Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-12-07 / 49. szám

naink, akkor is igy kellene felkiáltanunk: „Timeo Danaos et dona ferentes!" Az sem lenne jó, mondják az aggályosok, ha a modem irányzat hivei jutnának többségre; hátha ezeknek tüze tullobogná a kellő határokat s oly világégést idézne elő, melynek rohanva haladó lángoszlopai között porrá hamvadna egyházunk épületének nádas tetőzete, elébb mintsem azt az idők viharaival dacoló cserép, avagy órctetőzettel fedezhettük volna be. A tényleges viszonyokkal számot nem vető, s a végletek felé siető tulhajtások veszélyes rázkódások előidézői szoktak lenni mindenkoron a népek és társadalmak életében; vigyázzunk hát, legyünk okosak, óvatosak mint a kigyó; csusszunk hol előre, hol hátra, de ne költsük fel idő előtti csörömpölósünkkel az események alvó viharát, mely azután durva lábakkal fogná eltiporni egyházi, vallás-erkölcsi életünk mezejének szépen fakadásnak indult gyöngéd növényeit. Ráérünk várni móg, hadd éljenek meg a lelkek jobban a modern eszmék befogadására; akkor azutáu majd összerántjuk egyszerre a zsinatot, s a szabad eszmék győzelme feletti magasztos örömünket senki el nem veszi többé mitőlünk. En előttem, megvallom, mindezen komoly aggodalmak egészen nevetségesekké devalválódnak, ha azon párt- s nézetkülönbségre gondolok, mely az orthodoxia s az uj irány hivei között voltaképen létezik. Én ugy találom, hogy e nézet- s vólemónydiferentiák nem is oly lényegesek, nem is oly vészes jellegűek, hogy miattok oly nagy horderejű tárgyat, mint a zsinat, folyvást elodázni, egybehivását folyvást meggátolni lehessen. A krisztianismus lobogóját akarja diadalra vezérelni mind a két párt. Az orthdox párt valóságos traditionalis álláspontot foglal el akkor, midőn oly hitcikkek s konfessziókhoz körömszakadtig ragaszkodik, melyeket a tudomány komoly szózata legalább is a kegyes valótlanságok sorába utasitott immáron vissza, s melyek épen ezért a keresztyónvilág lelkiismeretében s öntudatában régen le is járták magokat. A keresztyénség öröklő positivitásain nincs diadalma az időnek, de a hagyományok zászlóját bármily magasan lengessék is orthodox fórfiaink, [elóbb-utóbb be kell látniok, hogy a hagyományos hitcikkeknek megszentelő ós boldogitó belerejük nem lehet, s maga idvezitő Urunk nem hitcikkek tudós rendszerére, hajaem az ész ós sziv világának fenségétől áthatott s megalkotott szilárd lelkületre; az öntudat s lelkiismeret hatalmára építette az ő anyaszentegyházát, melyen azután a pokol kapui sem vehetnek többé diadalmat. Mit is hivatkoztok nekünk katechismusaitokra ; hiszen könyvtáratok lángok martaléka lehet; de a Krisztus lelkétől áthatott és táplált szellemet többé eloltani nem lehet. A betű megöl: a lélek megelevenít. Az uj irány a keresztyénség örökkévaló lényegére nézve kezet fog az orthodoxokkal; csak a betű uralmáuak megalapítása ellen harcol ós kardoskodik, de itt is csupán csak benső, szellemi fegyverekkel ; e párt a keresztyén vallás lényegót nem a hitágazatokban, nem dogmatismus s confessionalisinusban : hanem azon szellem, azon elvek és eszmék tovább fejtésében, végdiadalra juttatásában helyezteti, melynek zászióját a történelmi Krisztus emelte fel legelőször, s melyhez azóta az emberiség legmagasztosabb aspirációi, a világszabadság s boldogság szép álmai csatlakoznak. E szent zászló alatt folyik az emberiség harca mais és mindörökké, ós ón nem hiszem, hogy orthodox embereink e zászlóra, ép ugy mint mi, a szívnek egész kegyeletével s fellángolásával ne tekintsenek. Már pedig ezen esetben a két párt közötti diferentia csak merőben külsőleges leend, Krisztus urunk és az ő szelleme levén a lényeg, az alapkapocs, kiben mindnyájan egyek vagyunk. Lényegtelen diíferentiák miatt pedig oly nagy fontosságú tárgyat, mint a zsinat, magának a lényegnek kockáztatása nélkül többé elodázni nem lehet. Sőt épen e létező különbségek oda utalják a két párt férfiai közül mindazokat, kik a dolog lényegébe bepillantani képesek, hogy épen anyaszentegyházunk érdekében jelszavuk immár ez legyen, hogy, igenis, kell zsinat, mely a szellemfejlődés természetes folyamában kifejlett ama nézetkülönbségeket egymással kibékítse, s a különböző irányzatban haladó szellemeket anyaszentegyházunk magasabb érdekegysógében összehozza. Azután ha egyelőre tanegys óg nem jöhetne is létre a pártárnyalatok között, elegendő számmal vannak a találkozási pontok egyházi életünk mezejón, melyeknél a jóravaló szellemeknek az egymássali érintkezést kikerülni teljes lehetetlen. Kell zsinat, ezt kiáltja egyházszervezetünk; ezt kiáltják a kor eszméi által régen túlszárnyalt egyháztársadalmi intézményeink, rendszabályaink. Kell zsinat, ezt kiáltja papjaink, tanítóink, tanáraink szerény