Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-11-23 / 47. szám

k e d ii e k, az erre való jogosultságot kétségbe nem vonom, ezen törekvés miatt nem aggódom." De valyon kiket érthet a főpásztor azok alatt, a kik szerinte jogosultan ugyan, de frivol módon törekednek reformálni sz. hitünket ? Ő nem mondja oieg ! Hanem beszédének apologetikus iránya, vallásos irodalmunk és életünk jelene s a lezajlott események igen könnyen érthetővé teszik, miszerint ama frivol törekvés vádja, szegény protestánsegylet ! alighanem téged illet, ki nyiltan kitűzött becsületes lobogód alatt, a főpásztor őszinte vallomása szerint is „tagadhatlanul elterjedt vallásos közönynek" épen „a vallás-erkölcsi életnek Jézus szellemében és azösszes művelődéssel öszhangzásban való megújításával* törekszel gátat vetni ! Na de ha csakugyan te vagy a főpásztor ezerint ama frivol — mondjuk ki magyarul is: ledér, szemtelen — törekvésű, azért ne rettegj, hiszen a főpap csak megcsúfol, de szélyel nem tép, nem üldöz, mert „ezen frivol törekvésedre való jogosultságodat kétségbe sem vonja, söt a miatt még csak nem is aggódik." Hála istennek és a főpásztornak ! Lám, ha a legtekintélyesebb egyik kálv. püspök nyiltan melletted, veled van, az uj luth. püspök nem lesz ellened, — legalább addig mig az in cmnibus caritas-ról valamelyik fél meg nem feledkezik. De hát mégis miben különböznek, az ev. főpásztor és az általa frivol törekvéssel vádolt reformerek, mert midőn ezek a főpásztor szerint is „alásülyedt valláserkölcsi életet" a Jézus szellemében s az összmüvelődéssel öszhangzásban törekednek felujitani: ugyanakkor a ft. ur is vallja, misVrint „a betű csakugyan öl, a szellem, és pedig nála is a krisztusi szellem éltet!", vallja, miszerint „a prot. egyház elve az előrehaladás, jelszava mindenfelé : előre!" Itt is ott is egy az elv, egy az alap: a krisztusi szellem ! Mégis miért frivol hát az egyik? Végre is az lesz itt a főkérdés, valyon őszintén, becsülettel vallott alap-e ez ugy az ujitani törekvőknél mint az elitélő főplsztornál. De ezen nagy kérdésre válaszolni, pláne nyilvánosan és elitélőleg válaszolni, ugy hiszem, nagy felelősséggel járó nehéz dolog, sőt ez idő szerint még szinte lehetetlen ! Hja ! de egy püspöknek, ki talán egyenfoku méltóságnak képzelheti magát a csalhatlau róm. pápával, a sz. lélek sugallata alatt könnyen lehet Ítélni „a hit dolgában", annak nincs oka habozni s már mindjárt székfoglaló beszédében is kimondhatja : anathéma sit ! és frivol reformereknek bélyegezheti még azokat is, kik szerinte is „jóhiszemüleg használni és a tagadhatlanul elterjedt vallásos közönynek gátat vetni törekesznek." Hogy tehát mit is akart, mire célzott a főpásztor ama szigorú, elitólő, megbélyegző nyilatkozatával, bizonyosan nem tudjuk, csak sejtjük éö következtetjük. Sejtelműnk és következtetésünk elég aggasztó ! De mint prot. papnak mégis jól esik uj püspököm felől azt hinnem, hogy ezen aligha jól átgondolt hivatalos nyilatkozata nem akar mutató tüköré lenni azon elvnek, mely áítal a ft. ur „azzá lett, a mi," mert ha, mint székfoglalójában maga mondja, „mindenki követet t elve által lesz azzá, a mi" s ha a főpásztor csakugyan ilyen elvet követve lett azzá, a mi: akkor nem lehet okunk többé kérdezni, bárány-e, vagy farkas ? hanem szomorúan fognók vallani: bizony báránybőrbe öltözött farkas! Ne ugy legyen! Egy e v. pap. Mikor az ev. főpásztor beszédét közöltük, mi is olvastuk az e cikkben neheztelt passust, de mi nem akartunk abban egyletünkre való vonatkozást látni, tartván magunkat Rückert e bölcs mondatához : „Ein Aergerniss ist nur, wo man es nimmt, gegeben, Dir Vorgeworfenes brauchst du ja nicht aufzuheben." En részemről a főpásztornak sem Ismert eszélyességével, sem keresztyén érzületével egyeztethetnek nem találom, hogy egy egyletet, mely a valláserkölcsi életnek Jézus szellemében való megujulását tűzte ki magának célul, frivolnak mondhasson. Ajövendő majd meg fogja matatni, nekünk volt-e igazunk vagy cikkirónak, addig pedig béke velünk ! Szerk. Külföldi egyház és iskola. A zürichi kanton egyházi zsinatáról. Zürich, nov. 12. és 13 ik napjain 1872. A gyűlés megnyitását isteni tisztelet tartása előzte meg a szt. Péter templomban, hol tiszt. Pestalo2zi J. a zürichi székesegyház 2-ik papja tartott egyházi beszédet, szónokolva a mai kor vallástalansága és a modern theologusok ellen. Fél tiz órakor nyitotta meg a gyűlést főt. Dr. G. F i n s 1 e r superintendens és zürichi lelkész ur, a kanton nagy tanácstermében rövid üdvözlő beszéddel. A kanton 158 lelkésze közül 120-an jelentek meg e zsinatra, hallgatóság feltűnőieg kevés volt. A lelkészek nagy érdekeltséggel néztek e zsinat elé, mert a r e v is i o n á r i s papi párt újra a zsinat elé terjesztő az uj egyházi törvényjavaslatot; mely az egyház és állam közti viszonyt uj alapokra fekteti, a papi zsinatot, hol világiak nem voltak még eddig, teljesen megszünteti, éá képviseleti rendszert hoz be. A mult évben e törvényjavaslatot a kantontanács visszavetette, de a revisionáris párt azt elejteni nem akarja, és némi módosítással újra az egyházi zsinat elé terjeszté, hogy megvitatása után a kantontanács azt a nép eló terjeszsze megszavaztatás végett; mert az egyházi zsinat csak tanácskozási joggal bir ez ügyben. Finsler elnöklő superintendens előteijeszté évi jelentését, melyben rövid szemlét tart a többi kantonok uj