Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-12-14 / 50. szám

nek megállapodásai bocsáttatnak közös szavazás alá, hogy az egészet kötelező határozat keletkezhessák ; de hogy közös tanácskozás eredménye határozathozatal végett a részekre bizassék, oly hallatlan eljárás, melynek haszontalanságát csak észellenessóge múlja felül. De akár észszerű volt, akár nem észszerű az 1867-iki convent eljárása, mondják a túlsó részen, máskép nem cselekedhetett, „ miután a magyar prot. egyház alkotmányában központi képviselet, teljhatalmú convent egészen ismeretlen intózmóny." Én jó istenem ! Mikor, hogyan ós kik által jött volna az az absolut kötelező erővel biró alkotmány a mi egyházunkban létre, mely a ref. egyház mind az öt kerületének képviselőit akadályozhatná üdvös határozatok hozatalában ? Yan, igen is, a magyar protestáns egyháznak egy, bókekötósek ós országos törvények által erősített alkotmányi alapja: az önkormányzati jog, mely tiltja, hogy belügyei rendezésében idegen hatalomnak akárminemü befolyást engedjen. De épen e jogból folyólag maga az egyház testületi szervezetét mindannyiszor változtathatja, valahányszor azt az idők ós körülmények szükségessé teszik. Avagy ki nem tudja, hogy a reformatió utáni első kót században a magyar prot. egyház igazgatása lényegileg püspöki, az egész egyházalkotmány hierarchiai volt. A nemesség vagy a status evangelicus, ha befolyt is az egyház ügyeibe, ezt csak vóduri minőségben ós kizárólag az egyháznak államhozi viszonyát illetőleg tette. — Hogy később a 18-ik század elején a rózsahegyi gyülós (1707) ós a nemességnek Bodrogkereszturon (1734) tartott értekezlete folytán az u. n. világiak befolyása az egyházigazgatásba rendszeresittetett, ós hogy ennek következtében az egyházalkotmányban a hierarchiai szellem vergődött túlsúlyra, ezt a Sinai gyászos emlékezetű pörön kivül különösen a budai zsinat (1791) mutatja, melyen már annyira mentek, hogy egyházalkotmányt akartak létrehozni, ugy szólván egyház nélkül, amennyiben az egyház hivatalos szolgáinak abban legkevesebb szerep jutott. — Kétséget nem szenved, hogy a budai zsinat végzései ópen nem oly szellemben készültek, hogy az u. n. világi ós papi elemek közt évtizedek óta fennállott súrlódások megszüntetésére szolgálhattak volna; sőt ellenkezőleg élesztve a viszálkodást megzsibbasztották a folyamatba vett szervezkedést; mindamellett ugy a papoknak a kormánynál tett lópósei, hogy a törvényesen megalkotott kánonok sanctionálását megakadályozzák, mind a kormány abbeli eljárása, hogy a kisebbség ellenzése tekintetéből a megerősitóst csakugyan megtagadta, az egyház önkormányzati jogán ejtett érzékeny sérelem volt. E visszás állapoton is utoljára convent segített, mely 1821-ben összeülvén, a világi ós egyházi elemek közti egyensúly helyreállítása után a budai zsinat kánonait helyben hagyta ós megállapította az egyházkormányt- ugy, amint az mai nap is fenáll. Napjainkban is, ós pedig azok ténykedő befolyásával, kik az alkotmány absolut órvónyóre hivatkoznak, törtónt egyházalkotmányunkon oly módosítás, mely azt lényege szerint megváltoztatta, midőn 1860. a négy superintendentia, a Debrecenben tartott egyetemes conventen, a megpróbáltatások idején nem elég erősnek bizonyult consistoriale regiment az egyházi kormányzat minden fokán keresztül vitt képviseleti rendszerrel cserélte fel. Hasonló gyökeres változás törtónt az egyházkormányzaton tavaly az erdélyi ref. egyházkerületben. E rövid vázlatból is látható, hogy hazai prot. egyházalkotmányunk abba az állapotba, amelyben jelenleg fenáll, csak hosszas fejlődós utján jutott, s hogy mindazon nagymérvű változások, melyeken keresztülment, nem valami egyetemes alkotmányozó gyűléseken, hanem a szüksóg által parancsolva alkalmilag közönséges gyűléseken vagy conventeken jöttek lótre. Már most ily előzmények után, kérdem, van-e értelme a fentebb felhozott indokolásnak, melylyel az 1867-iki értekezletet merőben eredménytelenné tették ? S nem valóságos bün-e, hogy szemben a számtalan sebből vérző egyház elalólt állapotával mi haszontalan formaságok miatt késleltetjük a segélynyújtásnak még csak megkisórtósót is? Nem égbekiáltó bün-e, hogy ma, midőn hetedik éve már, mióta cselekvési szabadságunkat semmi sem gátolja, móg egy árva lópós sem törtónt arra nézve, hogy oldott kóveszerü állapotunkat, mely mellett az egyház bajain per absolute segíteni nem lehet, elvalahára megszüntessük ? — A magyarországi protestantismus történelmében aligha volt időszak, melyben annak egyetemes akarata nyilvánítására többször ós ógetőbb szüksóg lett volna, mint az utolsó hat évben, midőn az ország közigazgatási ós törvénykezési folyamatban