlet alapján szerzett tapasztalás pótolhatta, a mi azonban csak a tanügy kárával járó hosszabb idő alatt eszközöltethetvén, — addig is mig a tanárkópezdók e bajt gyökeresebben orvosolhatnák,— más alkalmas eszközökről kell gondoskodnunk, mire a tanártestületek módszertani conferentiáit tartjuk legcélszerűbbeknek. Már Trefort elődje báró Eötvös József közoktatásügyi minister, 1870. évi november 22-én kelt rendelettel meghagyta, hogy a tanítás belkezelóse körüli hiányok eltávolítása céljából az egyes tanulmányoknak a tanterv követelményeihez képesti előadása s módszertani kezelése a tanári tanácskozmáuyok tárgyává tótessék. Ezen rendeletre hivta fel ujabban Trefort minister a tankerületi főigazgatókat és különösen felszólította, hogy : 1-ször kőrútjaik alkalmával feladatuk legfontosbikának tartsák a tanárokkal tartandó értekezletekben őket eddigi módszertanukra figyelmeztetve, helyes iránynyal és útmutatással ellátni, s 2-szor utasítsák a tanártestületeket, hogy minden hónap első napjaiban az előadandó tananyag részletes meghatározása mellett, a módszertani kérdések fejtegetése céljából értekezleteket tartsanak, s az értekezleti jegyzőkönyvet minden hónap 20-káig a ministernek terjeszszék fel. * Czólszerünek látta a minister e részben a tanártestületeket az „Organisations-Entwurf" című könyv függelékében foglalt, az egyes tantárgyak módszertani kezelésére vonatkozó, s kitűnő szakférfiak által kidolgozott utasításokra is figyelmeztetni, melyek bármi tanterv és tanszervezet mellett alkalmazható fontos és becses módszertani útmutatásokat szolgáltatnak. KÖNYVISMERTETÉS. Szász Grerö és Szász Domokos: Az erdélyi protestáns közlöny egyházi könyvtára. Első évfolyam. Első kötet. Prédikátori Tár. (Jutalom-illeték az „Erdélyi protestáns közlöny" 1871. évi folyamához. Kolozsvárt, 1871.) Egy kis kötet predikáció-gyüjtemóny, mely közel egy éve hagyta el a sajtót, s még most is jobb erő hiányában az én bemutatásomra szorult. Mintha Erdély a világ végén volna, ugy nem veszünk tudomást semmiről, a mi ott történik ; • pedig Erdély egyházi mozgalmai ós irodalma nagy mértékben megérdemlik figyelmünket. A protestantismus a magyar föld azon szögletén ma is többségben van, övó a vagyoni, szellemi, születési ós nemzetiségi erő, ő ád irányt ott a társadalomnak; s bár jelenleg bámulatos zsibbadtság fogta el tagjait „az ősök hajlókának tisztelete" cim alatt, de ha ez elmúlik róla, a kebelében lévő hatalmas szellemi ós anyagi erő által hivatva lesz ismét elől vinni a zászlót a magyar protestantismusban. Egy kötet predikáció-gyüjtemóny mindig világot vet kora egyházi öntudatára, s épen a kéz alatt lévőről ez kiváló mórtékben áll. Nagyon nehéz egy oly gyűjteményen, melybe tizenegyen irtak, egy általánosan jellemző vonást felfedezni; de ezen lehet. Ezt a szerkesztők magok megjelölik az előszóban: „a minden irányban termékenyítőleg ható morál" jelszava által. S valóban e gyüjtemóny csak a morált prédikálja, mintha az egyházi életnek „vallásos" oldala nem is volna. 1

Kivétel e szabály alól csak a N a g y László beszéde, mely élénken tükrözi vissza írójának az ujabb kor vallási forrongása által erősen áthatott lelkét, és a B a ló Sándoré, ki azonban mintegy bocsánatot kérni látszik a világtól, hogy a minden (?) irányban termékenyítőleg ható morál mellett vallásról is merészkedik szólani. Az ő besiéde egyszerű gondolatokat gyöngéd vallásos érzéssel tárgyal, mig Nagy Lászlónál a szó tüz, mely gyújt, és fegyver, mely vág. Meglepő az első beszéd kezdete : „Hallottátok-e hírét Dárius kincsének ? És pedig mindez vert arany; valóságos, tiszta teljes értékű vert arany, nem pedig holmi bankó!" sat. És Szász Gerő egyik beszédjeó : „K. a. Mesét mondok: volt, hol nem volt, egy város, melynek Efezus volt a neve" sat. Talán nem tévedek, ha az első, névtelenül megjelent beszédet is a Szász Gerőének tartom, s igy egyenesen tőle kérdem: mi szüksége van egy oly jeles prédikátornak, mint ő, arra, hogy ily furcsa eszközökkel ébreszszen figyelmet? Az ő beszédeit a gazdag költői képek mindig figyelemreméltókká teszik még előttem is, ki különben sem a túlságos kópgazdagságnak, sem a képek kedvéért tett gyakori kitéréseknek nem vagyok barátja. Ez utóbbi hibában szenved „Az e n y é m" cimü beszéde. Olyan ez, mint egy szép virágbokréta, minél inkább gyönyörködünk benne, annál inkább sajnáljuk, hogy elhervad maradandó vallásos épülés nélkül, hogy a gazdag költői ér mellett nem folydogál ép oly gazdag vallásos folyam. Szász Domokostól három beszéd van a gyűjteményben, mindnyáján meglátszik a széles tanulmány, párosulva költői erővel. És mégis ő tudományos dolgozataiban az