Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-02-03 / 5. szám

mat veit magának Hertz és Gerstner képviselőtársai által is aláirt interpellatinjában bonckés alávenni a gymnasiumok szervezetét. Kimutatja ebben, hogy a gymnasiumok eddigi szervezete, a papság befolyásánál fogva, nem felelhetett meg azon igényeknek, melyeket mint a további képzés előkészítője iránt méltán tápláltak. Az a nagy baj, — mondja, — hogy nem az alapos szakképzettség vétetett eddig zsinórmértékül a gymnasiumi tanítók alkalmazásánál, hanem bizonyos konfessionális színezet, mely biztosította az egyház szellemében való tanítást. E bajon segítendő, kérdi a közoktatásügyi ministertől, szándékozik-e a gymnasiumok szervezetét változtatni és oly aiapra fektetni, mely teljesen ment legyeu a papi befotyástól s tisztán szakértők vezetése alatt álljon ? A közoktatásügyi minister kijelentette, hogy a gymnasiumokra vonatkozó célba vett reformjait eddig a háborn miatt nem alkalmazhatta, de most már kész a szakértők által készített iskolai szervezet, s azon reményben van, hogy nem sokára be is terjesztheti. A vita alkalmával, mely ezen ügyben kifejlődött, heves felszólalások történtek részint a mostani rendszer mellett, részint megváltoztatása ellen. Azonban a régi rendszer mellett küzdők minden erőmegfeszit.ése dacára is azon vélemény emelkedett többségre, mely az égető szükséggé vált megváltoztatást erősen hangsúlyozta s igy remélni lehet, hogy a ministeri javaslat, ha felöleli magában a szükséges reformokat s mellőzi a a konfessionális színezetet, minden bizonyuyal elfogadtatik. Gerstner képviselő közvetlen a gymnasiumok kérdése felett tartott vita után interpellatiot nyújtott be a közoktatásügyi ministerhez a würzburgi esetben. Ugyanis történt Würzburgban, a csalhatatlansági dogma kimondásának második esztendejében, hogy a helybeli gymnasinm vallástanitója, bizonyos Hergenröther nevii buzgó katholikus, a szent lélektől nyert ihlettségi pillanataiban mind a szószékről hallgatóinak, mind az iskola falai között tanítványainak az üdvözítő erejű csalfcatatlausági tant emelkedett lelkesedéssel tanította. S midőn e miatt a tvürzburgiak, kikbe bizonynyal a gonosz költözött, felszólaltak, s bizonyos Schmitt nevü ügyvéd pedig, kit bizonyosan elevenen fognak az ördögök elragadni, határozottan kijelentette, hogy gyermekét nem engedi a vallástanitó előadásaira járni, nehogy ártatlan lelkét ideje korán megmételyezzék: a gymnasiumi bölcs igazgató kényszeritott© a gyermeket, atyja tilalma dacára is, hogy a vallástanításon megjelenjék. Az atya természetesen nem tehelett egyebet, minthogy gyermekét kivette az oly tanintézetből, mely céljától eltérőleg, nem az általános képzettsíg alapjait akarja letenni a gyermekekben, hanem a papuralmi törekvésekre jótékonyan ható bigottismus és fanatismus szellemét célozza az ártatlan szivekbe csepegtetni ; másfelől pedig panaszt nyújtott be a kormánynál ezen visszaélés ellen, mely az atyát legszentebb kötelességének gyakorlásában, önző érdekek miatt akadályozza. E panasz még a mult évi juniusban terjesztetett a kormáuy elé, de mostanig még semmi intézkedés nem történt. Gerstner képviselő tehát most interpellálta az összministeriumot és a kérdést a következőkép tette fel: „Hajlandó-e az összministerium az emiitett sérelmet az által orvosolni, hogy a Hertz-féle interpellatiora adott feleletének gyakorlati érvényt és hatályt szerzendő, általános elvbeii rendeletet bocsát ki, mely a szülőknek megadja azon elvitázhatatlan jogok szabad gyakorlatát, mely abban áll, hogy nyilvános tanodákban levő gyermekeiket visszatarthassák a csalhatatlanságot elfogadó vallástanif

ók és papok vallásleckéitől és istentiszteli szertartásaitól ?" Lutz, közoktatásügyi minister megígérte, hogy legközelebb felelni fog e kérdésre. A kormány e feleletét általános izgatottsággal várják, mert ettől függ tulajdonképen azon magatartás, melyet a kormány az eddig annyi sok pártfogásban és elnézésben részesült egyház irányában elfoglaland. A szabadelvű párt reményli, hogy az a kormány, mely a placetum mellett való nyilatkozatában felvilágosult, független, s a hierarchiai befolyástól ment nézeteknek adott kifejezést, nem lesz következetlen maga magával s a fenforgó kérdésben is, az önző tendentiákkal szemben, védelmére kel az emberi jogok szabad gyakorlatának. Azt hiszem, nem csalódom, ha a bajor kormány e kérdésben adandó nyilatkozatával szorosan egybekapcsolom a gymnasiumok szervezetére vonatkozó megigért javaslatot. Mert ha a gymnasiumok szervezetén csakugyau változtatni fognak, és pedig oly módon, hogy a felekezeti befolyás alól felszabadittassék: a würzburgi esethez hasonló nem fog többé előfordulni. A kultus-minister feleletét alkalmilag tudatni fogom e lapok t. olvasóival. Alig hangzottak el e vihar utóhangjai, egy ujabb keletkezett, mely valószínűleg még nagyobb döfést fog adni az ultramontánok buzgó rajongásának. A képviselőházban ugyanis már négy-öt napja folynak a vitatkozások az augsburgi püspökség és Renftle mering-i lelkész közt felmerült ügyben. Talán emlékezni fognak e lapok t. olvasói (az 1870-ki sept. okt. nov. számok külföldi rovataiban bővebben említve volt), hogy az augsburgi püspök diocesise minden lelkészét s igy a többek között Renftle mering-i lelkészt is értesítette, hogy az egész németországi püspökség szózatát a vatikáni zsinatra vonatkozólag (az úgynevezett fuldai pásztorlevelet) olvassa fel a szószékből s ajánlja híveinek. Kenftle e megbízást november 9-én (1870) megkapta ugyan, de a helyett, hogy eleget tett volna neki, kinyilatkoztatta, hogy a német püspökség nézetét a vatikáni zsinat törvényszerűségére nézve nem oszthatja és ezen zsinat dogmává emelt pápai csalhatatlanságát nem tekinti hitcikknek s mint ilyet híveinek nem ajánlhatja. Renftlét e szabadszellemü nyilatkozatáért az augsburgi püspökség kérdőre vonta, s midőn Renftle ezelőtt is meggyőződésének nevezte fentebb elősorolt nézeteit, fölfüggesztetett lelkészi hivatalától s helyébe helyettes rendeltetett. Azonban Renftle e felfüggesztést törvénytelennek nyilvánította s papi teendőit tovább is végezte. Az augsburgi püspökség tapasztalván végre, hogy hatalomszava semmibe sem vétetik, panaszt emelt a ministeriumnál engedetlen papja ellen, ki szintén