Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-12-14 / 50. szám

levő újjászervezése alkalmával nem egy kérdésnél a prot. egyház egyértelmű nyilatkozata döntő sulylyal esett volna a latba ; miért kellett épen ez időszak alatt történni, hogy midőn 1868-ban Ő Felségének elhatározása folytán megengedtetett, hogy az 1869-dik évre kirendelt országos egyházi segély kiosztása az ev. egyházak autonom kormányzó testületei által eszközöltessék, *) a magyarországi és erdélyi ref. gyház részére megállapított 65000 ftnyi államsegélyt illetőleg a miniszter nem talált központi orgánumot, melynek a nevezett összeget átszolgáltathatta volna ós kénytelen volt az eredeti intentióval ellenkezőleg, önrendelkezési jogunkat némileg sértve, a tudomására levő adatok alapján maga eszközölni a felosztást? Jelenleg ismét szellemi életünket legközelebbről érdeklő nagy fontosságú ügyet készülnek törvény hozásilag eldönteni, anélkül, hogy csak meg is kisértenők egyetemes nézetünket a tárgyban lehetőleg érvényesíteni ; értem a közép és felsőbb tanintézetek ügyét. Pedig ugy a minisztérium, mint a képviselő testület, mely ily gyakorlati kérdésben csak minden oldalról vett értesítések alapján hiszi intézkedése sikerét biztosithatni, bizonyára köszönettel venné és legnagyobb figyelmére méltatná, ha oly testület, mely századok óta az iskolaügy körüli buzgósága által kitűnt, véleményét nyilvánítaná. S íme mi itt is késünk vagy igazabban szólva, nem tudjuk, mikép eszközöljünk egyetemes megállapodást. Mert föltéve, hogy a *) Legyen szabad itt mellékesen megjegyeznem, hogy az egyháznak e forrásból történő ily módoni segélyezése is, nagy részben az én inditásomra tétetett folyamatba. Ugyanis lapom 1867-ik évi folyamának 1089. 1. ezt irám: „A másik, amit joggal várhatunk az, hogy valamint a latin és görög szertartású katholikusok részére rég idő óta fenáll azon országos intézkedés, miszerint azon parochiáknak, melyek jelenleg illető jelentőséggel (congrua) nem birnak, a hiányzó részt az állam pótolja: ugy viszont az absolute szegény protestáns egyházakról és iskolákról hasonlóképen legyen oly formán gondoskodva, hogy az állam minden évben bizonyos összeg, pl. 15000 forintnyi segélyt nyújtson minden egyes superintendentiának, s ezek a nyújtott segélyösszegből gondoskodjanak a szegény egyházakról és iskolákról." „Ha meggondoljuk, hogy a volt absolut kormány a pátens keresztülvitele tekintetéből alkotmányellenes izgatás és megvesztegetés céljából 90,000 forint évi segélyt igért a magyarországi superintendentiáknak, és ez összeg mai nap is ott szerepel az évi budgetben, percig sem kétkedünk, hogy a törvényhozó testület, ha többet nem, legalább ennyit kész lesz megszavazni oly célból, hogy superintendentiáink a hazai alkotmányhoz hű, közhasznú működésökben elősegittessenek, s a nemzet legszentebb érdekeinek előmozdításában gátolva ne legyenek." A boldogult miniszter örömmel ragadta meg az eszmét és keresztül is vitte azzal a módosítással, hogy kijelentett elvéhez képest, mely szerint az állam csak közös iskolákat segélyez, iskoláinkat a segélyezésből kizárta. B. M. most elhalasztott eonvent még idejekorán összeülhetne, mikép fogna majd egyetemes nyilatkozatot létrehozhatni, miután nem határozhat ? Nem találnák-e hát legalább ezen halasztást nem szenvedő kérdésre nézve idején s helyén valónak módokról gondoskodni, még pedig haladéktalanul, hogy valamikóp lehetővé tétessék a nem sokára összeülendő egyetemes conventen egy a közép és felsőbb tanodákat illető oly javaslat létrejötte, melynek mind az öt superintendentia közmegegyezése a kellő nyomatékot megadván, mint ilyen terjesztetnék a közoktatási minisztérium elibe ? S nem lehetne-e egy füst alatt intézkedéseket tenni arra nézve is, hogy a jelenlegi fatalis állapotból történendő kibontakozás céljából a superintendentiák közös működése rendeztetnék oly formán, hogy megmaradván minden egyes superintendentiának a maga ügyeit illetőleg esorbátlanul az önrendelkezési joga, kizárólag az egyház egyetemét illető kérdésekre nézve tartathassók időről időre egyetemes eonvent, mely törvényesen határozhasson, hogy igy elvalahára komolyan hozzáláthassunk azon halom életkérdés megoldásához, melyek függőbben maradása mig egyfelől jelenünket pusztítja, másfelől jövendőnket vógveszólylyel fenyegeti. Hogy pedig mindenki lássa, milynemüek azon kérdések, melyek közös megoldásra oly sürgetően várnak, legyen elég itt csak egyetlen egy kerület jegyzőkönyvében kijelölt conventi tárgyakat felsorolnom. A tiszáninneni egyházkerület conventi tárgyakul a következőket jelölte ki: 1. Közös segély pénztár létesítése. 2. Államsegély arányos kiosztása. 3. Oláhországi missió ügye. 4. Zsinattartás kórdése. 5. Lelkészek országos pénztárból fizettetése. 6. Lelkészi stoladij fölemelése. 7. Nyári ós szüneti supplicatiók ügye. 8. A Molnár Aladár tervezte néptanítók nyugdíjazási ügye. Ha a közös teendők e sorozatából csak az elsőt vesszük is, látni való, hogy tekintve egyházaink nagy számának cikkem elején érintett Ínséges állapotát, az egyház nem halaszthatja tovább e kérdésnek egyetemes erővel történendő megoldását, ha a szentek egyességéből folyó hivatásszerű egyik legszentebb feladatának nyilvános tagadásába esni nem akar.