Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-02-03 / 5. szám

valamint több meringi lakos, benyújtotta panaszát. Ezen ügy most végre az országgyűlés elébe került, s a bizott­ság, melynek jelentéstétel végett kiadatott, két részre osz­lott jelentéstételében. A többség alaposnak tartja a püs­pökség ellen benyújtott panaszt s mint ilyet kívánja tár­gyaltatni, mig a kisebbség mint alaptalant elvetni óhajtja. A vitában, mely nagy izgatottságban tartja a kedélyeket, s a napi események központját képezi, órákig tartó véd-és vádbeszédek tartatnak s egyfelől erősen hangsúlyoz­zák azon nézetet,„hogy az állam a hit körébe tartozó dol­gokban illetékes biró nem lehet, másfelől a konkordátum­nak azon pontjai hozatnak fel, melyek az államhatalom­nak megadják a jogot a kebelében levő vallás-és egyház­társulatok külső jogviszonyaiba való beavatkozásra. A vita befejeztével nem mulasztaüdom el közölni e lapok olvasói­val a végeredményt, mely valószinii, hogy a bizottsági többség nézete szerint fog kimondatni. Az itteni lapok egy igen jellemző orvosi receptet közölnek, mely arról szól, mik épen kell püspököt készíteni. Kuriosiumképen megemlitem. Végy egy negyed káptalandékánt, keverj hozzá finomul átszűrt jezsuitát és édesítsd meg ezen átokbullába ö ütendő italt ultramontán cukorral (Ketteler és társai cégtől), s kapni fogsz egy csalhatatlan püspököt, a ki később mint kardinál is élvez­hető. Azonban ezt nem tudja mindenki megemészteni, mert némely püspök, némely embernek egy kissé nagyon is erős ! Eeleki József. (b. a.) Trendelenburg Adolf a nagyhírű bölcsész meghalt. Addig is mig bővebb" necrologját adnánk, a „Prot. Kircbztg"-ból átvesszük a következő sorokat. Tr. Adolf Frigyes, a berlini akadémiai ifjúság kedvence, a jelenkori philosophia büszkesége, jan. 24-én reggel meg­halt. Született a boldogult 1802. okt. 30-án Cutinban; harmincöt éven át a berlini egyetemen a bölcsészet tanára, 1846-tól a tudományos akadémia tagja, 1847-től a tör­ténet-bölcsészeti osztálynak állandó titkára volt. Nyilvá­nos részvéte a németek politikai életében rövid ideig tartott: 1849-től 1851-ig egy berlini választókerületet képviselt az alsó kamarában. Ennél hosszabban és hatá­lyosabban képviselte a porosz iskola érdekeit, mint a berlini tudományi vizsgálati bizottmány szigorú, igazsá­gos és buzgó tagja. Trendelenburg legnagyobb jelentősége kétségkivül a bölcsészettörténelem körében fekszik. Külső sikert aratott iratai, melyek rendszeres vizsgálódásait tanúsítják: a „Természeti jog az tthika alapján" és a „Logikai bú­várlatok." Különösen ez utóbbi könyvében Twesten és Diöbisch ellen fölhozott érvelései az „alaki logika" iránt, kitűnők, de nincsenek mindig keresztül vive; „a cél" világnézlete, mint véghez vitele, mint igazsága azoknak, mik a „működő okokat" diadalra juttatják, ép oly klassi­kai nyelven, nemes hévvel, de a bebizonyitás nem min­den hiánya nélkül védelineztetik. Egyenesen korszakot alkot azonban a bölcsészet történelmére nézve históriai ada­lékai három kötete. Eltekintve Leibüitztól és Spinózától Trendelenburg itt mindenekelőtt Aristoteles oly pontos ismerőjének mutatkozik, mint Bonitzon kiviil a most élő nemzedékben senki más. A tlieologiával és néhány theo­logussal barátságos viszonyban élt. A bölcsészet volt neki valósággal határőre és béke-alapitója a szaktudományok­ban. A boldogult Nitzsch prédikációira nem ritkán ala­pitá jámbor érzelmeit. „A hit bizonyítására" mit sem szolgáltatott. Bécs. A fűnfhausi népkörnek egy küldöttsége, mely Dr. Barth, Schindler és Gross urakból állott, közelébb az egylet részéről kérvény nyújtott át Dr. Giskra képvise­lőnek az országgyűlés elé való terjesztés végett, melyben a szószékről elkövetendő visszaélé­sek megfenyitésére egy büntetőtörvényi novella alkotá­sát sürgetik. Az exminister, ki a petitio benyújtását meg­ígérte, elolvasván azt, szóról szóra így nyilatkozott: „A kérvénnyel mindenben egyet értek. Ha én állnék jelen­leg a kormány élén, a szószéken elkövetett visszaélések ellen még szigorúbb törvényt bocsájtanék ki, mint a minőt Lutz a német birodalmi gyűlés elé terjesztett. Ez idő szerint nem kecsegtethetem önöket sikerrel, miután az alsóházban más tárgyak, mint pl. a választási reform stb. vannak napirenden ; kívánatos lenne azonban, ha ez ügyben 'minden egylet kérvényt nyújtana be, hogy ez által a kormányra pressio gyakoroltatnék stb." * Az augsburgi püspökség ésRenftle lelkész közt fenforgó ügyben (ld. a ferebbi müncheni levelet) az ország­gyűlés jan. 27-diki ülésén szavazás utján azt a határoza­tot hozta, hogy a lelkész a vád alól íölmentendő. * Poroszországban — irja a „R." — a kormány és a kath. klérus közt ujabban nagy közeledés történt. A Spener-féle újság legközelebbi számának félhivatalos cikkében teljesen elfogadja a pápai csalatkozhatlanságra vonatkozó egyházi tant és magyarázatot, miszerint a csal­hatatlansági dogma sem nem ujitás, sem nem veszély az államra nézve. A nevezett lap, miután a német püspökök memorandumának igazat .adott, igy folytatja: „Valyon egy más vallás, a bibliai exegesis és egyháztörténeti alapról mit lehetne ez ellen mondani, erről itt nem lehet szó. Nekünk tisztán kath. álláspont­ról kell tekintenünk e tant. S ama kérdések, melyek az államra való vonatkozás szempontjából fölmerülnek, a következők : 1. Valyon ezen tan valóban oly fontos és veszélyes, mint azon harc, mely a 17. században főleg Franciaországban vivatott a gallikánus és a pápai nézetek között? 2. Az állam részéről meg lehet-e állapítani, hogy a kath. tan, a kath. egyházi tanítóhivatal csalhatatlan­sága által, 1870. évi jul. 18-kától fogva változást szen­vedett ? 3. Valószinü-e, hogy az 1870. évi jul. 18-diki tan ellenében támadt oppositio a kath. egyházban állan­dóságot fog nyerni ? Mindezen kérdésekre m a sokkal kisebb elfogultsággal fognak válaszolni, mint még csak egy félévvel is előbb." A fönnevezett lap ezen okoskodása kétséget nem szenvedőleg változásra

Next

/
Oldalképek
Tartalom