Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-12-07 / 49. szám

Tizenötödijc évfolyam. 49. P( sf, December 7. IS 72. PROTESTÁNS Szerkesztő- és Kiadó-hivatal Mária-utca 10-dik sz., első emelet. Előfizetési dij : Helyben házhozho/dással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. =» Hirdetések dija : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. ~ Bélyegdij külön 30 kr. Kell-e zsinat? Sajátságos helyzetbe jutottunk mi magyarhoni protestánsok, ime még a modern irányzat buzgó hivei közül is sokan azon szilárd meggyőződós s nézetben vannak, hogy nem kell zsinat; a folyamatban levő politikai, társadalmi, egyházi ós szellem-erkölesi átalakulás mozgalmas korszaka sehogyan sem alkalmas arra, hogy a zsinat sikert igérő kilátások között egybehiva megtartathassók. — Még most forr a világ, a haladó eszmék harcának csatazaja hallik mindenfelé, ily viszonyok között ki gondolhatna különösen arra, hogy annak, akár a tanrendszer, akár a kormányzat átalakítását tekintve, egyházi életünkre nézve üdvös eredményei lehessenek. Várjunk, mig a nézetek és vélemények a forrongó küzdelem s eszmecserék közepett megtisztulnak, majd az orthodox párt is belátván álláspontja tarthatlanságát, engedni fog valamit kövesült hitelvei közül; a modern irányzat bajnokai is belátandják a tényleges viszonyok által kijelölt azon határvonalokat, melyeken a haladás szekerét még most túlhajszolni annyi lenne, mint magának a haladás szent ügyének jövendő sikereit kockáztatni, a békás fejlődós mindenfelé medret ásó folyamának visszatoló gátakat vetni. Csodálatos fordulata az időknek! Még csak ezelőtt néhány évvel is, különösen ama napokban, midőn az absolutismus vasnyomása alatt, hol hegedűnket függesztettük fűzfákra, hol pedig a vész közt felmagasztalt bátorsággal rohantunk hitünk, vallásunk megtámadott várainak, bástyáinak védelmére; csodálatos, mondom, hogy a babyloni fogság ama sötét napjaiban, midőn polgári alkotmányunkkal egyházi szabad önkormányzatunkat is elnyomni, vagy legalább illusoriussá tenni iparkodott a túlnyomó erőszak : a jelszó móg mindig a zsinat vala. Zsinatra hivatkoztunk, midőn egyházunk szervezetlenségével álltak elő elleneink; mondók, hogy valamint hitelveinket, ugy egyházkormányzatunk összes rendszerét is csak a zsinat módosíthatja, változtathatja; ez adhatja meg egyházunknak mind a tan, mind a kormányzat tekintetében azon szerkezeii idomot, mely nélkül az egyház aláhanyatlik azon krisztusi magaslatról, melyre magasztos hivatása, az evangyóliomnak uj világot teremtő ereje, hatalma emeli. Egyszóval, a zsinattól vártunk minden néven nevezendő sebeinkre gyógyszert; ettől vártunk orvoslatot; ettől vártuk az egyház és állam közti jogviszonylatok cél- és korszerű rendezését; zsinattól vártuk az égetővé vált interkonfesszionális kérdésnek, az egy haza polgáraihoz illő testvériessóg, s a teljes egyenjogúság alapján leendő megoldását; vagy legalább az ezen kérdések korszerű megoldásához vezérlő utaknak ós módozatoknak zsinatilag kidolgozását, megállapítását. Kellett a zsinat, mert szervezetlenek voltunk. Félünk a zsinattól, mert móg éretlenek, készületlenek vagyunk arra. Ha az orthodox párt talál többségben lenni, jaj mi lesz akkor?! Ez azonnal Rómába küld átokvillámokért, hogy ezekkel a modern irányzat hiveit agyon dobálhassa; vagy nem elégedve meg a mostani tan- ós szervezeti alakzatokkal, fittyet hányva a század, a tudomány vivHiányainak; sőt merészen hadat izenve a modern társadalmi eszméknek, világnózleteknek : uj ós megemószthetlen hitcikkek alkotásához fog, s a zsinatolt francia egyház példájára oly súlyos bókókba fogja verdesni a magyar protestantizmusnak haladó szellemét, melyeket a korszellem minden erőlködése sem fog egy hirtelen szerterepeszteni. Móg ha mosolygó arculattal, a rokonszenv s emberbaráti érzület bizalmat gerjesztő kegyjeleivel közelitnónek is felónk orthodox hitroko-07