Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-11-30 / 48. szám

sincsen. Nem akarjuk azonban mi Visontai tankönyvét pártfogásunk alá venni ; mert van abban csakugyan egy tétel, amely miatt megérdemli a munka, hogy az iskolák­ból kitiltassék. Ez a tétel, melyre szintén Madarász ur figyelmeztet bennünket, igy hangzik: „Az osztrák biro­dalom törvényes kormányzatra nézve két részre oszlik, a császári örökös tartományokra és a magyar korona orszá­gaira." Nem kutatjuk, valyon e pont a szerző tévedéséből vagy roszakaratából, nemzetellenes érzelmeiből csuszott-e a könyvbe; de az tény, hogy benne van s ez oly hiba, amely miatt már magában véve is az egész munka hasz­navehetlenné válik. * Kecskemétről irják nekünk, hogy nov. 17-kén dél­után a prot. fiókegylet fölkérése folytán Jancsó Ádám tanár a „közös iskoláról" felolvasást tartott, melyet a szép számú közönség mindvégig a legnagyobb figyelemmel hallgatott. A felolvasás — tudósítónk véleménye szerint — meglepő szép helyekkel birt, habár egészen nem merité ki a tárgyat. — Ugyané tudósítónk közli nekünk, hogy Fördős Lajos közelébb segédleikészi könyvtárt alapított saját könyveiből. Ezen könyvtárhoz az ő felké­résére Sziládi Lajos könyvnyomdász is járult a nyomdá­jában megjelent nagyszámú egyházi munkákkal. Fördős ur kezdeményezését midőn a legnagyobb elismeréssel üdvö­zölnék, sürgetőleg ajánljuk a lelkész uraknak e szép példa követését. * Gryászbirek. Posta József, dereeskei ref. lelkész f. hó 20-dikán, életének 52-ik évében s Tóth Ferenc, kovácshidai ref. lelkész a mult hó 31-kén elhunytak. Mindkettő tevékeny harcosa volt az egyetemes prot. egy­háznak s buzgó lelkésze gyülekezetének. Az utóbbi nek­rológját alább közöljük ; az előbbiét kérjük az illetőktől. (g) A (xlosius-féle ösztöndijakat az e célra állan­dóan szervezett bizottmány •— mint Lövik Adolf ur, a bizottmány jegyzője értesít bennünket — f. hó 13-ki ülésén a következő ifjaknak osztotta ki: Schneller István, Zvarinyi Sándor, Szvoboda István, Zajácz Endre, Donner Lajos, Sass János, Zerkócy Sámuel, Schwalm György, Szokolik Andor, Fuchs János, Lersch Mihály, Hajas Endre és Klimó Vilmosnak; ez utóbbinak azonban csak föltételesen, ha az alapitónak végrendeletéhez képest, ar­ról, miszerint a magyar nyelvet érti és beszéli, utólago­san hiteles bizonyítványt fog bemutatni. Ugyanezen, és még azon további föltétel mellett, ha a fennevezettek egyike vagy másika nem folytatná tanulmányait a kül­földön, az ekként megürülendő ösztöndíj Jávor Mártonnak szavaztatott meg. * Háromszázados évforduló. E hó 24-dikén d. e. 10 órakor Debrecenben egyháztanácsülés volt, melynek egyik főtárgyát a Melius Juhász Péter halá­lának háromszázados évforduló napja, dec. 15-dike alkal­mával rendezendő ünnepély feletti intézkedés képezte. Mit végezett a gyűlés ? — ez még nem esett tudomá­sunkra ; de ugy halljuk, hogy az ünnepély, — mely a rendes isteni tisztelet után a nagy templomban tartatik meg, — igen egyszerű lesz; mindössze is Révész I. emlék­beszédet fog tartani s a főiskolai énekkar néhány éneket ad elő. Egyúttal pedig a debreceni ref. egyház által, Mélius Péternek a cegléd-utcai temetőben felállítandó emlékére is megindittatnak az adakozások. (g) Haubner Mátét, a dunamelléki ág. h. ev. egy­házkerület érd. superintendensét, valamint ennek fiát, Haubner Rezső orvostudort súlyos csapás érte, nejének, illetőleg anyjának, szül. Seybold Luisa asszonynak halá­lában. A megboldogult egyike volt azon tisztes matrónák­nak — a szó valódi nemes értelmében, — a kik a ma­guk körében jótékonyságuk, szeretetük által, a legmélyebb tisztelet és ragaszkodásban részesülnek. A szomorodott férj és fiu bánatát enyhítse némileg legalább az a tudat, hogy a kit ők siratnak, azt siratják még rajtuk kivül sokan, hogy fájdalmukat osztja minden ember, aki sze­rencsés volt a megboldogultat ismerni. (g) A közoktatásügyi minisztérium költség­vetése rendkívüli szükségletének 3-dik rovatába foglalt, egyetemi épületek létetesitésére előirányzott 980,000 ftnyi összeg utólagos indokolása beküldetett szerkesztőségünk­höz. E dolgozatból megértjük, hogy a miniszternek célja az egyetemi nagyobb épületet átalakítani s annak szerb­utcai telkét teljesen kiépíttetni, amire összesen 582,718 ft. irányoztatott elő. Célja továbbá egy természettudomá­nyi telepet fölállítani, ami az előirányzat szerint 224,000 frtba kerülne. Az orvosi egyetem megnagyobbitását is tervezi s e célra egy az üllői uton fekvő, a mostani épü­lettel szomszédos telek megvásárlását hozza javaslatba 130,000 fton és 200 db. aranyon. Ami azonban a mi­niszter tervei köztil leginkább megérdemli az elismerést és pártolást, ez egy uj épület felállításának terve az egye­temi könyvtár számára. Itt az ideje már egyszer, hogy a becses könyvtár méltó elhelyezéséről gondoskodjunk. A mostani épület nemcsak hogy roskadó félben van, de oly annyira szűk is, hogy a könyveket teljes lehetetlen­ség ott tékákban elhelyezni s a legnagyobb rész a földön hever ; ez az oka, hogy a könyvtárt nem rendezhetik, nem lajstromozhatják s hogy ennélfogva az ember az egyetemi könyvtárban a legközönségesebb munkákon kivül máshoz vagy épen nem, vagy legfölebb a könyvtárnokok hetekre terjedő kutatásai után juthat. Ami egyébiránt a minisz­ter egyéb, fenebb elsorolt terveit illeti, ezek ellen sem tehet ellenvetést az, aki ismeri az egyetem ódon épületét, annak sötét, barátságtalan, gerendázott tantermeit, aki tudja, hogy az orvosnövendékek 3—4, a város különböző részein fekvő, még pedig egymástól távol fekvő épületek­ben kénytelenek hallgatni az előadásokat, s aki belátja, hogy a demonstratív, kísérleti tudományok sikeres taní­tása céljából nemcsak tantermekre, hanem természettu­dományilag felszerelt egész intézetre, muzeumra, dolgozó­helyiségekre is szükség van. Reméljük, hogy az ország­gyűlés a minisztérium tervei elé akadályokat nem fog görditeni s az e célra előirányzott összeget megszavazza.

Next

/
Oldalképek
Tartalom